Hihetetlen, hogy mennyire durván hatással van rám, a közérzetemre, a hangulatomra, a viselkedésemre, kedélyemre és az egészségügyi állapotomra, az hogy mit eszek. A „rossz kaják” negatív effektjeit tapasztalom már egy ideje magamon, de még mindig újra meg újra rácsodálkozom erre. És ebben az a szar, hogy ez egy állandó szélmalomharc, örök küzdelem, magammal a tudatosságommal, pontosabban a tudatlanságommal, a vágyaimmal, és az épp mikor mit kívánok meg-el.

   Ma egynapos továbbképzés volt a cégnél, ebéd után, a szünetben még dolgoztam kicsit, majd folytattuk a képzést. Több mint két és fél órát voltunk bent egyhuzamban, teljes figyelemmel és koncentrációval, ami mosdószünet, s némi kalóriapótlás nélkül nagyon húzós volt. A végén már kajak éreztem, hogy szédülök, nem kap oxigént vagy épp tápanyagot az agyam.
   Úgy éreztem magam, mint anno a suliban, legyen szünet vagy meghalok!

   Végül szünet helyett, úgy döntöttünk végére értünk, és mindenki szélnek lett eresztve. Ekkor már muszáj volt ennem valamit, így beugrottam egy közeli helyre. Ettem egy jót, persze gyorskaját, rántott cucc és sültkrumpli, szénsavas üdítővel. Elindultam a bűnös úton... Úgy döntöttem meglepem magam még egy Cafe Frei-s kávéval, - nem kellett volna. Mostanában igyekszem hanyagolni a kávézást, mert nem tesz jót, de néha csak elcsábulok egy kis tejes élvezetnek. Lényeg, ittam egy jó kis fagyis, habos kávét. Tényleg jó volt, összekeverve az egészet brutál finom volt, a kávé maga is jó ízű lett. Még külön meg is köszöntem a pultos hölgynek, hogy ez igen, nagyon profi volt és megmentette a napom.

  Aztán elhagyva a helyszínt hamar éreztem, hogy a kávé löki a fejem, megemeli a vérnyomásom és valami fura. Nem kellett volna.

  Az a baj, hogy mindig utólag jön ez a nem kellett volna ezt, vagy azt enni vagy inni dolog. Mikor éhenkórász, kívánós, sóvárgó vagyok, vagy épp szar napom van egyszerűen kell valami, kell valami jó, valami finom, valami jutalom.
   Jó is ez, egészen addig a pontig, míg nem fordul rosszba… Míg azt érzem magamon, hogy furán vagyok, a fejem fura, vagy épp tele vagyok, felpuffadtam, fura a közérzetem, levert és rosszkedvű, agresszív, vagy épp hisztis lettem. Szétrobban a fejem, hányingerem van…
  És ez mind attól, amit bevittem a kis szervezetembe.

   Mondhatjátok okosan, hogy de hát akkor miért teszed? Miért eszed meg?
Egyrészt mert kell valami, kell valami plusz, amit nekem sokszor a kaja ad meg. Igen, kajaorientált vagyok, imádok jókat enni. És lehet, hogy nem éri meg az a pár perces csoda, az egésznapos vagy épp több napos fejfájást, kajakómát vagy szarul létet. De akkor és ott, nincs meg a tudatosság és az sincs meg, hogy ne edd meg mert szar lesz. Ahogy ez nincs ráírva az ételekre, sem a zacskókra, hogy nah ettől leszel szarul, inkább mást egyél, mert attól nem lesz bajod.

  Emellett ha őszinte akarok lenni zéró az önkontrolom. Nah, jó ez így nem igaz. Mert van, hogy megállom egy pár napig, pár hétig. De elég csak egyszer elgyengülni, nem figyelni, félre enni és már borul az egész. S ha nem viszek be dolgokat, elég fehérjét, szénhidrátot vagy akármit x napig, míg próbálok nem szart enni, előbb utóbb elhatalmasodik az, hogy qrvára kell vmi, valami ami amúgy lehet, hogy nem kéne, de kell…. Kívánja a testem, lelkem, szervezetem, mert hiányzik vmi. Cukor, hús, szénhidrát, junk food vagy akármi….

  Szóval ez egy hatalmas nagy ördögi kör, és nagyon nem megy kijönni huzamosabban belőle! 

Emellett a végletek is nagyon bejátszanak. Vagy semmit, de semmit, full diéta, vagy mindent egymás után össze. Egyszerűen nem megy tudatosan....
  Ha más is küzd ezzel, vagy tud erre jó megoldást, ossza meg velem is, ha kérhetem. Mert jelenleg nincs ilyen a tarsolyomban.  

2023.03.03