Unikornisos kalandunk után, ha már az nem jött össze, - keringtünk még egy órát kb a környező utcákon, nem tudván, hogy mit is szeretnénk, hova is menjünk. Végül nagy csámborgás nyomán visszatértünk a kalózos helyre, ám sajnos nem volt szabad asztaluk. Majd mikor már nagyon nem tudtuk hova tovább és kellően lejártuk a lábunk.

  Eszembe jutott a Dzsungel étterem, amit még vagy egy évvel ezelőtt teljesen random egy másik hely nyitására várva fedeztünk fel, s látva a témáját az utcafrontról, mindenképp felkerült az ide is el kell egyszer jönni listára.

  Most így is lett. Szerencsénkre még asztal is volt. Azt tudtam, hogy a hely neve dzsungel, és hogy az ételek neve is témába vágó volt az étterem előtti étlapon, mikor anno skubiztuk, de azt nem tudtam, hogy a benti berendezés is tükrözi ezt a feelinget.

  Egy nagy teremben foglalhattunk helyet, sőt igazából ránk bízták, hogy melyik két személyes asztalhoz ülhetünk le, ami önmagában pozitívum volt. A választott terem, olyan volt mintha egy barlangba lennénk, tele volt zöld növényekkel, jobb és bal oldalán végig nagy terráriumok húzódtak, bennük különféle állatkákkal, a mennyezeten barlangrajzok voltak.

   Mi valahol középen egy hatalmas kígyó és egy csomó gekkó társaságában foglaltunk helyet. Hamar rájöttem, hogy a kígyó mellett annyira nem komfortos, ellentétben Ágival, aki imádja őket. Így ő kapta a boát én meg a sok kis gekkót. Nagyon kis cukik voltak a kis gyíkjaink, néha valami bekattant az egyiküknél és le fel mozgatta a fejét, a zene ütemére ez elég viccesen nézett ki, mintha bulizott volna. Jót mosolyogtunk rajta.

  A pincérek kedvesek voltak, többen is odajöttek felvenni a rendelést, vagy megkérdezni mit kérünk, rendeltünk e már. A hely hangulata magával ragadó, a poharak és tányérok is dzsungel feelingűek. Ági valami vadhúst, én pedig tortillát ettem. Az előző nagyon finom édeskés volt, az utóbbiba viszont elég kevés volt a töltelék. Imádom a quesadillát és elég sok helyen sok félét ettem már, hát ez messze nem ez volt a legjobb. Könnyen lehet, hogy nem épp ez a sepcialitásuk, de hát nah.
  Viszont a hangulat mindenképp megér egy misét, szívesen visszajönnék még ide.

  Egy teremmel arrább, a mosdó felé vezető úton találkozhatunk egy nagyon cuki kaméleonnal, több kígyóval, aligátor fejjel, nagyobb box szerű asztalokkal. Míg a mellettünk lévő terem teljesen az óceán tematikájára volt hangolva, nagy akváriumokkal, halakkal, bálnás mennyezetfestéssel.

    Összességében jó élmény volt itt lenni, és nagyon jól éreztük magunkat.

Így zuhantunk le az unikornisfelhőről, s találtuk magunk a dzsungel közepében.