Szombat délután átmentük Brigiékhez sütögetni. Pontosabban Brigi és Ági sütöttek, én pedig igyekeztem lelkileg támogatni őket ebben, mint elsőszámú kóstoló. S míg zajlottak a konyhatechnikai műveletek beszélgettünk mindenfélékről.

     Legutóbb bejglit sütöttek a lányok, most pozsonyi kifli volt soron.
Azért jó a sütés vagy főzés, mert az ember kiélheti benne a kreativitását, alkothat valami finomat. Főzésnél elég szabad a pálya, egy ételt elég sokféleképp el lehet készíteni, kedv szerint variálható az összetevők sora, fűszerezés, ízvilág. Sütés már egy fokkal, sőt azért valljuk be hogy sokkal kötöttebb pálya. Itt azért célszerű tartani a már jól bevált recepteket.

   Nos, a mi hősnőink bátrak voltak, s nem restek eddig ismeretlen vizekre evezni, oly kreálmányokat alkotva, mint a kókuszos, nutellás és szilvalekváros bejgli. Utóbbiakat nem kóstoltam, de a kókuszos sokkal jobb volt, mint vártam. Számomra a bejgli eddig diós vagy mákos volt, már a gesztenyésre is sanda szemmel néztem, de ezekről az ízekről eddig nem is álmodtam. De be kell valljam, a kókuszos nagyon bejött. Olyan, mint egy raffaellós bejgli.

   Az újítás ezúttal sem maradhatott el, a sztenderd diós, mákos pozsonyi helyett ezúttal fehér, tej és étcsokoládés valamint lekváros pozsonyi kifli készült. Mondtam Áginak, hogy ezeket otthon is el kell készítenie majd, olyan jól sikerült az újítás.

   Nem tudom ki hallott még olyat, hogy egy süti sütés, bulizásba torkollott, de velünk most így esett.

Mióta a városban lakunk Ágival, voltunk már néhány koncerten, céges bulikban, de most életünkben először indultunk neki szórakozóhelyen bulizni. Az egész totál spontán, szinte a semmiből jött. S bár mindhárman extra fáradtak voltunk, mégis igent mondtunk az estére.

   Brigi egy kubai táncos helyre vitt el minket, a Havannába. A hely valóban Kuba szellemét idézte meg előttünk; igazi élő latin zene szólt. Sosem voltam még hasonló helyen korábban. Spanyolul énekeltek, és ropták a salsát. Némelyik táncoson látszott, hogy bizony nem ma kezdték ezt a műfajt gyakorolni. Mi csak ámultunk és bámultunk, s miután kicsodálkoztuk magunk, elindultunk táncolni. A zenén túl a benti hőmérséklet is bőven gondoskodott a forró hangulatról.

  Egyetlen hátránya a helyek, hogy nagyon kicsi a tánctér, ám annál több a táncos lábú delikvens, aki „ropja a bailart”, táncol a parketen. Egy idő után az vettük észre, hogy egyre többen és többen vagyunk, mintha egyszeriben összement volna a hely. Ennek ellenére igyekeztük kihozni a helyzetből a maximumot, és jól érezni magunkat.

   Kicsit tartottam attól, hogy Ági vajon hogy fogja érezni itt magát, nem kimondottan a táncosságáról ismert, de teljesen feloldódott és többet táncolt az este, mint valaha is láttam. Brigi már korábban is mesélt a helyről, terveztük azt, hogy egyszer eljövünk majd ide akár ketten akár többen, de azt, hogy ez ilyen spontán és hirtelen lesz, azt nem gondoltuk. De egyáltalán nem bántuk meg, kicsit buliztunk, kicsit éltünk, nevettünk és szórakoztunk.

   A bárpult mellett már kevésbé volt hering party, meg lehetett mozdulni anélkül, hogy másokba ütköztünk volna. Itt aztán már jobban el tudtam engedni magam és előjött belőlem az a tűz, szenvedély és vadság, amit a zene és a tánc szeretete, és élvezet képes csak belőlem előcsalni. Sikerült igazán felszabadulni.

  Briginek szó szerint leesett az álla; „Sosem láttalak még így táncolni!” Mondta, ami nem csoda, hisz sosem voltunk még együtt bulizni. Ilyenkor valami kijön belőlem, elszabadul és fék nélkül száguld, töméntelen energia szabadul fel bennem, mintha kitáncolnám minden elfojtott érzelmem, örömöm, bánatom, félelmem, aggodalmam, mindent, de mindent magamból. S nem marad más csak az öröm és szabadság érzete.

   Volt egy pillanat, amikor Ágival táncoltunk, s hirtelen lelassult minden. Mintha egy pillanatra megállt volna az idő, és csak mi lettünk volna ő meg én. Lassan táncoltunk közeledve, távolodva egymástól, mintha az egész lassított felvétel lenne. Magához húzott s én a vállára hajtottam a fejem. Olyan idilli volt az egész, azt éreztem, hogy igen, ez az, újra otthon vagyok. Megszűnt minden más, a külvilága a zene, az emberek. Csak mi voltunk és ez a jóleső érzés, a tapintható harmónia és szeretet.

   Kellemesen elfáradva, élményekkel gazdagodva tértünk haza mindannyian.

   Remélem, hogy máskor is kisütünk majd valami hasonlót ;)

 
2024.12.15.