A Ha nincs elég bajod, szerezz még magadnak előzményei.

  Két hete kedden itthonról dolgoztam. Legnagyobb zen világbéke állapotomban voltam, mert egy csudajó tanfolyamon voltam akkor hétvégén, ami közelebb vitt önmagamhoz.
   Teljes lelkibékében csak azért imádkoztam, hogy adja ég, hogy ez az állapot megmaradjon örökké.
Ez valahogy nem jött be...

    Telt múlt a nap és azt vettem észre, hogy elment az áram. Lement a főkapcsoló a benti elosztószekrényben. Próbáltam visszakapcsolni, leverte újra. Majd még egyszer, de ugyanaz. Megnéztem a kinti szekrényt, ott minden oké. Hmm… Írtam a kedvenc villanyszerelő sógoromnak, de nem válaszolt, mert épp dolgozott.
Ha már Isten adott észt, elkezdtem gondolkodni, mi lenne, ha egyessével kapcsolnám vissza a kismegszakítókat? Akkor kiderülne, hogy melyikkel van a gond.
   Így is tettem. Kiderült, hogy a 6.-al van bibi. De hiába kerestem hanyat-homlok a hiba forrását, minden konnektort és lámpát végig nézve, nem jöttem rá mi lehet a bibi. Hát folytattam a munkám.

  Csak nem hagyott nyugodni a dolog, kimentem a konyhába és látom, hogy valami furcsa sárgás folyadék szivárog a tűzhely alól. Ajajj, ez nem jó. De onnan hogy? Ott nincs vízcső.
Lőttem egy képet és elküldtem Áginak. Aztán rájöttem, hogy ez bizony a vízcsövekből kell jöjjön. A mosogató alatt szekrényben nem látszódott, hogy állna a víz. Viszont nálunk a strangcsöveket egy faszekrény rejti, ami sajna nem kinyitható, hanem különféle lécekkel van körbeszegelve. A középső illesztésnél feltűnt, hogy szivárog a víz. Ez nem kecsegtetett sok jóval.

  Ekkora Ági már szólt a felső szomszédnak, hogy náluk minden rendben van e, aki becsöngetett hozzánk. Mivel ő a házban az illetékes, volt olyan rendes és egyből hívta a házat és a karbantartót. De azt még nem láttuk, hogy mi van a szekrényben. Nemsoká megjött a karbantartó Úr, aki egy csavarhúzóval lefeszegette a szekrény léceit. Ekkor már látszott, hogy kilyukadt a melegvíz strangcső. Hívta egyből a vízszerelőket. Akik mondták, hogy egy óra és érkeznek. 

    Hát mit ne mondjak nem kicsit voltam idegállapotba. Ági is, olyannyira, hogy inkább hazajött, mert nem tudott koncentrálni. Nyilvánvaló volt, hogy az egész konyhaszekrény alatt vastagon áll a víz. Még szerencse, hogy egyedül a konyhát nem újítottuk fel, amikor beköltöztünk, mert most igencsak sírtam volna, de nem kicsit.

   Mielőtt megérkeztek a vizesek, szerencsére Dávid is ideért, és leszerelte a szekrényben futó vezetékeket. A konyhai led világítást, konnektort. Aztán kiderült, hogy az áramszünetet bizony a led tápegysége okozta, amit mit ad Isten, nem telibe kapott a fröcskölő víz. Az a mázli, hogy nem lett zárlatos, nem gyulladt ki, és senkit nem rázott meg.

   Nem elég, hogy a lednek annyi. Kiderült, hogy nem tudják kiszerelni a csövet, csak ha szétvágják a szekrényt. Mármint a strangszekrényt. A konyhaszekrény felső elemét csak levették. És poén kedvéért ezen művelet közben úgy hullott alá a  vakolat, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A benne lévő poharak, bögrék, edények azóta is dobozokból érhetőek el. Mindez elég volt, hogy hatalmas káosszá változzon az egész konyha, ami jelentem azóta is tart… Lett egy ilyen cabrio konyhánk látható rusnya ezer éves csövekkel…
   Elég volt a konyhára nézni, hogy depressziós legyek. És most hajszálnyit sem túlzok… Romeltávolítás után egy fokkal már jobb volt, de azért még így is siralmas.

    Jelentem sikeres volt a strangcső egy darabjának kicserélése. Hurráááá! Hogy mi lesz a konyhával, felújítunk e és mikor, fizet e a biztosító és mennyit még kérdéses.

   Ezzel sajnos nem állt meg a tragédiák sora. Sőt az igazi, csak ezután jött! Sajnos történt egy nagyon szomorú baleset a házban. A kedvenc szomszédunk kiskutyáját, aki egy tündérbogár volt, elütött egy autó. A legrosszabb, hogy ott voltunk épp náluk, amikor történt, egyből leszaladtunk az utcára és láttuk még szegény kis elernyedt testét, mielőtt orvoshoz vitték.
   Teljes sokkban voltunk. Próbáltam mindent elkövetni, amit spiri-biri szinten eszembe jutott, hogy segítsek; energiát küldeni neki, mindenféle praktikát bevetettem, imádkoztam érte, gyertyát gyújtottam, kértem az angyalokat stb. Furcsa volt az egész, mintha kívülről néztem volna vele, hogy küzdenek érte lent és fönt. Aztán egy idő után nem ment az energia, és eltűnt mellőlem… Sajnos nem tudták megmenteni.
  Olyan szintű letargiába és mély fájdalomba zuhantunk Ágival, hogy el sem tudom mondani. Annyira mélyen átéreztük a gazdik fájdalmát és veszteségét. Hisz nekik ez a kis kutya volt a mindenük. Egész este az eset hatása alatt voltunk, sőt még másnap is szinte végig. Hihetetlen és szörnyű, borzasztó értelmetlen haláleset. Egy ártatlan kis lélek távozott az atyához tőlünk.

   Nem szeretném ezt tovább fokozni, de mint írtam, a mostani megfázásos, lázas kínlódásomat magamnak okoztam. Biologikából Tamás megtanította, hogy ez egy jó kis elválasztási konfliktus. A sokkból, gyászból, beleélésből eredő fájdalommal megbetegítettem magam.

   Ez így korrekt, magamnak köszönhetem a lázas gethelést. Az, hogy a derekam miért jött, még nem teljesen tiszta. A konyhán való agyalás miatt lett, vagy csak egy rossz mozdulat az amúgy is elgémberedett és talán kicsit kihűtött derekamnak. Vagy így akartak szólni, hogy álljál már le, üljél már meg a seggeden. Nem tudom. Talán nem is fontos.

 Azonban ezeknek a kellemetlen, komoly eseményeknek van néhány tanulsága. 

• A föntiek akkor is vezetnek, és segítenek, és ott vannak és jófele visznek, ha nem veszem észre és ha baj van.
• Mindezek ellenére történnek a világban olyan szörnyű dolgok, amiket senki még a fentiek sem tudnak megakadályozni.
• Nem mindig tudunk segíteni, de mindig meg kell próbálni a tőlünk telhetőt. És mindig segítséget kell kérni.
• Ha rossz dolgok történnek sem szabad hagyni, hogy összedőljön a világ és elveszítsük a hitünk.
• Az élet nem csak játék és mese, nem csak zen és csupa jó.
• Saját nyomorunk gyakran eltörpül mások vesztesége és fájdalma mellett.

 Biztos van még több is, de most ennyi jött.

   Nagyon sajnálom, hogy most jöttek sorba ezek, a konyha, Mollyka, a megbetegedés és a derekam, mert megbolygatták a testem, lelkem, szellemem.  Múlt szerdán kezdtem el újra edzeni, tök jól voltam, de a betegség és a hátam miatt nyilván abba kellett hagynom. Ami azért szomorú, mert mindig ez van, valahányszor nagy lelkesen belekezdek...
   Sebaj majd folytatom.

   Ezeken legalább lehet változtatni, majd lesz valami a konyhával, egyszer felújítjuk, pár nap alatt helyre jövök, majd újra edzek. De sajnos a sztoriban van, amit sehogy sem lehet helyrehozni, és ez a legszomorúbb…

  Egy dolognak viszont örülök, hogy bár leírtam mindent, és szép sorozat, De nem sajnálom magam, és nem mondom azt, hogy elátkoztak, bad karma, vagy összeesküdött ellenem az ég. Nem szidom a világot és nem hibáztatok. Nem viszem le spirálba magam a mélybe a szokásos módon… nem, most nem szeretném…
   Nem vagyok áldozat, sem szerencsétlen, egyszerűen csak ez van.

  Valamiért így kellett lennie mindennek, odafönt tudják, hogy miért, és majd segítenek mindent helyre tenni…

 2025.05.22