A komlói állatoskodás után Orfű felé vettük az irányt. Miután elfoglaltuk a szállásunk megnéztük magunknak a Pécsi tót. Az hamar szemet szúrt, hogy jóval nagyobb, mint azt látatlanban gondoltuk. Elég meleg volt, de kivételesen most jól esett, így az én korántsem megfontolt ötletemtől vezérelve a napos part mentén, egy kis félszigeten terítettük le a piknik takarót és fogyasztottuk el a madárlátta vacsoránkat. A végére már cseppet sem fáztunk, ellenben megsültünk.

  Sétálgattunk még egyet, megittunk egy üdítőt a part menti bárban. Megvártuk míg lemegy a nap. S andalogtunk még kicsit a nyaralók és stégeik mentén. Az egyik előtt leültünk és egy kis csengettyűs fekete fehér selymes cica sétált oda hozzánk. Hamar összebarátkoztunk, ilyet még nem láttam macskától, minden egyes dörgölőzős bújós körnél szabályosan az ember keze alá ugrott. Beleugrott a simogatásba. Nagyon vicces volt.
  Másnap elhatároztuk, hogy végig sétáljuk a tavat. Mármint nem keresztbe a vízen járva, hanem a part mentén körbe sétálva azt. De előtte még felfedeztük a várost. A központban van egy kis piac, és mellette egy kávézó, ami egyben galéria és kézműves bolt is. Mindenféle termékek vannak, lekvárok, borok, tészták, krémek, kencék, hús és tejtermékek, teák, kerámiák és festmények.  

   Nem messze van egy ABC, ha jól sejtem az egyetlen közel s távol a vidéken. Mi bevallom kissé félve léptünk be, ám nagy meglepetésünkre, a várt falusi kis közért helyett, egy világos, patent kis bolt fogadott minket, ami egy kicsit még nagyobb volt, mint vártuk.

    Lesétáltunk a partra és elindultunk a nyaralók sűrűjébe. Azt határozottan állíthatom, hogy életemben nem láttam még ennyi stéget. Külön stég szépségversenyt is lehetne itt tartani, hogy kié nagyobb, szebb, praktikusabb, stb. Meglepő, bár lehet csak számomra, hogy mindegyik le volt zárva, különféle furfangos megoldásokkal, hogy ne tudják illetéktelenek birtokba venni. Volt amelyiknek saját ajtaja, kerítése volt, máshol a stég egy darabja hiányzott vagy, volt lefordítva és lelakatolva, némelyik kvázi csapóhíddal lett ellátva.
   Egy idő után, már ha becsuktam a szemem is stégeket láttam. Leültünk egy padra, épp arra sétáltattak egy ír farkas kutyát, aki boldogan mártózott meg a tóban, kifele jövet megrázva magát még a gazdáját is megfürdette kissé, odajött hozzám a kezembe helyezte a fejét, amit én igencsak lájkolni véltem, s jól alaposan megsimogattam.

   Majd betértünk a horgász büféhez egy sültkrumplira és üdítőre. A hely teraszáról egész jó kilátás nyílt a tó egy kis részére. Beszélgettünk, csemegéztünk, élveztük a nyaraló üzemmódot és az árnyékot. Tovább mentünk a lóversenypálya irányába, amiről csak később tudtam, meg hogy az lóversenypálya volt. Mi csak egy füves részt láttunk, ahol szoktak lenni színházi előadások is.

  A nap egyre erősebben tűzött ránk. A halaknak is melegük volt, a tópart fás árnyékos részeinél pihentek, szabad szemmel is simán lehetett őket látni a sekélyesben. A horgászok legnagyobb bánatára nem igazán voltak harapós kedvükben. Egy kis srác panaszkodott az apukájának, hogy nem fogtak semmit a boton túl, bezzeg a part mellett annyi hal van csak meríteni kéne…

   A gátnál jól jött volna egy gyalogút az úttest mellé, de nem akartunk kerülni a napon, így a forgalommal szembe oldottuk meg a közlekedést. A szabad strandon nagyon sokan voltak, napoztak, piknikeztek, vizibicikliztek, vagy épp úsztak a tóban. Mi mentünk tovább a magunk kis útján. Itt újabb horgász stégek és nyaralók sora következett. Nagyobb szebb házak, nagyobb stégek. Itt is jól láthatóak voltak a tiszta vízben a kisebb nagyobb halacskák. Még egy csukát is láttunk a vízben, mármint a halat, nem pedig a lábbelit.  Egy tűzrakó helynél megálltunk pihenni és átvenni a rövidnadrágot. Gatyalohasztó hőség volt, így Május elején.

  Nagyon sok siklót és gyíkot láttunk, akik ijedten iszkoltak el, amint meghallották lépteink. Nem tudván, hogy tőlünk bizony nem kell tartaniuk. Voltak horgászok, sup-ozók is, s lassan elértünk a vadregényesebb nyaralóktól és horgászházaktól mentes övezetbe is. Ahol a növényzettel és a néhol sáros, iszapos talajjal kellett megbirkóznunk a továbbhaladás érdekében. Így jutottunk egy részre, ahol két szabadon álló stég nyúlt be a tóba, mindenféle lánc, lakat, elkerítés nélkül.

  Megragadtam az alkalmat és letelepedtem a közelebbi stég végébe. A szomszédost a kacsák már amúgy is birtokba vették. Nyugalom, béke, csend és harmónia vett körbe, csak én és a természet. Néztem a tavat magam körül, a hullámok fodrait, az úszkáló halakat. Ott ültem szinte benne a tóban, vele egyként, a részeként. Magamba szívtam a tó hűvösét, a frissességét, az erejét. Éreztem, amint átjár. Hagytam, hogy minden csak úgy legyen, s én egy legyek vele. Csak én és a víz, majd én és a levegő, én és a fák. Minden megszűnt csak a természet volt és én.
  Miképp megtaláltam az egységet mindezzel a világ egyszeriben szebb, színesebb és boldogabb lett.

   Volt egy pont a parton a Medvehagyma pihenő magasságában, ahol már nem lehetett gyalog tovább haladni, így kimentünk az útra, majd valahol a Kulcsos ház után tudtunk visszatérni.

   Nagyon meleg volt, minden árnyékos négyzetméter áldásnak tűnt, míg megpillantottunk kicsit bentebb egy pizzázót. Amolyan romkocsma feelingű hely volt, rendeltünk egy pizzát és valami üccsit, s letelepedtünk a kinti asztalokhoz. Az egyik pincér srác mondta, hogy van csocsó és biliárd játszunk nyugodtan, ingyen van. Így is tettünk. Bár elég ütött kopott és retró volt a felszerelés, mit sem számított, jól éreztük magunk. A pizza csillapította a gyomrunk, a játék segített mégjobban kikapcsolni.   

   Már egész közel voltunk ahhoz, hogy végig érjünk a Pécsi tó tour-unkon. Ismét a kis félszigeten pihentünk meg; leheveredtünk a piknik takarónkra, s élveztük volna a csendet és a kakukkok dalát,  ha nem minden kisgyerekes család épp arra szeretett volna duhajkodni. De azért még így is megvolt a maguk pillanatai.
   Az esthez közeledvén megkóstoltuk a vegán flódnit az egyik helyi étkezdében, majd egy jó kis méltán dicsért csülöktállal öblítettük le a Kajakosban. Sétáltunk még kicsit, míg ránk esteledett, s miután már végképp nem volt kilométer hiányunk, hazafelé vettük az irányt. Az órám szerint 13,5 km-et tettünk meg aznap, közel 19 000 lépést.

 2025.05.06