Volt egy dolog az életemben, amit bár tudtam jól, hogy meg kell tennem, mégsem tettem. Reggelente ez volt az első gondolatom, éjjelente pedig az utolsó. Folyton újra meg újra előjött, és a fejemben ezerszer leforgattam az egészet, viaskodtam, vitatkoztam és érveltem. De a valóságban ezt az egészet elhessegettem, a szőnyeg alá sepertem, mert így tűnt az egyszerűbbnek. Kényelmes volt, komfortos, nem kellett változtatni, nem kellett beleállni, végig vinni. A békét választottam ahelyett, hogy kiálltam volna magamért.

    Aztán múlt pénteken úgy alakult, hogy nálunk járt Ildó barátném, elkísértük őt a fogorvoshoz, aztán megvacsoráztunk a kedvenc helyünkön majd nálunk folytattuk az estét. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk, sztoriztunk. Aztán jött egy kis terápiás rész is, mondta, hogy kérdezzek bármit nyugodtan. És bennem előjött a fenti téma, amin régóta vívódtam, hogy mégis mit kellene ezzel a helyzettel tennem.

  Ildónak van egy komoly képessége, tud kommunikálni az atyával és az égi világgal, bármire rá tud kérdezni odafenn, és a válaszok első kézből Jézustól vagy az angyaloktól érkeznek. Jött is a válasz, hogy márpedig ezt a helyzetet meg kell oldani, és bele kell állni teljes testtel. Némi önmarcangolás, tétovázás, agyalás után beláttam, hogy igaza van. Kellett egy kis idő, de lassan az első ijedelmek és reakciók után, arra jutottam, hogy annyi, de annyi mindent végigküzdöttem már az életben, hogy ennek is mennie kell. Ha ez a dolgom, ez az utam, akkor meg kell tudjam oldani. Eddig is sok olyan dolog volt, amivel féltem szembenézni, mégis sikerült.

  Jól tudom, hogy nem kapok olyan feladatot, amivel ne tudnék megbirkózni, ha meg kell valamit tenni, akkor meg kell, nincs mese. És eddig is rengeteg ilyen volt, és így vagy úgy, de mindet sikerült megugrani. Ezt is sikerülni fog. És ha ez az utam, akkor bizonyára segíteni fognak benne az égiek, hogy végig tudjam vinni.
  Elkezdem elhinni azt, hogy nem is olyan mission impossible ez.

   Elkezdtem bízni magamban, és kértem a fentieket, hogy adjanak nekem elég erőt és bátorságot, hogy végig vigyem. Talán nem is akkora nagy falat ez csak én nagyítom fel… Megszületett a szándék és az elhatározás, hogy megcsinálom. És ez napról napra csak érlelődött bennem.

   Aztán elérkezett a nap, amikor is ideje volt elkezdeni ezt a projektet. Felkeltem, légző gyakorlatokat csináltam, és megnéztem egy chikung videót youtube-on. Nagyon jól éreztem magam, de nem csak reggel, hanem egész nap. Sőt ma reggel is úgy ébredtem, hogy jól vagyok, ki ugrottam az ágyból, jógáztam, pakoltam, mosogattam, megmosdottam, felöltöztem, és most írom ezeket a sorokat.

  Olyan vagyok, mint akit kicseréltek. Közben persze folyik a projekt, megvannak a tervek és a feladatok, folyamatosan gondolkodom, taktikázom mit hogyan lehetne jól csinálni. Bennem van a szándék, az elhatározás. Az hogy mekkorát durran vagy durran e az atombomba, amit bedobtam, hogy lesz e lavina és mekkora, nem tudom. De azt igen, hogy teljesen jogosan teszem, amit teszek, a jó érdekében cselekszem. És ez erőt ad, felemelő érzés az az energia, életerő, önbizalom, tetterő ami bennem van.
  Csodásan érzem magam, nagyon jól vagyok. Boldognak, elégedettnek és hálásnak érzem magam.

   És azt kívánom, hogy ez az érzés maradjon velem örökké, maradjon meg így ameddig csak lehet, mert ez nagyon jó. Szabadnak, felszabadultnak érzem magam.  
 

2023.03.21