Ez a comig out vers úgy 2 éve született kb, és kikerült facebook-ra is, ám mikor munkahelyet váltottam inkább leszedtem, féltem otthagyni. Sőt igazság szerint még ide sem tettem ki, de most megtaláltam és közkincsé teszem :)

Leszbikus vagyok
Két szimpla szó, mégis örök pecsétként megbélyegezne?
Nem, sosem gondoltam erre
Miért lenne bélyeg
Az ha leszbikusként élek?
Miért lenne bűn
Miért lenne baj?

Évek teltek szorongva, félve
Érezvén, hogy valami nem stimmel velem
Depresszíózva, sírva és küzdve
Porba hullva megsemmisülve

Nem tudtam mi ez
Nem tudtam miért
Csak azt tudtam
Szerelmet érzek valakiért
Kiért nem lenne szabad
Küzdöttem magammal s az érzés ellen
Nem értettem miért kell nekem ő
A lány, ki velem egynemű

Szerelmes lettem egy nőbe
S évekig szenvedtem tőle
Mert nem tudtam mi ez
Mert nem tudtam miért

Fiatal voltam, gimnazista
Tabu volt akkor még e téma
Tinédzserként hadakoztam
Szívem minden érzése ellen

Meleg, leszbikus?
Azt sem tudtam mi az
Egyszerűen
Nem találtam vigaszt
Sem kiutat

Jobb lenne nem lenni
Nem érezni
Nem vétkezni
Csak megszűnni létezni

Így éreztem akkoriban
Bűnös titkaim mázsás súlyát
Cípeltem, mint életem legfőbb búját

Ki akartam szállni
De féltem megtenni
Féltem élni
S féltem elmenni

Próbáltam más lenni
Fiúkat szeretni
De nem ment
Nem rajtam, s nem rajtuk múlt

Szép lassan elmúltam húsz
Egy másik városba kerültem
Új világ, új emberek
Nagyon, nyüzsgőbb, színesebb
S azt vettem észre
Az utcán járva
A lányok után fordul fejem
Az ő parfümük illatát szippantom
Melléjük ülök le a buszon
S belül, titkon azt remélem
Az egyik talán majd észrevesz

S akkor jött ő
Egy srác, aki "más" volt
Vidám, szabad, nyílt és őszinte
Elmondta nekünk, hogy homoszexuális
S az emberek nem kövezték meg

Ámultam mintha rólam
Az én életemről mesélt volna
Arról miről én soha senkinek nem mertem
Akkor és ott ráébredtem
Nem vagyok egyedül
Nincs baj velem
Élnek "mások" is a világon
Nem vagyok egyedül!
Nincs baj velem!!!

Lassan előbújtam
Felvállaltam magam
Elmondtam a barátaimnak, a családomnak
Szép lassan, óvatosan

Mázsás terhek hullottak le rólam
Ahogy börtönömből kiszabadultam
Végre az lehettem
Akinek születtem
Nő, aki nőre vágyik
Egy nő, aki leszbikus

Végre szerethettem bűntudat, félelmek és szenvedés nélkül
Boldogan éltem, s boldogan élek egy nő mellett
Őszinte, tiszta szeretetben
Tiszteletben, megértésben

Szerencsés vagyok
Elfogadtam magam
S mindenki más is elfogadott
Így is szeretnek
Sőt becsülnek és tisztelnek az emberek

Nem dobál, nem saraz, nem bánt senki
Elfogadás és megértés vesz körül
Szerencsés vagyok!

Ha tizenévesen tudtam volna azt, hogy
Melegnek, leszbikusnak, transznak lenni nem bűn
Sőt azt, hogy egyáltalán van ilyen
Nem töltöttem volna hosszú éveket sírva mély depresszióval
Nem játszottam volna az öngyilkosság, a megsemmisülés gondolatával
Nem féltem és nem rettegtem volna a saját érzéseimtől
Nem utáltam, s nem tagadtam volna meg magam
Ha tudtam volna...

Bárcsak tudnák, bárcsak tudhatnák azok a fiatalok,
Akik most jelenleg az én akkori cipőmben járnak
Bárcsak láthatnák a keservesen kitaposott utat
A megismerés, a megértés, az elfogadás útját...
Mind emberek vagyunk
Bár különbözőek és sokszínűek
Mégis mind egyek, s nagyszerűek