Az előző bejegyzésemből is látható, hogy nem voltak túl eseménymentesek az elmúlt idők. Sokat fogtam is a fejem miattuk. 

   IT szakember, majd csapatvezető munkák után belevágni egy kétkezi kőkemény szobalányi melóba, elég elmebeteg ötletnek hangzik. Igaz, ha bejön, és megkeresünk vele ketten tisztán úgy 1-1,5 milliót, hogy mellé elszállásolnak és egésznapos ellátást kapunk, külföldön élhetünk gyönyörű tájakon az már talán nem annyira elmebeteg elképzelés.
  Azt hiszem egy időre elegem lett a sok stresszből, a hatalmas felelősségből és nyomásból, és ebbe menekültem.

    Miután elbukott az A terv és hazajöttünk, elbukott a B terv is, hogy újra kimegyünk. Ott álltam fél éve munka nélkül, felélve a tartalékok jó részét. Elég szarul éreztem magam, pláne, hogy miattam Ági is felmondott és ő is munka nélkül volt. Ilyenkor azért lepereg az ember előtt minden; az hogy mennyire voltam ostoba, naív vagy könnyelmű. Az hogy feltettem egy lapra mindent és bebuktam.

    Elmentem Ildóhoz, aki írt nekem. Az égiek hamar megmutatták, hogy ne legyek bolond és ne nyírjam ki magam és a testem, ha az agyammal is tudok pénzt keresni, úgy hogy közben még élvezem is, azt, amit csinálok. Megkaptuk fentről, hogy csináljam azt, amit szerettem, és ami jól ment; vissza az irodába. Az is világossá vált, hogy a kétkezi munka nem fog menni. Régi gondolatom volt még a masszírozás, hogy masszőrnek állok. Hamar megjött, hogy nem bírnám ezt sem, a derekam, a kezeim. Nem tudnám teljes munkaidőben ezt tenni.

    Tudtam, hogy nem adhatom fel, nem süllyedhetek önsajnálatba, nem hagyhatok fel a próbálkozásokkal. Fel kell állni, lerázni magam, és menni tovább. Keresni egy olyan munkát, ami nekem való, ami testhezálló.

   Egy 5-10 évvel ezelőtti önmagam teljesen összeomlott volna az sikertelenségek nyomán. De tudtam, hogy ezt most nem tehetem meg. Muszáj hinnem! Hinnem a jobb jövőben, muszáj hinnem abban, hogy ki tudok ebből jönni. Muszáj hinnem abban, hogy úgyis megtalálom a nekem való munkahelyet.

  Nekiálltam újra, ezúttal irodai állást keresni. Azt megkaptuk, hogy nem engedik el fentről majd a kezünket, segítenek majd nekünk. Igazából az egyik angyalpecsétem épp erre kötöttem, hogy segítsenek az angyalok találni egy olyan munkahelyet, ahol jól érzem magam.

  Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt fél év csupa móka és kacagás volt, és kifejezetten élveztem azt, hogy nem dolgozom, mert nem így van. Mióta nem dolgoztam rengetegszer fogott el az érzés, hogy haszontalan vagyok, hisz nem dolgozom, nem érek semmit. Sokat aggodalmaskodtam a pénz miatt. Nem tudtam kiélvezni a szabadságot sem. Januárig az Ausztriai kalandra voltam rápörögve, aztán a magyar melóra, azóta pedig, hogy irodai állást találjak

Sokszor éreztem azt, hogy mennyi minden mást is kezdhettem volna ezzel a nagy szabadsággal, de én szimplán elpazaroltam az egészet.

   Majd jobban belegondolok és rájövök, hogy rengeteg mindent tanított ez a leállás nekem. Megtanított együtt élni a hiánnyal! Ha nem is teljesen, de nagyjából feldolgozni a hozzám legközelebb álló ember hiányát. Megtanított hinni abban, hogy mindig lesz valahogy. Abban is, hogy mindig van választásom. Megtanított arra, hogy egy munkahelyen nem kötelező lehúzni 13 évet, ha nem tetszik, egyből otthagyhatom. Megtanított arra, hogy ha megtettél ezer kilométert a semmiért, akkor se félj visszafordulni. Megtanított arra, hogy vannak fizikai korlátaim, el kell fogadnom azokat. Megtanított tisztelni a kétkezi munkát, bár sosem vetettem meg vagy néztem le azt, de így, hogy belekóstoltam teljesen máshogy látom már.

   Megtanított arra, hogy bátran hibázhatok, hozhatok rossz döntéseket is, akkor sem fog összedőlni a világ. Megtanított arra, hogy értékeljem a saját tehetségem és képességeim. Megtanított értékelni mindazt, amim van. Megtanított arra is, hogy nincs lehetetlen, és ha kell, képes vagyok összeszorított foggal megcsinálni bármit. Ahogy arra is, ha nem hiszek magamban, és bántom magam,  képes vagyok elszabotálni a saját életem és létezésem, olyannyira, hogy azt hónapok alatt is nehéz visszaforgatni.

  Megtanított használni és élni a spirituális tudásom, mindazt, amit tanultam az energiákról, gyógyításról, angyalokról, túlvilágról, előző életekről, hitről és imákról. Megtanított máshogy látni az életet. Megtanított jobban elfogadni másokat, mások véleményét és hozzáállását. Megtanított megbocsájtani magamnak és másoknak. Megtanított a hitre és a türelemre; bízni abban, hogy végül minden jóra fordul.

   Csak remélni merem, hogy sikerül mindezekből a megtapasztalásokból és leckékből minél több tanulságot tovább vinnem, és a jövőben is építkeznem majd belőlük!   

 2024.03.28