Ősszel mikor otthagytam a munkám azt gondoltam ez az, most majd lesz időm mindenre, majd tudok írni egy halom bejegyzést… Ehhez képest az elmúlt időszakban jóval kevesebbet írtam, mint korábban.

    Pedig rengeteg történet volt, amit szerettem volna megosztani, szép és kedves történetek, s kevésbé szépek is. Az első egy hónap remek volt, kirándultunk, mentünk jobbra-balra, jó idő volt, szabadnak éreztem magam és nagyon boldognak. Aztán sok mindennel meg kellett birkóznom. Nem tudtam, hogy hova tovább, mi lesz, mit csináljak. Menet közben volt több ötlet és nekifutás, de valahogy csak nem jutottam sehova. Sokszor megkérdőjeleztem magam, és hogy mennyire vagyok, vagy épp nem vagyok normális. Otthagytam a jólfizető főnöki állásom, a semmiért.

   Mikor megjött az első havi munkanélküli, azt hittem idegbajt kapok, arról nem szólt a fáma, hogy ebből még adót is vonnak, s jóval kevesebb pénzt kapok, mint amire számítottam. Akárhogy is, ezen muszáj volt gyorsan átbillenni és nem belebetegedni, hogy ez van. Ági nagyon sokat segített ebben. Folyton mondogatta, hogy megérdemled, hogy pihenj, hogy kikapcsolj, annyit és olyan keményen dolgoztál. És igaza volt, 15 évig hajtottam, mint a barom, pár hónap ide vagy oda, mit számít? Éhen nem halunk…

   Igen ez volt az egyik oldal, a másik meg, hogy a bevételeim rohamosan lecsökkentek, de a kiadások nyilván nem. Azok nem tűntek el. Kemény belharc volt magammal. Emellett gyakran teljesen haszontalannak éreztem magam. Nem dolgozom, nem érek semmit…

   Mindeközben ki kellett találni, hogy hova tovább, mit és hol fogunk csinálni, ami komoly nyomásként nehezedett rám. Igazán csak akkor könnyebbültem meg és engedtem ki kicsit, amikor meglett végre az a hely ahol folytatni fogjuk az életünk következő kis fejezetét.
  Ekkor mázsás terhek peregtek le rólam; végre van valami! Végre van egy kapaszkodó, hogy nem a semmiért dobtam suttyba mindent. De aztán ez az öröm sem volt tartós, mert aztán más dolgokon kezdtem agyalni és másra görcsöltem rá…

   Ami leírhatatlanul mocskos nehéz volt, és mai napig az, feldolgozni azt, hogy édesanyámon túl a családi otthont is elveszítem. Hiába van saját lakásom, szerető családom, valahogy csak nem ugyanaz. Valahogy egyszeriben megszűnt a „haza”, a haza ahova mindig mehettem. Van otthonom, otthon vagyok, de már nem megyek haza… soha többé… Mert azon a kis lakáson túl, amiben együtt éltünk anyával, az igazi haza és otthon és a minden anyukám volt...

   Ideig-óráig igyekeztem elhinni, hogy ez az egész rendben van így, és hogy én nagyon erős vagyok, és feldolgozom, mert értem, mert tudom, mert így kellett lennie. De a magamba jól elpakolt kis dolgok, minden érzés, fájdalom, hiány, gyász és szenvedés újra meg újra utat tör magának és időről időre végig dózerol mint egy szörnyű úthenger. És bármennyire legyen az ember tudatos vagy spirituális, vagy bármennyire érti és tudja, ez így is úgy is qrvára szar. Hazudhatom, hogy nem, de ez igenis nagyon nehéz. Nem azért mert hisztizek, mert nyavajgok és sajnálom magam, mert tényleg nagyon igyekszem ezt minimalizálni, de az Isten szerelmére, meghalt az, akit a legjobban szerette a világon. És hiába tudom, hogy így is velem van, és tudok vele beszélni bármikor, hiába tudom, hogy itt van és segíteni akar, és nem akarja azt, hogy szenvedjek és sírjak…. még sincs már többé…

  Nagyon nehéz, és nem tudom, hogy kell, hogy lehet ezzel megbirkózni. Ha jól kisírom magam, utána kicsit megkönnyebbülök és megy tovább minden. De valahol igenis megrekedtem és elakadtam. S belegondolva, nagyon örülök neki, hogy nem dolgozom, mert a néhai stressz és nyomás közepette, nem tudtam volna még ezzel is megbirkózni. Ha még tolom a munkát pár hónapig, valószínűleg összeomlottam és kikészültem volna. Ennél még mindig jobb a láblógatás.

  Apropó láblógatás, olyan hihetetlenül iszonyat gyorsan telik az idő, repülnek a napok és hetek, hogy magam sem hittem volna. Ha nem csinálok semmit is úgy fut az idő, mintha százszoros sebességgel pörgetnék.    Nem, nem ebben a pár hónapban váltom meg a világot. De talán a saját kis belső világom még sikerülhet megváltani.

 2023.12.06