Képzeljétek már 2 éve, hogy Budapesten élünk. Olyan gyorsan elröppent, ugyanakkor mégis, mintha legalább 10 év telt volna már el, mióta ideköltöztünk. Kaland projektnek indult az egész, és lám a végére teljesen letelepedtünk. Munkát váltottunk, ideköltöztünk mindenestől, és immár ez az otthonunk.

  Korábban elképzelhetetlennek gondoltam, hogy valaha is a fővárosban éljek. Kis városban születtem, és jó darabig még Debrecen gondolata is merőben távol ált tőlem és a terveimtől. Vidéken sokakban él ez a sztereotípia, amin bennem is volt; Pest túl mozgalmas, túl forgalmas, túl zajos, koszos, szmogos, nagy a tömeg, sok a dugó, nem igazán élhető, és én ugyan soha nem bírnék itt élni.... Aztán láss csodát mégis.

  Igazából Debrecenhez képest abszolút nem tűnt éles váltásnak vagy sokkal másabbnak. Teljesen természetessé vált egyből, hogy itt élünk, nem volt semmi szokatlan vagy traumatikus az átállásban. Hamar megszerettük az itt léltet.

  Igazából az itteni kirándulásaink során nagyon tetszett a sok izgalmas hely, Duna, Margit Sziget, Hősök tere, Halászbástya, a vár, a Parlament környéke, a Dunapart. Nah meg az is egy szempont volt, hogy innen egy csomó hely megközelíthetőbb, mint az ország másik végéből, Debrecenből. Gondolok itt; Visegrád, Tata, Veresegyháza, Szentendre, Esztergom, Pilis stbre…
 
  Azt imádom Pestben, hogy BKV-val is tök hamar eljutok nevezetes helyekre, olyanokra, ahol jól érzem magam és ha századjára is vagyok ott, ugyanúgy örül a szívem és a lelkem, hogy ott lehetek. Egyik kedden például szabadságon voltam, és bár erősen fújt a szél, de úgy döntöttem én akkor sem ülök itthon, elindulok. Jártam a Hősök terén, majd isteni finom ráksalátát ettem az Oktogonon a Bellozzóban. Innen elsétáltam az Operához, aminek mindig ámulatba ejt szépsége.
  
   A számomra szintén favorit Bazilikánál folytattam utam. Roppant mód bosszant, hogy belépőssé tették, korábban gyakran betértem oda, elmondani egy imát, hálát adni vagy a fentiekkel diskurálni, ez sajnos ma már 2000 Ft-ért tehetem csak meg alkalmanként. Utam a Duna part irányába folytatódott. Megsimogattam a pocakos bácsit, megbámultam a Magyar Tudományos Akadémiát. Kicsit időztem a Duna parton, miközben a süvöltő szél majd levitte a fejem.
  Majd egy busszal végig robogtam a Lánchídon, menetközben szemrevételezvén a Budai várat Felkacskaringóztunk a Szentháromság térhez, lőttem pár képet a Mátyás templomról majd megcsodáltam a hőn szeretett kilátást a Halászbástyánál. Élveztem a kevéske kis napsütést, ami megadatott. Kicsit sétálgattam, bámészkodtam.

  Innen fogtam egy buszt és elmentem a Budapesti Cat Caféba. Olvastam, kávéztam és cicákat simogattam. Imádok itt lenni, és macskákat fogdosni. Van egy kis cuki main coon csöppség, új szerzemény Némónak hívják, nemrég került ide. Ez volt a második alkalom, hogy találkoztunk. Az elsőnél Ágival megmentettük egy macskanyúzó Indiai kislánytól, aki épp fel akarta emelni, de mivel ez szigorúan tilos a kávézóban, mi rászóltunk, hogy ne tegye. A kis szaros hálából leült mellénk a kanapéra, és hagyta, hogy simizzük, megköszönvén a mentőakciót.

   Most eléggé alvó üzemmódban működöt, ám egy óvatlan pillanatban lecsúszott a feneke a cicabútorról. Szegény a mellső lábaival kapaszkodott a csuszamlós szövetben, míg a hátsója lelógott a bútor széléről, igyekezet a hátsó lábaival visszahúzni valahogy magát, ami sehogy sem sikerült. Úgy nézett ki, mint aki az életéért küzd. Szerencsére ott voltam mellette, gyorsan a segítségére siettem és biztonságosan visszahelyeztem a cicapihenőre. Nagyon hálás volt ezúttal is a második megmentésért.

 A délután ezzel még nem ért véget, eztán a Deák Téren lyukadtam ki. Elsétáltam az Erzsébet parkba, leültem egy padra s bámultam a körülöttem gördeszkázó suhancokat, szurkolva nekik, hogy ne bukjanak orra és sikerüljön a kívánt mutatványuk. Elunván ezt belemerültem egy olvasmányba az olvasómon. Mikor kissé hűvösebbre fordult hazafelé vettem az irányt.

  Valahogy így nézhet ki egy spontán nap a fővárosban. Számomra maga volt a tökéletes szórakozás.
Ezért szeretek itt élni; sok szép hely van, megannyi látnivalóval és mindenhol körbevesznek a csodák.

2023.04.01