Kedden Indiai Főzőesten voltunk, de nem Pesten, hanem Budán. Ági szülinapi ajándéka volt, csak most jutottunk oda, hogy beváltsuk. Elvárások nélkül, amolyan lesz, ami lesz érzéssel érkeztünk. Egy 12 főből verbuválódott random csapat gyűlt össze, plusz a kurzus vezetője. Nyitásképp, mintha csak az anonim alkoholisták gyűlésén lennénk, - körbe ültünk, s mindenki mondott pár szót magáról, szigorúan név nélkül. Különbség csak az volt, hogy a „Három napja nem iszom…” mondatok helyett az Indiai konyhához való viszonyunkat kellett taglalni. Ágota a „mesterszakácsunk” mesélt kicsit Indiáról, az esti menü összeállításáról.

   A menün szerepelt; a panír, amiről elsőre mindenkinek a prézli jut eszébe, de valójában egy indiai sajtfajta. A sabji – ami egy burgonyából és padlizsánból, valamint az előbb említett panírból készült fűszeres étel. A leginkább lencsefőzelékre vagy lencselevesre hajazó dahl. Továbbá az Indiaiak ismert naan kenyere. Szerepelt még a palettán a csatni, mi esetünkben egy paradicsomos erősen fűszeres szószra emlékeztetett. Illetve az el nem maradható desszert; kardamonos indiai rizspuding.

  Szépen felosztottuk egymás közt, hogy ki melyik ételt szeretné elkészíteni. A mi választásunk a desszertre esett. Ám ekkor még nem gondoltuk, hogy milyen jól választottunk. Az emeleten már bekészítve vártak minket a hozzávalók és a megfontoltan részfeladatokhoz mérten kialakított főzőállomások. Egy négyesfogat munkálkodott a naan kenyér begyúrásán. Ágota megmutatta a dagasztás és nyújtás technikáját. Maga a tészta sima liszt helyett, lassabban felszívódó egészséges tönköly és durum liszt elegyéből készült.

   Ketten a dahl azaz a lencsés étel főzésén és fűszerezésére szakosodtak. Egy másik négyes a sabji előállítását kapta meg feladatul, mi pedig a rizspuding előtt, a panír elkészítésében vettünk részt. A mi feladatunk volt a tej megfelelő hőfokig való hevítése. Mikor gyöngyözni kezdett a tej, egy kupica almaecetet kellett önteni hozzá, hogy az szépen összekapja az anyagot. Majd átadtuk a műveletet a szomszédunknak, aki egy szűrőbe pakolta a savótól elválasztott szilárd részeket. A panírnak hivatalosan egy napig kellene állnia, de idő hiányában mi nem várhattunk ily soká vele. A melléktermék savót később felhasználták a sabji készítése során, illetve kiderült, hogy jótékony hatása végett célszerű minden reggel fogyasztani belőle.

  A panír átadása után belekezdhettünk a rizspuding készítésébe, mely lényegében egy rizslisztből, tojásból, nádcukorból, tejből és édesítőből, valamint kardamonból álló keleti édesség. Elkészítése során fokozatosan kellett egymáshoz adagolni és elkeverni az alapanyagokat, majd addig főzni míg el nem kezd besűrűsödni, mint egy klasszikus puding. Majd kis tálakba kanalaztuk a kész finomságot. Mivel igen hamar sikerült végeznünk, a csatni kreálása is a miénk lett. Így igazából nem csak egy, hanem három étel elkészítésébe vehettünk részt. A csatnihoz egy halom különböző fűszert kellett összeválogatni és olajon pirítani, majd hozzáadni a pardicsompürét, némi vizet, cukrot, s 20 percig főzni. Ágié volt a főző és kevergető hadművelet, enyém pedig a fűszerek kimérése, összeválogatása. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz ha, valamiből több vagy kevesebb kerül a fazékba, ha túl csípős, vagy túl fűszeres lesz és elrontom. De ezen aggodalmam felesleges volt, igazából ez volt a legfűszeresebb, legkarakteresebb ízű étel az elkészítettek közül.

  Míg főtt a csatni a többiek a naan kenyér nyújtásával és sütésével foglalatoskodtak. Mellettünk lévő kollegina a panírt kockákra vágta, majd később egy serpenyőben kérget sütött a kockáknak. A sajt egyfajta feltétként került az ételre. Időközben már egészen otthonosan mozogtunk a konyhában, és a főzőtársakkal is sikerült összebarátkoznunk. Viccelődtünk, biztattuk, segítettük vagy éppen húztuk egymást. Nagyon jó csapat és ritka jó hangulat kerekedett, sokat nevettünk együtt.

  Mire a tálaláshoz értünk, már mindenki kellőképpen megéhezett. Minden finomságból egyenlő arányban igyekeztünk halmozni a tányérokra; rizs, dahl, sabji, csatni, sajt és lilahagymakarikák, mellé a naan kenyér. Nagyon jól sikerült a menü. Be kell valljam, hogy a csatnink magasan kenterbe verte a maga fűszeres ízvilágával az összes többi ételt. Nagyon dominánsra sikeredett, de mégsem volt senkinek túl csípős vagy erős. Egyszerűen tökéletes volt, még most is összefut a nyál a számban, ha rágondolok. Persze a többi étel is nagyon ízletes volt, igazi egészséges vega konyhát hoztunk együtt össze. Egy percig sem hiányzott belőle a hús. Nagyon finom volt az egész menü. Jóízűen tunkoltam a naan kenyeret a csatniban, miközben az étel többi részét lapátoltam a számba.

  Ráadás a rizspuding desszert volt. Mikor nekiláttam azt gondoltam, hogy elég édes, és 1-2 kanálnál nem fog több férni belém. De valahogy minden egyes kanállal csak finomabb lett és jobban kínálta magát, míg az egész tálka elfogyott.

  A jó hangulat, a jó társaság, élményteli főző-kaland és a finom ízek mellett az volt a legmeglepőbb, hogy a „Fúúú, de tele vagyok, mindjárt kidurranok. Jajj Istenem meghalok”, - érzés helyett a boldog elégedettség, jól érzem magam, tele vagyok energiával feeling lett úrrá rajtam. Azt már megfigyeltem egy ideje, sokszor a saját káromon, hogy az, amit eszek hatással van rám és a kedélyemre, de az, hogy ételtől ennyire jól legyek, ennyire jól érezzem magam, - és most nem csak a jajj de finom volt érzetre gondolok, - az teljesen új volt. Mintha újjászülettem volna, még másnap reggel is tele voltam jó energiákkal, pozitív érzetekkel és gondolatokkal. Pedig kilenc óra körül tehát már javában este vacsoráztunk be, mégsem volt a rossz, nehéz érzet, vagy puffadás tünete.

   Hála és köszönet Ágotának és a főzőtársaknak ezért a lenyűgöző ízélményért! Ez egy igazi „ízterápia” volt a javából, amit sosem fogok elfelejteni ezen életemben. Köszönöm az élményt és a megtapasztalást.

  2022.12.04