Múlt vasárnap elindultunk sétálni. Gondoltam egyet, elviszem Ágit az unikornis kávézóba, ha már emlegette a napokban, hogy ilyen is létezik. Persze őt nem avattam be a tervembe, egész végig fogalma sem volt, hogy hova megyünk. Próbáltam különféle füllentésekkel elültetni a kíváncsiságát, nehezen ment, mivel sosem tudtam jól hazudni. Ennek ellenére kitartottam és nem árultam el neki, hogy hova tartunk.

    Vicces volt, mert én magam sem tudtam, hogy pontosan hol van a hely, és gyakorta kellett puskáznom a telefonomról. Viszont felfedeztük útközben a Halhatatlanok társulatának sétányát, végig néztük a híres színészek megörökített lábnyomait. Ezen tappancsnyomok nagyon különbözőek, egyesek mezítláb, mások magassarkúban, csizmában, bakancsban, lapos cipőben, vagy épp makkos cipőben álltak modellt. Megcsodáltuk az operett színház reklámvideóit, majd lassan továbbhaladtunk, az ismeretlen cél felé.

   Áginak még mindig nem volt sejtése arról, hogy hova megyünk. Azt mondjuk én sem tudtam, hogy kb az előző napi helyszín mellett van az unikornis cafe. Megyünk megyünk, igyekeztem folyamatosan kémlelni a kirakatoka, hogy a nagy sétálásban, nehogy túlmenjünk a célon.
  Aztán egyszer csak ott voltunk végre, s megvilágosodott, hogy mire fel volt ez a nagy titokzatosság.

  Nagy volt a meglepi és az öröm, csináltunk is egyből pár képet az üzlet előtt állva. Jajj de jó, de menő, hogy itt vagyunk, izgatottan vettük az irányt a bejárat felé. Ahogy beléptünk egyből megszólítottak minket;

- Jó napot! Miben tudunk segíteni?
- Egy asztalt szeretnénk két főre
- Van foglalásuk?
- Nincs
- Sajnos akkor nem tudunk segíteni. Viszontlátásra.

  Ledöbbentünk! Majd a döbbenettől sokkolva távoztunk. Egy mondattal sikerült megsemmisíteni a kigondolt meglepetést. Hát ez jó gáz volt, égtem, mint a Reichstag. Ági azonban nem; elkezdett hangosan nevetni, és csak nevetett és nevetett az egészen. Aztán már én is vele nevettem. Annyira abszurd és non unikornis szerű volt az egész történet. Örömből az ürömbe; tényleg nagy durranás volt, egy igazi unikornis puki. Nesze neked eccarvú, szivárvány s egyebek.

  Értem én, hogy felkapott a hely, és foglalni kell, de én vidéki gyerek vagyok, és nálunk senkit nem penderítenek ki így egyik helyről sem. Azért ezt a tényt millióképpen elő lehetett volna adni. 
 Nyilván én lehettem a századik okos, aki ezt bepróbálta aznap vagy azon a héten, de akkor is lehetne erre egy protokol, hogy, ha idejön egy szerencsétlen, aki nem foglalt, mondd  neki azt, hogy;

1, Jelenleg nincs szabad asztalunk
2, Sajnálom, próbáld meg legközelebb
3, Keressünk egy időpontot esetleg jövő hétre?
4, Sajnos teltház van.

  Ha már az unikornis dolog cukiságról, szivárványfelhőkről, gyerekmesékről, szeretetről és csupa pozitív dologról szól. Bár ez a tapasznyalat inkább hozta a réms ménes (társasjáték) élményét.
   Az a jó, hogy Ágiban az unikornisok imádójában, nem okozott ez ekkora lelki törést. Inkább csak egy vicces emlegetendő sztorinak csapódott le benne, amit már alig várt, hogy elmesélhessen a lányoknak a melóban.

  Így zuhantunk alá az unikornis felhőkből. 

Azért kicsit Mátyás királyos; voltunk is a kávézóban, meg nem is.

 2023.02.19.
Folytatása következik...