Valamit el kell mesélnem nektek, csak azt nem tudom hol kezdjem, az elején? Vagy a közepén?

In medias res… Kedden lebetegedtem, de úgy elég Istenesen. Láz, torkfájás, orrfolyás, taknyolás, gyengeség. S bár napközben is lázadoztam már 37-38 között, dolgoztam amíg csak tudtam.
   Próbáltam gyógyítani, kezelni magam aktívval, hogy lentebb vigyem a lázam. Aztán jött egy sugallat 38,7-nél, hogy menjek ki a szabadba. Így hát leballagtam a legközelebbi padig Ágival, és megkértem, hogy vegyen nekem egy fagyit. Hiszitek vagy nem, a jó levegő és a fagyi hűsítő hatása lentebb vitte a testhőm. 
 Azt egyértelműen tudom, hogy ezt magamnak hoztam össze és azt is, hogy miképp, talán később majd elmesélem egy másik irományomban, de itt most nem ez a lényeg. A legjava még hátra van...

   Egész éjszaka ilyen forgolódó fél lázas állapotomban voltam. Aztán reggel elég nyögvenyelősen tántorogtam jobbra-balra. Éreztem, hogy nem sok erőm van, kivette a láz…
  Ági korán elment dolgozni. Állítottam 8:30-ra egy ébresztőt, hogy el ne aludjak nagy lázasan, mert 9-kor megbeszélésem lett volna a főnökkel. Nyolc körül kikeltem az ágyból, és azt éreztem muszáj fürödnöm, mert szétizzadtam magam. Mellkasom és hasam teljesen kipirosodott, úgynevezett lázkiütéses lett. Na szép….
Megfürödtem, és már  menet közben is éreztem, hogy elég merev a kis testem.

  Amikor kiszálltam a kádból, már tudtam, hogy baj van. Alig bírtam megmozdulni és kimászni belőle. Becsípődött a derekam, de nagyon durván. Az egyik lábam meg sem tudtam törölni, nem tudtam felöltözni, sőt megmoccanni sem. Álltam a fürdőszobában, mint egy kőszobor. Próbáltam felöltözni, nem ment, nem hajlott a lábam, derekam. Kisvártatva kitotyogtam a hálóba. A telefonok az ágy közepén voltak, hol máshol. Nem tudtam lehajolni vagy leguggolni értük, hiszen még az araszoló mozgás is nehézkes volt.

  Próbáltam aktívval és aranyfénnyel kezelni magam, behívtam egy Rafaelita angyalt, szóltam a szellemi segítőmnek, hogy jöjjön és csináljon valamit. Megszólalt a 8:30-as ébresztő, amit persze nem tudtam kinyomni. Próbáltam valahogy úgy mozgatni a takarót, hogy elérjem a telefont, de esélytelen volt. Egyszerűen tehetetlennek éreztem magam. Aztán egyik pillanatról a másikra elkezdett zsibbadni mindkét kezem, karom és az egész felsőtestem, ekkor elfogott a pánik, hogy Jézusom mi történik velem, lebénulok vagy mi van. A nyamvadt ébresztő meg csak mondta folyamatosan…

  Persze előtte már fohászkodtam mindenkihez, Istenhez, Jézushoz, Máriához. Fogalmam nem volt arról, hogy most az égiek dolgoznak rajtam és azért zsibbadok, vagy valami komoly baj van. Elkezdtem pánikolni, álltam mint egy rakás mozgásképtelen szerencsétlenség, és a zsibbadástól teljesen kétségbe estem. Azon gondolkodtam kitől tudnék és miképp segítséget kérni.
  Eszembe jutott Eckard, hát fennhangon mondtam, hogy Eckard segíts, Eckard segíts, Eckard segíts. Próbáltam németül gagyogni valamit, hogy mi a bajom. Aztán eszembe jutott a felesége Mechtild és Cornélia, és hogy ők tudnak angolul, így talán őket is megpróbálhatom angolul hívni, hogy segítsenek teljes kétségbeesésemben. 

  Már szipogtam és folyt a könnyem, nem tudtam mit tegyek. De aztán megszűnt a zsibbadás, mintha segítettek volna. Eszembe jutott, hogy ki kellene menni a konyhába inni egy flektort. De mi van ha kitoporgok, és nem tudok visszajönni? A telefon mégiscsak itt van. Muszáj volt megpróbálni!
  Kijutottam ittam egy flektor port, és bevettem annyi ASK-t amennyi a kezembe akadt 4-5 db-ot. Aztán visszatotyogtam a szobába szép lassan és álltam a telefonok fölött… nem ment még most sem a felvételük. Tudtam, hogy lassan 9 óra és a főnök vár rám. Azon gondolkodtam megkérek vkit a lépcsőházban vagy az utcáról, hogy segítsen… de egy pólóban és egy törölközőben, elég érdekes lett volna.

  Ekkor eszembe jutott, hogy laptopról is tudok írni, az magasabban van a nappaliban az íróasztalomon. Így hát kiballagtam és bekapcsoltam a gépeket. Írtam Áginak, hogy baj van, de mivel oktatáson volt, nem olvasta. Írtam Nellinek, hogy ha tud, segítsen, mert nem birok moccanni. Küldjön Reikit vagy valamit. Aztán a céges gépen felhívtam a főnököt és elmeséltem neki szerencsétlen kálváriámat, mondta, hogy ha tud segít, de hát ezen nem igazán tudott senki.

  Aztán elkezdtem kezelni magam, próbáltam áramoltatni az energiát, hogy jobb legyen. Egy idő után úgy éreztem talán menni fog, talán megpróbálhatok felöltözni. Így is lett. Nagyon óvatosan, lassan kézzel lábbal, de valahogy feljött az alsónemű. Majd a nadrág, az már neccesebb volt először a zsebébe dugtam bele a lábam, de valahogy csak felrángattam. Micsoda hadművelet egy egyszerű felöltözés.
  Azt tudtam, hogy a zokniról álmodni se merjek. De egy idő után merészkedtem leülni a forgószék szélére. Ez, olyan 9:45 körül lehetett. Az ezt megelőző másfél óra szenvedés egy örökkévalóságnak tűnt. És nyilván arról fogalmam nem volt hogy állok majd fel.

   Elkezdtem dolgozni. Szerintem a sokk, a flektor és a halom ASK miatt, teljesen megfeledkeztem arról, hogy beteg vagyok, és még lázam se mert lenni. Elintéztem, amit tudtam. Szóltam a csapatnak, hogy nem vagyok százas, türelmüket és megértésük kérem.
  A csapatvezető társaimnak mesélve Teamsen már magam sem tudtam, hogy kínomba sírjak e vagy nevessek a saját nyomoromon, mert igazi Tragikomikum.

    Aztán, hogy még tetéződjön 10:40 körül írt a ház, hogy elzárják a vizet, mert csőtörés van a házban. Nagyon jó, jobb nem is lehetne, még inni se lesz mit… Apropó csőtörés, még ezzel is tartozom.... nah majd...

  Szerencsére Ági kulacsában volt víz, így megmenekültem. Aztán eszembe jutott, hogy ma még nem ettem, kitopogtam a konyhába, hogy magamhoz vegyek vmi élelmet, persze állva. Mázli, hogy a hűtőnk nem alacsony.  Majd valamikor feljött a zokni is...

  Már délután van, de lehajolni azóta sem merek. Ha ülök egy ideig elég nehézkes felállni. Úgy megyek mint egy lerottyant terminátor. És előre rettegek attól, hogy mi lesz ha, lefekszem, fel bírok e kelni. Mint valami 120 éves öregasszony…

  Hát ez van…. Mennyivel jobban tudja értékelni ilyenkor az ember az unalmas hétköznapokat, amikor teljesen egészséges, és minden rendben van...

 2025.05.21
Képek forrása; az internet