Minden ember álmodozik az igaz szerelemről. Egyfolytában csak keressük a nagy Ő-t, miközben az, a shift lenyomásával egész könnyen elérhető lenne…  Az emberek rendre keresik az igazit, mintha ez belénk lenne kódolva. Bár jobban belegondolva a csapból is ez folyik, zenékből, a sorozatokból, filmekből, a médiából, love is always in the air.

   Tinédzser koromban a hajdani romantikus filmek, zenék, sorozatok s miegymás hatására bennem teljesen más elképzelés élt erről az egész ideáról. Igazából hosszú ideig lövésem sem volt arról, hogy milyen is egy kapcsolat. Csak a szappan volt, a lila köd és az illatos a buborék. Ami gyakran elvakított, nem ritkán pedig qrvára csípte a szemem.

   Talán nem gondolnátok, de akkoriban még iszonyat romantikus lélek voltam. Szerelmes vereseket írtam, érzelmes lassú zenéket hallgattam, romantikus filmeket néztem. És ahogy fentebb említettem ezekhez mérten képzeltem el a szerelmet is. Nyilván, míg ki nem próbálja az ember, halványlila gőze sincs milyen is az valójában.

   Szentül hittem az igaziban, sőt mi mindennél jobban hittem az örökkében. Aztán mikor 5 év komoly kapcsolatosdi után lezuhantam a cloud number 9-ról (nyugaton így hívják a hatalmas szerelmeket és boldogságot). Akkor egy világ omlott össze bennem. Onnantól már mondhatta nekem bárki, hogy ő sosem hagy el, meg örökké, így szeretlek - úgy szeretlek. Tudtam, hogy a valóság tök más, mint a filmekben. A felnőtt élet nehézségeiről és a hétköznapok mókuskerekéről nem is beszélve.
   A nagy zuhanás után, törött szárnyakkal belekerültem egy rossz kapcsolatba, amiből csak nehezen tudtam kiszállni. Halmozódtak a sebek és sérülések, nah meg az önvédelmi mechanizmusok. Egy ideig egyedül voltam, csak magamra koncentráltam, elköltöztem otthonról, és élveztem az életet. Összeraktam a darabjaimat és szabadabb voltam, mint valaha. De belül mélyen még mindig nagyon összetört és sebzett maradtam.

   Aztán jött Ági. Olyan szakajtó kosarakat kapott tőlem többször is, hogy le a kalappal előtte, hogy még ezek után is képes volt kitartani és tovább próbálkozni. De valahogy ő már az első pillanattól tudta azt, amit én nagyon nem akartam észrevenni; azt hogy mi egymáshoz tartozunk. A dolgokon nem sokat javított, hogy nagyon félreismertem és nagyon más feltételezéseim voltak róla és a szándékairól, mint, ami a valóság volt. Egy egészen kicsit, amolyan büszkeség és balítélet a mi kezdő sztorink, ha jobban belegondolok. Megvoltak a magunk vicces jelenetei, félreértései és küzdelmei az már biztos.

  Sok idő kellett nekem, míg újra tudtam bízni, hinni és biztonságban érezhettem magam mellette. És még több mire ráébredtem arra, hogy valójában ő az, akire mindig is vártam, akit elképzeltem magamnak, akit leírtam azon írásaimban, hogy milyen társat képzelek el magam mellé.
   Már egy ideje együtt voltunk, amikor Ildó egy-egy írása alkalmával fentről is megerősítették, hogy minket valóban egymásnak teremtettek.

   Emlékszem mielőtt összejöttünk annyira féltem egy újabb kapcsolattól, hogy még a lélegzetem is elállt, szó szerint nem kaptam levegőt az orromon, rettegtem a csalódástól, hogy újra összetörik a szívem. De mégis már akkor is megvolt egy másik érzet, ami idővel csak egyre erősödött; a nálad otthon vagyok érzés. Mikor átölel a másik, és teljesen megnyugszol, beszívod a bőre illatát és tudod, hogy megérkeztél; otthon vagy!
   Biztonságban vagy, szeretve vagy, ide tartozol, minden rendben. Ilyenkor pillanatok alatt egy teljesen más dimenzióba érkezem, egy percnyi meghitt boldogság dimenziójába.

   Az elején valahogy nem is gondoltuk, hogy ilyen sokáig együtt leszünk. Mint mondtam nekem az örökké a csalódásaim nyomán eléggé összetört, azóta nagyon nem vagyok a híve annak, hogy azzal ámítsam a másikat vagy önmagamat, hogy egy kapcsolat biztosan, de tutira sírig tart majd. Természetesen tarthat addig, sőt tovább, életeken át is. De valójában sosem tudni, hogy mit hoz a jövő, mi hogyan változik, vagy éppen mit írtunk meg magunknak. Így olyat ígérni, amit nem biztos, hogy be tudok tartani, bár lehet, hogy irtó romantikus és cuki, de a racionális és már pofára esett énem nettó faxságnak, és unfairnek tartja.

   Én úgy vagyok vele, és az első perctől ezt vallom neki is, hogy addig legyünk együtt, amíg boldogok vagyunk együtt. Mert lényegében ez a fontos. Millió kapcsolatot tart össze a megszokás, a közös vagyon vagy a gyerekek. Szeretném, ha a kettőnk közti érzelmek; a jó kapcsolat, kölcsönös tisztelet, a szeretet és a szerelem kötne össze minket. Nem egy papír vagy egy ígéret.

  Már jó ideje együtt voltunk, amikor az is leesett, hogy te jóságos ég! Mindig is épp ilyen meghitt, bensőséges, kölcsönös bizalmon, szereteten, elfogadáson, mély érzelmeken, mély szerelmen, sőt tovább megyek igaz barátságon, őszinteségen alapuló kapcsolatot szerettem volna. Lényegében nekem olyan párom és kapcsolatom van, amit kislányként, tiniként, fiatal felnőttként megálmodtam magamnak. És hogy ez most nagy ő vagy igazi vagy örökkön örökké vagy milyen cimkét nyomtatunk rá, az abszolút lényegtelen.

   Csak azt tudom, hogy iszonyatosan szerencsés vagyok, sőt a világ legszerencsésebbje, hogy ilyen párom van, mint ő. Annyira ismer, annyira ismeri és tudja minden rezgésem, hogy még ha akarnék (de nem akarok) sem tudnék neki hazudni. Hamarabb tudja, hogy mi zajlik le bennem, mint én magam. És szeret a legnagyobb hülyeségeimmel, a leggyerekesebb hisztijeimmel, a bolondos macskának való dalolásommal, a tomboló egómmal és úgy tényleg umblock mindennel együtt.
  Ő nekem az igazi kincs! Nem, nem az, amit el kéne ásni, hanem ami beragyogja az életem.  

  Immár együtt vagyunk 7,5 éve és olyan szépen lassan mentek el velünk az évek, hogy fel sem tűnt, hogy ilyen régóta vagyunk egy pár. Úgy istenigazán mi együtt nőttünk fel, együtt építgettük tégláról-téglára a jövőnk, újítottuk fel a közös otthonainkat, költöztünk A-ból B-be, együtt vállaltunk be szőrős macska kölyköt, együtt sírtunk és nevettük, támogattuk egymást bármi is jött. Több mindent éltünk meg együtt, és többet alakultunk és fejlődtünk ez idő alatt, mint egész életünkben. Nem is tudom, hogy mi lenne velünk a másik nélkül.

  Mikor a szemébe nézek egy teljesen más világ nyílik meg, benne van az a jóság, gyengédség és szeretet, minden érzelme felém egy nézésében, és én csak nézem és potyognak a könnyek a szememből, mert annyira szeretem őt. És tudom, hogy ő is ugyanezt érzi.
  Ez az igazi érték, nem a pénz vagy más javak. Ez az igazi boldogság!

   És a durva az, hogy ez nem egy romantikus film, nem egy lányregény, semmi szappan semmi buborék, vagy rózsaszín köd, egyszerűen ez így van és kész.

   Hogy meddig leszünk együtt, nem tudom és nem is szeretném tudni előre. Egyet viszont ezer százalékig biztosra tudok, míg élek hálás leszek, hogy megtapasztalhattam mellette ezt a csodálatos érzést. Nagyon hálás vagyok minden együtt töltött évért, időért, és azért, hogy mindez megadatott. 
   Hálásan köszönöm, hogy ő van nekem, mellettem van, és szeret. Akkor is szeret, amikor én épp egyáltalán nem vagyok képes szeretni magam, és mást sem. És akkor is szeret, mikor nem éppen úgy viselkedem vele, ahogy az érdemelné, mert épp elvakít pillanatnyilag az elmém hülyesége..

   Nem tudhatjuk se ő, se én, sem más, hogy ez miképp és meddig lesz így. De az tuti, hogy iszonyat mázlisták vagyunk, és egy világi kincs a mi kis kapcsolatunk. És csak remélni merem, hogy minél tovább lehetünk így, itt együtt egymásnak, egymással, egymásért!

   Szeretlek szerelmem!

  2024.04.04