Mérlegen a valóság
Ma reggel egy öreg hibát követtem el, amit nő elkövethet egy ilyen szép kora hétfői reggelen; ráálltam a mérlegre… Ráálltam a mérlegre és egy cseppet sem tetszett az, amit láttam.
A bűvös szám, 73 tekintett vissza rám. Mivel régi típusú mérlegem van, nem digitális verzió hosszasan nézegettem jobbról, balról, hogy jól látom e. De valóban, ezen nincs mit szépíteni, 73 kiló vagyok először életemben. Sokáig voltam 67 körül, A lakás felújítási stressz miatt lementem úgy 63ra is, ami nálam már vékonynak számít. 66-67 a normális. De 73 az már sok, az épp 7 kilóval több, mint amennyit valaha is szeretnék látni egy mérlegről visszaköszönni.
Szóval most teljesen lesokkolódtam, és elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább. Tennem kell valamit, mert ez már nem állapot. Itt az ideje hátsófertályon billentenem magamat és elkezdeni mozogni. Mióta megvan az autó teljesen elkényelmesedtem. És valahogy átvettem az otthon látott, harminc éve jól berögződött mintát, hogy a jó gyerekek, suli/meló után hazamennek. És otthon ülnek, mert az úgy jó, az úgy kell. Ez valami belém égett kód, amit ideje lenne már örökre kiüttetni. Szép lakás, jó lakás, de nem az az élet, hogy otthon ülök és várom a csodát a gép vagy épp a tv előtt. Ennél többről kell, hogy szóljon, és többről is szól. Élni, élni, élni, menni, menni menni, s csinálni.
Kellene valami agymosás, vagy átprogramozás, aszem programoznom kellene magam. Valahogy ki kell nyirbálni a belém égett hülyeséget.
Ezt az egészet megfejelte, hogy másnap teljesen kiütöttek az összevett jóságos ételek. Eljutottam oda, hogy elég a fejfájásból, elég a migrénből, és hányingerből. Elég abból, hogy teljesen szétcsap az, ha fűszeres, zsíros, édes dolgokat eszek össze.
Addig csapkodja az élet a fenekemet, míg rá nem ébredek, hogy itt az ideje tudatosan élnem.
S ha ezt meg tudom tenni az étkezésben, a mozgásban, és abban hogy nem süllyedek bele az otthonülés kényelmébe, bármi másban is képes leszek tudatossá válni.
Harcra fel! Ételnaplót vezetek. Egy androidos app segítségével felírom, hogy mikor mit eszek. És bár be-becsúszik egy két dolog, ami nem kéne, de nem halomszámra, mint korábban, és persze mértékkel. Sokkal több zöldséget fogyasztottam. Sőt igazából két profára tömtem a salátát a napokban. S bár edzőteremig nem jutottam el, de igyekeztem mindennap mozogni valamit, egy kis séta, frizbi, pelota keretében.
Kértem erőt a fentiektől, hogy támogassanak meg ebben jobbról, s balról, mert nagyon rám fér.
Isten adjon erőt és kitartást, hogy ezt tartani is tudjam!