Az utóbbi napok, hetek kicsit szenvedősek voltak. Sikerült kétszer is benyelni a hasmenős valamit, ha nem ilyen jellegű kínlódásom volt, akkor épp a fejem fájt, vagy azokat a napokat éltem, amikor nem igazán kívánatos nőnek lenni. Szóval mondhatni, hogy túlélő üzemmód volt. Ezért is született kevesebb iromány.

  Nem mondanám, hogy túl kiegyensúlyozott vagyok ezen a téren, vagy az életem más területén. A nagy változási, és világmegváltó kísérleteket is gyakran egy-egy ilyen lejtős, fáradt, beteges nap vagy időszak töri meg. Ildó erre csak azt mondaná, hogy bekerül a spirálba, amivel egyre lentebb és lentebb húzom magam.
   Ha van ez ellen okos receptetek szívesen fogadom. Nyilván ha egy napra sem hagynám abba a jógát, a reggeli légzőgyakorlatokat, az egészséges táplálkozást nem lennének ilyen kínjaim. De valahogy nem úgy raktak össze, hogy csettintésre menjen minden faxán, és hűűű de állati tudatosan éljem minden napom. De hát nah, emberből vagyok.

  Itt ülök a zsír új laptopom előtt, - megjegyzem sosem volt még saját vadi új menő laptopom, - ölemben a kiscicámmal körmölök valamit, aminek se eleje se vége, de mégis oly jól esik.
Apropó; képzeljétek a laptop; Leni, karácsonyi ajándék volt, és azért kaptam, a szerelmemtől, hogy tudjak min írni. Ultra könnyű, kis kompakt, hogy bármikor, bárhova magammal vihessem. Sosem kaptam még ilyen menő és drága ajándékot, kb végig sírtam a szentestét a meghatottságtól. Nah meg tökre lelkiismeretfurdalásom volt, hogy ennyi pénzt költöttek rám, és hogy nem kellett volna.

  S mivel egy lenovót kaptam Leninek kereszteltem el. Azóta a blogbejegyzések nagy része Lenin készül, s bár még nem hagytuk el közösen a házat, de alig várom, hogy ha jobb idő lesz, kimehessünk a természetbe irkálni.   Ha már idekanyarodtam. Tök sokat gondolkodtam azon mi legyen a facebook oldalammal, a Black Jane Világával, folytassam, szüntessem meg, kezdjek e egy újat. Végül a megújulás mellett döntöttem. Persze azon is tépelődtem, hogy írjak e, van e értelme. Mióta főnök lettem nagyobb dilemma ez, hogy mennyire gáz, hogy mindenfélét összehordok itt a blogomban. De azt kell mondjam, hogy lassan már vagyok olyan öreg, hogy ne törődnek azzal, hogy ki mit gondol vagy nem gondol rólam. S ha valaki egy írás alapján ítél meg, hát szíve joga, nyaljon sót. Ez csak egy kis apró szelet, de ez is tőlem, belőlem van.
  Legnagyobb bátorítást a kis párom adta, mikor leült velem szemben és azt mondta, hogy;

" Ha neked az írás egy kicsit is jó, jobban érzed tőle magad, ad neked valami pluszt, akkor csináld, írj!És ne érdekeljen semmi más. Ne másnak írj, írj magadnak! Nem az számít, hogy ki olvassa, hanem, hogy neked ez jó, neked ez kell. Magad miatt kell csinálnod, és ha te élvezed, akkor a többiek is fogják, akik olvassák."

  Hát így jutottam oda, hogy újrakezdtem, és újra írok!

2023.03.01