Bizonyára kíváncsiak vagytok, hogy mi van velünk a korábbi színvallásom után, miszerint nem éppen az elképzeléseink szerint alakult az elmúlt időszak. Hisz lényegében egy időre munka nélkül maradtunk mindketten. 

  Legelőször szeretnem megköszönni mindenkinek, aki olvasta a „Kendőzetlen Igazság” bejegyzésem! Köszönöm a lelkes kommenteket, buzdításokat, együttérzést! És külön köszönöm azoknak, akik rám írtak! Nagyon jól esett a visszajelzés! Az, hogy ennyien olvastok és követitek az életem. És az is nagyon pozitív volt, hogy nem vagyok egyedül ezzel a helyzettel. Sokan írtátok, hogy ti is gondolkodtok a külföldre költözésen, a váltáson, és, hogy legalább megpróbáltuk, még ha nem is úgy sült el.

  Többnyire én csak irkálok magamnak itt, de azt nem mutatja a blog, hogy ki olvassa a bejegyzést, vagy ki lájkolja be azt a blog oldalán. Csak a facebookos lájkokat és kommenteket szoktam látni. A mögöttes gondolatokat, az hogy egy-egy cikk kiből mit vált ki; elgondolkodtat, segít, motivál vagy esetleg épp ellenkezőleg, és inkább tiltólistára kerülök miatta, azt már csak ti tudhatjátok. :)

  Azt tudom, hogy van pár lelkes barátom, ismerősöm, hozzám közelálló személyek, akik mindig beleolvasnak bármit is tegyek ki. Nekik innen is köszönöm, mert nagyon sokat jelent!

   Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mikor kitettem a fent említett irományt, - amiben beszámoltam az elmúlt 6-7 hónapunkról,- már nagyjából látszódott a fény az alagút végén. Szerencsére nem dudált! Pályázgattunk, interjúzgattunk néhányat. Volt több lehetőség is a tarsolyban mindkettőnk számára. Végül sikerült kiválasztanunk kinek-kinek a legmegfelelőbb munkahelyet.

  Lényeg lényege, Ági vissza tudott menni az előző cégéhez, ráadásul ugyanabba a csapatba. Ez már önmagában is nagyon örvendetes. Emellett elkezdődött neki a cukrászsuli is. Eddig nagyrészt csak az elmélettel foglalkoztak, de máris hihetetlenül élvezi.  

  Április közepén végre én is munkába álltam. Már nagyon vártam, hogy eljöjjön ez a nap. Hasonló munkakör, és munkahely mint ami a korábbi volt, itt is csapatvezető vagyok. Eddig elmondhatom, hogy mindenki nagyon kedves, és rendes volt velem. Első nap a HR-es elvitt minket új belépőket egy környékbeli kávézóba, ami számomra kissé meglepő volt. Aztán a főnök főnöke pedig ebédelni vitt el engem és a főnökömet. Ami igazán figyelmes és jóleső gesztus volt tőle. 

   Összességében elmondhatjuk, hogy jól végződött ez az egész külföldi mizéria, és leállás. S bár nem jött össze a dolog úgy, ahogy szerettük volna, a végére mégis jó helyre kerültünk és jól jöttünk ki belőle. 
   Immár mindketten dolgozó emberek valánk :)

Bejegyzés íródott; 2024.04.17.

  Innen is elnézésetek kérem a beragadt ki nem posztolt cikkeim késedelmeiért.
Mire ma kikerül a Blogomba ez a még áprilisban megírt cikkecske már mindkettőnk próbaideje letelt.

   Szerencsére minden rendben van velünk munkafronton és az élet más területein is ;)

 Bejegyzést publikálva: 2024.07.27