P!nk - Sziget - Budapest

- Pink Magyarországon, - ahogy meghallottam a hírt egyből tudtam, hogy erre el kell menni. A Sziget napijegy árának láttán, azért szívtam a fogam, de mégsem jön minden nyáron hazánkba egyrészt egy ekkora világsztár, másrészt P!nk, aki hatalmas kedvencem már jó ideje. Hihetetlen dolognak tűnt, hogy élőben hallhatom, igazából így, hogy átéltem a koncertet még most is hihetetlen az egész. Solya barátnőmmel, vágtunk neki a P!nk kalandnak, már előre leszerveztük, hogy ketten megyünk, és jó előre megvettük a 20 ropit kóstáló jegyeket is.

A felutazásban elég nagy mázlim volt, mert sikerült összekötni egy a csoporton belüli munka átadással, így céges autóval mentünk fel a srácokkal Szerda reggel a fővárosba, az alapból itt székelő kollégánkhoz. Fura volt újra az infóparkban lenni. Felfedeztük és kiélveztük az IT lodge, alias közös zenés pihenő szépségeit. Debrecenben is jól mutatna egy ilyen, hely ahol kicsit ki tud kapcsolni pár percre az ember a munka hevében/stresszében, vagy ledőlhet ha épp nem érzi jól magát.Szerencsére Orsi barátnőmmel is sikerült összefutni az egyik kajáldában, akivel szokáshoz híven jól elbeszélgettünk az élet és életünk nagy dolgairól. Összességében eléggé bejött ez a Pesti lét. Mákom van, hogy ilyen jófej kollégáim vannak, munka után hazavitték a céges laptopomat és engem is eltaxiztak a Népligeti metróig.

Solya már várt rám a feljárónál. Hazamentünk hozzájuk, végigbeszélgettük a délutánt, én kihörcsögöztem magam Tódor dzsungáriai törpehörcsi társaságában. Akit kéretlenül szabadítottam ki kis kuckójából. Ennél a jelenetnél most sem tudom eldönteni ki kapott nagyobb sokkot, a hörcsög attól, hogy kivették, szabadlábon van és minden áron próbál meglógni, én azért, mert kiugrott a kezemből, és próbáltam kézzel lábbal a legsetébb és legkomikusabb módon megakadályozni, hogy beszaladjon a sarokülő alá és örökre nyoma vesszen ott, vagy Solya aki nem kapott levegőt a sokktól, hogy meglép a hörcsög és a nevetéstől, ami elfogta mindezek láttán. Akárhogy is, de megérte volna videóra venni és beküldeni a csízzz-be vagy egyéb bakicsatornákhoz. Végül szerencsésen elkaptam a grabancát és épségben visszahelyeztem a terráriumába. 
Peti, hozott nekünk finom, bőséges gyrost, majd némi fürdés és készülődés után, volt olyan jófej és el is vitt minket a világ/város másik felén lévő Sziget Fesztre.

Rengetegen tanyáztak a Szigetre vezető úton. A kilométeres sorokhoz képest viszonylag gyorsan sikerült karszalagra váltanunk a kinyomtatott napijegyünk. Vicces, hogy sorban állás közben egy szintén nánási csajba botlottunk, akit én kb 15 évvel ezelőtt, még gyerekként láttam utoljára, de mégis beugrott a neve, és hogy ki ő. Az út egy hídon keresztül vezetett tovább, mely fölött különböző nyelveken lógott üdvözlő üzenet, úgy mint; Szevasztok, Welcome, Willkommen. Salut, Hello, stb. 
Nagyon tetszett Süsü, a füstokádó sárkány, a színes szalagokkal tűzdelt üzenetfa, melyre különféle nyelveken írtak jókívánságokat, úgy, mint; -Soha ne add fel. -Fantasztikus vagy. -Érezd jól magad. -Legyen szenzációs orgazmusod, - és hasonlók.

Eléggé kicentiztük a dolgokat, kb kezdésre sikerült megtalálnunk a Nagyszínpadot, ám mint nagyobb sztárok esetében általában, így most is csúszott kicsit a program. Bal oldalról közelítettük meg az objektumot, próbáltunk előretörni, amíg engedte a tömeg. Közben voltak pozitív és negatív tapasztalataink is. Egy csaj pl.: elkezdett balhézni, hogy időben kell jönni, mi már itt voltunk időben stb, mondtam neki, hogy ügyesek vagytok, azzal otthagytam és nyomultam előrébb. Magával vitt minket az előttünk haladó társaság, akikkel elég hamar összebarátkoztunk, kiderült, hogy volt köztük Újfehértói, és Debreceni is. Végül megállapodtunk a kivetítő előtt, ahonnan lábujjhegyre állva még a színpad is látszódott. Előttünk három talán olasz fiatal állt, egy pár és egy srác. A fiú próbált jófejkedni, és kérdezte szeretném e megölelni, mondtam neki, hogy nem, erre ő mondta, hogy ő szeretne, aztán ez szerencsére ennyiben is maradt. Vigyorgott végig, mint vadalma, meg próbált kedves lenni, de egy idő után meguntam és szóltam neki, hogy foglalt vagyok, nem kell törnie magát.

Úgy 10-15 perc után indult is a mandula. Stílusosan Get the party started volt az első nóta. Pink egy fekete magassarkú platformos cipőt, bézs színű bő kantáros nadrágot és egy fekete talán tazmán ördögös pólót viselt, l-o-v-e betűkkel. Fantasztikus volt élőben látni és hallani őt. Szerencsére nem mentünk be a hering party közepébe, így akadt elég helyünk mozogni, ugrálni, élvezni a koncertet. U and your hand, volt a következő ami személy szerint egyik legnagyobb kedvencem tőle. De volt itt Funhouse, Try, Trouble, Just give me a reason, s egyéb finomságok is. A Fucking Perfect elég megindító volt, főleg ahogy mi énekeltük a körülöttünk lévő külföldi csajokkal kórusban. De a jó hangulat, tombolás és öröm végigkísérte az egész koncertet. Volt három számomra ismeretlen szám is, az egyik az ő személyes kedvence volt, ami eléggé bejött. Nagyon durranás volt még a színpad előtti tűzgépezetek, azért mi jóval messzebb álltunk a színpadtól mégis minden alkalommal, ahogy fellobbant egy-egy lángcsóva a Just like fire című szám alatt, éreztem a bőrömön a tűz melegét, ahogy simogatta a bőrömet az erős meleg fuvallat.

Apropó meleg, nem igazán volt olyan porcikám, ahol ne folyt volna rólam a víz, ezzel sajnos mindenki így volt, még magáról Pinkről is patakokban hullott a veríték. Mondtam is Solyának, hogy én a helyében tuti levenném a pólóm még, ha csak melltartó is van alatta, nem telt bele fél perc és elkezdett trikóra vetkezni. Én nagy okos háromnegyedes nadrágba mentem, mondván, mi lesz ha hűvös lesz este. Hát nem volt hűvös egy szál sem. Kőkemény izzadás volt, meg trikó feltűrés, ameddig csak lehetett, hogy ne süljek meg. A meleg ellenére nagyon jó volt az egész. Félidőben Pink átöltözött fekete kezeslábas szerű ruhába, fehér blézerrel, a cipő amiben számomra rejtély, hogy hogy tudott járni, maradt. Hihetetlen volt a közvetlensége, az embersége, ahogy többször lement pacsizni az emberekhez. Aláírásokat osztott, készített szelfit az egyik rajongó telefonjával, hozott egy piros bördzsekit és behajította a tömegbe. Tuti nagy harc kerekedett azok közt, akik elkapták, gondolom a legerősebb került ki győztesen belőle.

Maga a színpad is hozta a P!nktől jól megszokott esztravaganzát. Két hatalmas voodoo baba állt két szélen, enyhén megszurkálva tűkkel, középen pedig egy hatalmas rózsaszínű tűpárna volt, teletűzdelve tűkkel. Az egyik szünetben kapott egy hatalmas rózsaszín rózsákból álló csokrot. Hihetetlen volt, hogy azt is kiszúrta, és átvette,eszméletlen hogy mennyire figyelt az emberekre maga körül.
Valahogy mindig is imádtam ezt a nőt, a maga különcségével és briliáns dalszövegeivel, a szarok a világra hozzáállásával, és minden mély gondolatával együtt. De sosem gondoltam volna, hogy élőben is ennyire laza, közvetlen, kedves. Nem az a tipikus sztárpicsa, pedig nem egy falunapos hazai szelebről beszélünk. Hanem P!nkről, aki könyörgöm egy élő legenda, egy hatalmas nagy rocksztár. Számomra példaértékű sztár és ember! Hálás vagyok, hogy ott lehettem a koncertjén, hogy láthattam élőben is.

Kicsit kiugrabugráltunk magunkat, vicces volt, ahogy a mögöttünk lévő negyvenes hölgyeményt is magunkkal vittük, és ő is elkezdett ugrálni velünk együtt. 
Mikor a Just give me a reason szólt, azt azért kicsit magunkénak éreztem Solyával, mivel a mi kapcsolatunk is elég sok mindent megélt már, de ha két ember dolgozik az ügyön, minden megoldható, legyen szó bármely emberi kapcsolatról. 
Jók voltak a táncosok, volt egy kis show a Try alatt, a Sober nálam élőben is nagyot szólt, a Blow me one last kiss-t átültették egy olyan brazil karnevál feelingű alapba, amin a táncosaival együtt rázhattak. Tetszett még, hogy bejárta a színpadot, volt minden oldalon, így mi is láthattuk a bal szélen, sőt ha jobbra fordultunk a kifutón is megleshettük őt. A Raise your glass-re én poharam helyett a literes vizes palackot emelgettem szorgalmasan, helyben ugrálás közben.

Utolsó dal a So what volt, ami egyszerűen állat, nem véletlenül kapott ő sem szó szerint szárnyra tőle. Gumikötelekkel rögzített kerek csodába szállt be, és előre szaltókkal indította a refrént. Mit ne mondjak nem kicsit pislogott mindenki, ahogy megpillantotta őt a levegőben. Azért so what-ot, ami egy elég erős dal így lenyomni, nem volt piskóta. Iszonyat látványos show volt, nagyon tetszett, kitett magáért.

Összefoglalva, elég jó volt a koncert, örülök, hogy ott lehettem. Az Adam Lampertes dal, a True Love és a Dear Mr. President nekem kicsit hiányzott, de így is oltári jó volt az egész. 
Köszönet P!nk az életre szóló élményért! 

Kis kolbászolás után Majkán buliztunk még egy sort. Bár helyenként már küzdöttem az ásítással. Látszik, hogy nem vagyok már én sem 20. Betett a sok utazgatás, a 40 fok hőség és a klíma. Egész nap gyötört a fejfájás. Bár ahhoz képest hogy mennyire vadul indult a buli, a flektor rapiddal, és a időközben langyossá melegedett literes baba vízzel, - még jól is bírtam a strapát. Mindent egybevetve tetszett a sziget is, nem volt akkora gáz a tömeg, mint gondoltam. De valahogy azt sem éreztem, hogy minden egyes négyzet-centiméterét fel kellene fedeznem, vagy maradjunk hajnalig.

Szép volt, jó volt, megvolt, amiért mentünk. 
P!nk 4evő!