Május elején volt egy központi tanfolyam a R.A.I-nál, Reiki Angyalokkal. Valahogy többször is szembefutott velem, és egyfajta hezitálást váltott ki belőlem; menni, nem menni?!
   Aztán végül lebeszéltem magam, azzal az indokkal, hogy inkább elő kellene vennem azt a sok spiri jegyzetet, anyagot, ami az évek során összegyűlt és azokat átnézni, gyakorolni, mélyíteni, élni...

  A tanfolyam hetén rám írt Viki messengeren, hogy megyek e rá. Írtam neki, hogy nem jelentkeztem. De ezzel a lendülettel újra elindult bennem, a menni-nem menni, csak menni kéne vagy mégse dilemma… Újabb jelként a R.A.I facebook oldala is feldobta, hogy utolsó alkalom jelentkezni.
  Átfutottam újra a képzés témáját. Írtam Dórirak, aki többek közt a képzéseket szervezi, hogy ugyan meséljen már valamit róla, mert csak azért, hogy legyen egy plusz oklevél, nem vágnék bele, de mivel nincs mindig, - eddig még nem láttam a tanfolyamok közt, nem is hagynám ki. Dóri nem akart se rábeszélni, se lebeszélni. Küldött egy pár mondatot a tematikáról, és hogy 2013-ban volt utoljára.
   Hoppááá, itt kicsit ledöbbentem. Éreztem, hogy ez most vagy soha alkalom.

  Megbeszéltem Ágival, hogy mit szólna, ha megszabadulna tőlem egy egész hétvégére. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy vissza se jöjjek… Nah jó nem :) csak vicceltem. Azt mondta, hogy Reiki Angyalokkal, ez izgalmasan hangzik, ha nem most lenne Marci szülinapja, s nem ő sütné a tortát, akkor még ő is jönne. Ezen erősen pislogtam, s azzal eldőlt, hogy nincs mese, megyek.

  Viki nálunk aludt péntek este, hogy biztosan ne késse le a szombat reggeli kezdést. Főztem gombapörköltet (mind túléltük) sokat beszélgettünk, megvacsiztunk és izgatottan vártuk a másnapot.
  Igazából teljesen elvárások nélkül mentem, és ezt az oktatónak is elmondtam, mikor körbekérdezte a társaságot arra vonatkozóan, hogy mit várunk ettől a két naptól. Nem vártam semmit, de amit kaptam, azt nem tettem zsebre. Nem bizony! Mert igazság szerint azt nem a zsebben tárolja az ember.

   Rengeteget meditáltunk. De nem vezetett meditációk voltak, hanem önállóak. Aminek a lényege, hogy nem mondja meg, hogy mit képzelj magad előtt, mit élj át, hova juss, vagy kivel találkozz, hanem lényegében egyedül vagy önmagaddal. Én ilyenkor tudok kapcsolódni az égi világgal, az Angyalokkal. S rendszerint gondolatok formájában jönnek az üzenetek, válaszok. Amiket muszáj egyből leírnom, mert másképp nem jegyezném meg őket. Úgy meditálok, hogy közben írok. Tudom tök furán hangzik, de valahogy sikerül megtartanom azt, hogy ha visszahunyom a szemem ugyanott vagyok, mint az első mondat leírása előtt. Olyan mintha ki-be járkálnék az éberség és a meditatív állapot között.

  Az volt a legjobb, hogy a képzés által, úgy ahogy a táborokban, vagy más spiri tanfolyamokon megteremtődött az a miliő, amiben képes voltam kapcsolódni, megéni, átélni, megnyílni, befogadni.
  Olyan mintha újjászülettem volna! Már a korábban említett áprilisi tanfolyam óta is nagyon sokat változtam. De ez valahogy feltette az i-re a pontot. És csak azt kértem kérve, hogy az, aki most vagyok, az ahogy most érzem magam, gondolkodom, ahogy látom a világot maradjon meg örökre.

The end….

Na jó nem :) Azért, a tematikáról is essen néhány szó.
   A tanfolyam lényege, hogy felszabadítsuk önmagunk, megéljük a saját szabadságunk, visszataláljunk önmagunkhoz, a lelkünkhöz. Kapcsolódhassunk az égiekkel, átélhessük az egységet, a teljeséget, a bennünk rejlő erőt. A bennünk élő Istenit. Lehetőséget kapunk, hogy megismerjük milyen az Angyalokkal együtt élni a Reikit.

   Határozottan állítom, hogy nagyon sokat segített és lendített rajtam ez a két nap. Új erőt, lendületet, kitartást adott nekem. Nagyon sok üzenet érkezett hozzám a meditációk során, amik segítenek a mindennapokban. Megkaptam azt is, hogy nem kommunikálok eleget az angyalokkal, köztük az Őrangyalommal, és nem kérek eleget. Igen jól olvasod. Kaptam egy kis eligazítást, hogy az Angyaloktól való kérés számukra nem teher, sőt alig várják, hogy segítsenek. Bármikor, bárhol, bármennyit lehet kérni és kérdezni tőlük.
   Igazából nagyon várják, azt, hogy megszólítsuk, meghalljuk őket, hogy segítséget kérjünk és segíthessenek. Hogy feléjük forduljunk.

  Totális béke, nyugalom, harmónia járt át a tanfolyam alatt és után. Olyan mintha megtaláltam volna önmagam.

2025. 05.13.

Nos ez volt az a világbékés állapot, ami után jöttek a gondok, csőtörés betegség miegymás... 
De sosem feledem mindazt, amit itt kaptam, és igyekszem minél inkább visszatalálni ide.
Azt hiszem egész jó úton vagyok hozzá. 

Kép forrása; internet