Hogy mi lett az edzéssel, és a diétával?

      Ez majdnem olyan, mint egy késleltetett orgazmus, de valójában inkább csak egy halogatott vallomás. No, de nem kertelek tovább, bizonyára sokan égnek a kíváncsiságtól, hogy megtudják; mi is lett a nagy intenset programmal;

 Nemes egyszerűséggel; abbahagytam!

      És most jöhet a kárörvendő taps vagy a „De tudtam!” paradicsom dobálás, magam sem tudom melyikkel jutalmazandó ez. Mentségemre szóljon teljesen önhibámon kívül történt a dolog. Volt egy kis balesetem, ami során megsérült a jobb alkarom, ezért teljesen abba kellett hagynom az edzést. Őszintén szólva a sej hajomat sem  tudtam kitörölni jobb kézzel, nemhogy fekvőtámaszozni, vagy plankingben tartani magam. Életemben először vágtak és varrtak, ami nem volt túl kellemes élmény, sem fizikai sem lelki síkon.

     Valójában kisebb depresszióba zuhantam, hogy le kell állnom az edzésekkel. Az utóbb időben teljesen rápörögtem erre, minden napom, diéta és edzés körül forgott. Azt hiszem tökéletes módon sikerült túlzásba esni vele, olyannyira, hogy egy kényszerpihenő lett a jutalmam érte. Nagyon rosszul érintett, több szempontból is. Banálisan hangozhat, de igazi mélypontként éltem meg, nem tudnám felidézni mikor sírtam ennyit valami miatt. A tehetetlenség érzése, és hogy másra voltam utalva nem sokat lendített előre a dolgon.

     Azt tudni kell, hogy én a mozgással mindig hadilábon álltam, elkezdtem valamit aztán folyton abbahagytam, egy évnél tovább nem sikerült még kitartani a heti szinten való edzőterembe járás mellett sem. De most valami megváltozott az intensettel, teljes erőbedobással és maximális kitartással, lelkiismeretesen csináltam minden nap végig, ahogy csak bírtam. Eszem ágában sem volt abbahagyni, mikor végre legyőztem önmagam és a lustaságomat. Mikor végre teljes gőzzel nyomattam. Mikor végre kitartottam, még ha félig bele is haltam.

     Itt kezdődött a probléma, ennek nem erről kéne szólnia, hogy beledögöljön az ember. Oké, hogy edzi mindenedet és szuper kondit erőnlétet ad, minden más módszernél hatékonyabban és gyorsabban, de ha valamit úgy csinálsz, hogy majd beledöglesz az már régen rossz. Nem ez az élet célja. Élvezettel, szeretettel csinálni, úgy hogy örömed leld benne az már hamarabb.
      Sok időbe telt mire ezt megértettem, a miértek és hogyanok keresése közben.

      Persze miután felgyógyultam újra lehet kezdeni. Igen… Nah ez az ahova még nem sikerült eljutnom. Ez megint csak irtó butának tűnhet, de akkora pofonként éltem meg ezt az egész kálváriát, ami történt velem az elmúlt hónapokban, hogy azóta sem vagyok túl rajta teljesen. Talán majd egyszer egy őszinteségi rohamomban kifejtem pontosan mi is történt velem.  

      Így ért véget a negyedik héten az intenset edzésprogram a számomra! És mi van a diétával? Noh igen. Irtó kemény vekengés volt, hogy abbahagyjuk vagy folytassuk. A depi legalján volt egy pont, amikor legszívesebben összezabáltam és ittam volna mindent, amit csak találok a környezetemben, kólát, lepényt, kolbászt, kürtőskalácsot, sört és kb mindazt, ami az akkori sörfesztiválon fellelhető volt a Nagy erdőn. De nem tettem. Helyette csak ültem ott és bőgtem, és nem értettem semmit. De legyőztem a kísértést!

     Aztán eljutottunk a lecsó fesztiválra, ahol igyekeztünk tartani nagyjából a diétát, de mikor már órák óta kóvályogtam korgó gyomorral és sehogy sem jutottam diéta konform ételekhez, beadtam a derekam és kiütéssel győzött egy hamburger és egy pita, amit Ágival felesbe vállaltunk be. Megszegtük a diétát, szépen elindultunk a kaja-bűnözés lankás lejtőin. Tudtuk, hogy a nyaralás alatt képtelenség lesz tartani, hisz mégis ki bír ki egy hét Görögországot, gyros pita, muszaka, tenger gyümölcsei, oregánós chips, ouzó, mythos, kandírozott mogyoró, baklava és egyéb jóságok nélkül. Hát én nem! Ezzel a lendülettel ment a diéta is a levesbe.

     Jóval egészségesebben eszünk, főzök, mint korábban, az epém is jól van szerencsére. De már nem méregetünk, és nem kerüljük a cukrot, lisztet, csokit, nasit, kólát, sört és egyebeket sem. Ennek ellenére mégis kisebbek vagyunk, és kevesebb súllyal bírunk, mint korábban. 

     Az hogy erőt veszek e magamon, s újra nekikezdek ennek vagy másnak, illetve mikor az még a jövő zenéje!
Egyelőre szeretnék kigyógyulni az arcüreg gyulladásomból, aztán meglátjuk.