Csütörtökön céges buli volt nálunk a belvárosban. Ez úgy szokott kinézni, hogy a szervezők kibérelnek egy helyet, általában ugyanazt a már jól ismert és időközben megkedvelt pubot a központban, ahová az adott esete a belépés kizárólag cégeseknek, karszalag ellenében lehetséges.

  Kicsit elhúzódott a meló, plusz én is elszöszöltem ezzel azzal, s meglepődve láttam, hogy bár lassan 6 óra, de még a fiúk is az irodában vannak. Maga a buli szintén hat órától kezdődött, de még csak ekkor kezdtük összeszedni magunkat és elindulni. Úton a metró felé Janikám, - miközben rám mutogatott, hogy ott van a főnök elől, - a belőle áradó fiatalos lendülettel zakózott egy hatalmasat a lécsőn. Egész pontosan segrecsúszott, de akkora puffanással, hogy mindenki hátranézett. Hát mit ne mondjak, látszik és hallatszik, hogy elindultunk! Csak úgy robogtunk a metró szeles szárnyain.
  Heten voltunk, mint a gonoszok. Ritka pillanat, hogy így együtt BKV-zik egy maroknyi céges csapat, megörökítve a pillanat csodáját, lőttünk pár képet odafelé a metrón, s majd a mozgólépcsőn felfelé.

  Szemerkélt az eső, így a felszínen már kapkodtuk a lábaink. Menet közben a banda nagyja megéhezett így lemorzsóldtak egy-egy gyrosos vagy pizzázó irányába. Mi Attilával eltántoríthatatlanok voltunk, és folytattuk utunk a cél felé.
Fél hét fele értünk oda. Rendesek voltunk; foglaltunk helyet a többieknek, kicsit át is rendeztük az asztalokat, hogy többen le tudjunk ülni majd. Nem mondanám, hogy hatalmas tömeg tombolt, nem voltak túl sokan még.

  Beszélgettünk sztorizgattunk, szép lassan csordogáltak a népek, és mi is egyre többen lettünk az asztal körül. Olyan jókat nevettem a srácok által feldobott s lecsapott magas labdákon. Az egyik félrehallás példának okán az volt, hogy Laci nem jött, mert otthon eteti a csiklót! Pár csodálkozó tekintet után, hamar kiderült, hogy a siklót eteti, nem pedig a hölgyek korábban féltehallott nemesebbik felét.
  Az én kicsi párom is szeretett volna egy gabona siklót, de valahogy nem tudott meggyőzni róla. Miután megtudtam, hogy élő baby egeret és mindenféle más mozgó dolgokat esznek, végérvényesen eldőlt, hogy nem lesz se kígyó, se sikló a házban.

   Belépéskor rendszerint kapunk néhány beváltható ital kupont, amit sör, bor, üdítő, gin tonic, whisky cola vagy vodka szóda elegyére lehet cserélni, megkímélve a szorgos dolgozó népet a szomjanhalás veszélyétől. Szorvényosan előfordul, hogy egyeseknek szomjanhalás helyet egy-egy buli épp ellenkezőleg, inkább elázósra, mint kiszáradósra sikeredik. Ez az éjszaka előrehaladtával benne van a pakliban, mint mesebeli nyúl a bűvészkalapban.
  Én bevallom nem szoktam sokat inni, de egy hosszú éjszaka során egy-két whisky kóla azért nálam is lecsúszik. Teljesen megszerettem itt ezt az itókát. Jó öreg kis Jack’nCoke. Most gondoltam beújítok iszom egy jó pofa sört. Paulaner-t csapoltak, ami meglehetősen finomnak bizonyult.   Csak egy baj volt, felkapcsolták fölöttünk a melegítő izzószálas lámpákat, emiatt már a sör előtt is úgy éreztem magam, mint egy csirke a keltetőben, és egyre több réteg ruha került le rólam. Tapasztalatból már tudtam, hogy a csak félig meddig fedett helyiségben hűvös tud ám lenni, így rétegesen öltözködtem, póló, ing, mellény, zakó. Hát lassan you can leave your hat on szám ment már a fejemben.
  Az előbbiek tükrében a korsó sör vége fele a nyomasztó meleg hatására, már hadartam és néhány kacifántosabb szó kimondásakor összeakadt a nyelvem, így inkább kimentem a hideg levegőre, hogy felfrissüljek.  

  Ezeken a rendezvényeken mindig van egy kis kaja is, hogy senki ne vesszen éhen. Méghozzá nem is akármilyen csemege. Nagyon lájkolom az itteni ételt. Komolyan nem is lehetne jobb és ínycsiklandóbb; helyben sütött házi jellegű tortilla chips, gőzölgő grissini és pizzás csiga, fasírtgolyó, mártogatósok, zellerszár és sárgarépa, plusz szezámmagos panírral borított csirkemell falatkák. Imádom! És ezzel nem vagyok egyedül.
   Tányér szám hordtuk az asztalunkhoz a finom falatokat, mindenki gondolt a csapatra, és úgy szedett, hogy másnak is jusson. Nem véletlenül néztünk ki úgy a végén, mint egy csapat jóllakott óvodás. Az étellel és a levegővel, a sör és a meleg bódító hatása is hamar elillant.

  Mindig van DJ és zenés táncos mulatság is az épület bentebb nyúló tereiben, ez most sem maradhatott el. Eleinte csak gyanakvóan szemléltem a retrónál retróbb slágerek felvonultatást, majd hamar azon kaptam magam, hogy én is a tánctéren ropom. Volt egy rock zene szekció, amit a szomszédos csapat férfi kollégáival kórusban üvöltve és ugrálva kísértünk végig. Biztosra vettem, hogy ennyi énekléstől másnapra nem lesz hangom a megbeszéléseken. De szerencsére megúsztam egy enyhébb berekedéssel a sakálüvöltéseket.

  Ha buli van és tombolás, nálam olykor elszabadul a pokol és nagyon jól tudom érezni magam, ugrálok, tombolok, torkom szakadtából éneklek, csápolok. És mindezt egy korty alkohol nélkül is képes vagyok elkövetni. Ez valahogy kell! Úgy kell, mint egy falat kenyér; jól megérdemelt feszültséglevezető veretés. Ahol felszabadul minden bent rekedt energia.

Meleg volt, így folyt rólam a víz rendesen, és voltam olyan bolond, hogy leküldtem egy üveg jéghideg ásványvízet. A kimelegedett testem erre úgy reagált, hogy az egész felsőm csuromvíz lett , lecsapódott vagy kicsapódott minden pára belőlem. Éreztem a tüdőmet, hogy nem lájkolja túlzottan ezt, így kicsit visszább vettem és pihentem kicsit.

  Majd folytatódott az ereszd el a hajam. Sikerült kiereszteni a fáradt gőzt. Nagyon jól éreztem magam.

   Később beszélgettem még kicsit a kollégákkal, ittam még egy kis kólát, majd 2 óra tájban hazafelé vettem az irányt. Nyugtázva, hogy milyen szerencsés embernek mondhatom magam, hogy otthon még ilyen késő éjjel is vár rám valaki a jó meleg ágyban.

2023.04.01