Ma két éve útra keltél
Egy szebb világ felé
Megszabadulva minden lánctól
Minden egyes Földi gáttól

Csak arra kérsz, hogy ne sirassalak
Kérve kérsz, hogy ne gyászoljalak
Egy vágyad hogy boldognak láss
Én Édes Drága Jó Anyám

De olykor mégis elfog a fájdalom
Mellettem vagy, de már a másik oldalon
Tudom, fáj, ha így szenvedni látsz
Azt is jól, hogy ez csak az én hibám
Értek mindent, s tudom, hogy így a jó
De az űr bennem, ki nem mondható

Bármennyire próbálok úgy tenni
Ezt egyszerűen kár színlelni
Mióta nem vagy minden megváltozott
Folyton úgy érzem, hogy egyedül vagyok

Hiába fogod fentről a kezem
S hiába törlőd minden emlékem
Minden bánatom és fájdalmam
Már sosem lesz ugyanolyan

Egy rész bennem is meghalt együtt veled
Eltemettem mélyre azt a gyermeket
Jól mondtad anno;
Az ember addig gyerek;
Míg az édesanyja él…

2025.05.09