Körülbelül 15 éve vágyom elmenni egy fesztiválra, buliba, ami visszarepít fiatalságom idejébe legmenőbb hazai és nemzetközi sztárok közé.

Emlékszem hány éven át nézegettem tisztes távolból a szegedi Deja Vu feszt fellépőit. De akkoriban kicsiny városkámból ezek szinte elérhetetlennek tűntek. Később Debrecenben még jegyet is váltottam a Total Dance-re, aminek szintén épp ez a témája 90-es 2000-es évek, csakhogy jött a covid, és lefújták. A következő évben meg én lettem covidos, így szintén felejtős lett. Valahogy sosem jött ez össze.

   Aztán tegnap felkeltem, görgettem a telefonom és láttam, hogy este lesz az I love 2000s. Valami megdobbant bennem. Benyomtam a Spotify-t és vele a korszak zenéit; - Groove Coverage, Cascada, Benassi Bros, Basshunters, Prezioso, - így mosogattam, majd erre buliztunk a macskával is a cicapecával. Aztán elindult a menni, nem menni dilemma.
   Igen, majdnem lebeszéltem magam még most is róla, hogy elmenjünk, hisz láttam Ágiban nem túl sok mindent mozgatott meg ez a reggeli nosztalgia vonat. Úgy voltam vele lehet elég ez a kis zenehallgatás is. De mire észbe kaptam már megvettem a két jegyet az esti műsorra. Végérvényesen eldőlt, este bulizunk. Milyen jól tettem, hogy nem engedtem lebeszélni magam, magamnak.

   Elérkezett az este; kicsit izgultam, mindenképp oda akartam érni 6-ra Peat Junior és Fernandora, hisz ők voltak korunk egyik legjobb Hands up dj-i. Ami azt illeti még hamarabb is odaértünk, így hallhattuk Dj Juniort, aki nagyon-nagyon jó zenéket kevert. Majd számomra meglepetésként Josh & Betti lépett a színpadra, a korábban volt Josh & Jutta illetve Desperado formációk sztárjai egy új felállásban. Felváltva játszották a két együttes slágereit. Amiket letagadhatatlanul kb. mindenki kívülről fújt. Lévén, hogy Betti a földim, tiszta boldog voltam, szülővároskámra gondolva.

  Ági nagy orákulumként, már az elején megállapította, hogy; „Ez az este neked igazi hullámvasút lesz.” És milyen igaza volt, hisz már reggel a konyhában megkönnyeztem, egyik másik zenét. Nem azért, mert annyira szomorúak voltak, hanem mert annyira éltem hajdanán ezt a korszakot.
  Ekkoriban mindenem volt a zene, az összes sláger megvolt mindet ismertem, kívülről fújtam. Imádtam ezt a Hands up korszakot. Az összes zenét és zenei alapot. Egy-egy dalból 4-5 verzió is megvolt, s mindig kiválogattam a legjobbakat, amik a klubban is mentek minden péntek este. Ekkor tanultam meg igazán élvezni és átélni a zenét, becsukott szemmel bulizni, hagyni hogy a zene vezessen, teljesen átjárjon és egyé válljak vele. Nem is tudnám leírni mi mindent adott és jelentett a zene nekem ekkoriban. Reményt, kikapcsolódást, feltöltődést, felszabadulást, szabadságot, mentsvárat, újjászületést.

És végre eljutottam ide.

„Tavasz jön újra színesek a fák, álmából lassan éled a világ.
Szerelem száll a fák lombja felett, a füledbe súgja, hogy itt vagyok veled.”

   Ehhez hasonló strófákra mozgatott meg minket Peat Jr. Fernando és Sheela. Majd jött az első nemzetközi sztár az olasz Prezioso. Akiről a Tell my why és s Let me stay ugrik be leginkább.
   Erős és Spigiboynál már több volt az ismerős nóta. Mikor megszólalt a valami véget ér, még nem gondoltam, hogy hamar eltörik a mécses, de ezek a fránya dalszövegek, idővel teljesen más értelmet nyernek;

„Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász
Lassan lüktet egy ér fellobog halkan a láz
Sima tenyér a hátamhoz ér
Ó, csak játszik a szél
Tudom mar messze vagy rég
Bennem minden halk szavad él
Halott virágok illatat nyögik a fák
És megrázkódik a taj valami véget ért
Valami faj”

   És már hullanak is a könnyek, milyen jól jön most a fekete napszemüveg, mikor szeretett édesanyám emléke köszön vissza a sorok között…
  Hullámvasút ugrálás tombolás, kiabálás majd sírás… az est folyamán nem utoljára.

   Bárány Attila; bár végig dumál kb minden számot, ahogy mindig is tette, de mégis akkora hangulatot tud csinálni, ahogy odabass, és betolja azokat a régi jó zenéket, amiket rongyosra hallgattam anno az ő duruzsolása alatt. Áginak is nagyon tetszett.

   Benassi Bros alatt kb végig csak egy számot vártam, hogy mikor jön, ami oly sokat jelent és jelentett nekem a Single day-t. Ami valaha volt legjobb barátommal a közös dalunk. Vártam, de nem sejtettem, hogy mekkora érzelem hullámot dob ez is majd a nyakamba. Én úgy sírtam, mint állat. Tovatűnt, különleges és feledhetetlen évek és kapcsolat emléke.
 Az fogalmazódott meg bennem közben, hogy az igazik, tudják csak igazán összetörni az embert, legyen szó igaz szerelemről, barátságról, tanítóról vagy bármi igaziról. Ezek az igazik, örökre nyomot hagynak bennünk. És az összetört igaz barátság is tud úgy fájni, mint az igaznak hitt szerelem bánata.

Hullámvasút mi?
   Single day, majd Satisfaction, ami egy másik kedves barátomat juttatta eszembe. Aki középiskolás éveinkben kb csak rock-ot és metált hallgatott, de az igazi hörgős death metált is erősen tolta, és kizárólag fekete rocker és goth cuccokban járt. Majd egyik este azt vettem észre, hogy a klubban az asztal tetején áll és táncol a Satisfaction-re, ami a korszak egyik legnagyobbika volt. Ez beégett :)

  S ekkor még hátra volt Jan Wayne. Akinél szintén vártam egy számot, ami egy másik hajdani legjobb barátnőm dala volt a Because the night. Amit tele torokból énekeltünk minden buliban.
   Nagyon odabaszós volt a szőke énekesnő hangja. Kiderült, hogy ma van a szülinapja, és hogy 2 éve hatalmasat bulizott a Magyar közönséggel, amit azóta is emleget. Mondom én, hogy érzelem hullámok voltak mindenfelé az este, még ő is elérzékenyült a színpadon.

Total eclipse of the heart, személyes kedvencem, amit ők is feldolgoztak Jan-nal. Bonnie Tyleré az eredeti, amit volt szerencsém 9 éve élőben hallani a legendától, mert Bonnie tényleg az a gyönyörű karcos hangjával. Hát itt is bőgtem, rendesen. Nem hiába mondják sírva vígad a Magyar.
  Ekkorra már megjött a hangom, és nem féltem kiereszteni sem, az a csoda, hogy maradt mára is belőle.ű

  Basshunters következett, ami nem volt rossz, de akkora durranás sem, és itt azért már kicsit kezdtem fáradni a pár órás ugrándozás után.

   Viszont a java még hátra volt Groove Coverage, God is a DJ, Poison, Moonlight shadow. Kell még többet mondanom? Ezek legendás zenék, a korszak legjobbjai, annyira de annyira ütősek.
És ezt élőben hallani, leírhatatlan élmény volt. Groove Coverage és Cascada volt, a legjobb abban az időben, imádtam mindkettőt. Akkora bulit csináltak most is, hogy el sem tudom mondani.

  Egy időben a moonlight shadow szólt minden angol óra előtt a teremben, ahol kivételesen volt TV középsuliban. Szerintem nincs az a korombeli, aki ne ismerné ezt a dalt. És ha a nosztalgia vonatot magában nem is könnyeztem volna meg, a dalszöveg, ami valaki elvesztéséről szól felültetett az újból sírok hullámra, elő a napszemcsivel;

„The trees that whisper in the evening
Carried away by a moonlight shadow
Sing a song of sorrow and grieving
Carried away by a moonlight shadow…

I stay, I pray
See you in Heaven, far away
I stay, I pray
See you in Heaven one day”

 Alice Cooper Poison-je hamar új hangulatot teremtett. Egy felturbózott verzióval álltak elő, ami nagyon ütős lett. Ez a zene… Az eredeti verzió az IT-s karrierem kezdetének jelképe. Amit az akkori, a legjobb munkahelyi csapattal toltunk a Retróban karaokeezva. Ott és akkor szerettem meg az Alice Cooperes verziót. Maga a dal az akkori legkedvesebb kollégáimat juttatja eszembe.

  Annyira nagyon jó volt! A Groove coverage feltette az I-re a pontot, nem csalódtam.
A koncert hevében közöltem Ágival, hogy sajnálatos hírem van, de nem hagyok ki több ilyen bulit, mert ezt nem lehet kihagyni.
S bár Áginak fogalma nem volt mire vállalkozik, ő is nagyon élvezte az egészet.

   Ha nagyon irigyelnétek ne tegyétek, az igazsághoz a fekete leves is hozzátartozik. Szegénynek egész este fájt a háta, így félig ülő buliként toltuk. Az érzelemhullámon át én is kreáltam magamnak egy jó kis gyomorfájást az este közepére. Csak hogy lássátok, hogy a zene határtalan élvezetén, a sírás hullámokon túl azért ily módon is szenvedtünk egy kicsit.

   Hatalmas buli volt, nagyon örülök, hogy utolsó pillanatban értesültünk róla és részt vettünk.

  Az est további része három színpadon folytatódott. A nagyszínpadot vártuk volna, de valahogy rosszul volt megoldva a hangosítás. Kikapcsolták a nagy hangfalakat, gondolom, hogy a másik két színpad is hallható legyen, vagy mert már késő volt, de valahogy hiányzott a hangerő és a basszus.

Kicsit járkáltunk, és táncikáltunk, még hallgattunk egy kis zenét. De bevallom már nem maradt energiám többet tombolni és ugrálni. Így 11 fele hazaorientálódtunk.

Így telt az I love 2000s

2025.07.06.