A nap végére úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek. Folyamatosan száguldoztak a fejemben a gondolatok, és sehogy sem akart az a fura általános elegem van és kivagyok teljesen érzés elillanni. Gondoltam sétálok hazafele, kiszellőzik a fejem, és jobb lesz, de nem így lett. Otthon sem lett jobb a világvége hangulat. Pedig nyomósabb oka nem volt neki, de mégsem szűnt, mégsem múlt.

  Kicsi kis párom is látta, hogy végem van és semmi sem segít, se zene, sem ölelés, se kaja, se cica, semmi bevált vidító praktika; megváltó ötletként jött, hogy menjünk, sétáljunk egyet. Azt mondtam halkan, menjünk kocsmázzunk egyet, én „a nagy ivó”. Fagyasztó hideg volt odakint, pár méter után fontolgattuk, hogy vajon mennyire jó ötlet megfagyni. De ahogy haladtunk a hideg érezhetően jót tett és teljesen lefagyasztotta az agyam, kimosta és elűzte a kusza gondolatokat, egyszerre minden jobb lett, visszatértem a jelenbe a káoszból.

   Céltalan sétának tűnt, de mégsem az volt. Otthontól nem túl messze van egy söröző, amivel már vagy egy éve szemezünk, de valahogy mégsem tértünk be soha. Most is hezitáltunk, hidegbe sört inni? De végül csak beültünk az ismerős, mégis ismeretlen helyre. Mily jól esett a meleg, mi beléptünkkor megcsapta arcunk, s átjárta fázós testünk.
  Kívülről nem látszott, hogy van e szabad asztal, pechünkre nem volt. Ám volt néhány szabad bárszék még a pult előtt és mellett. Ide telepedtünk le. Ezer éve nem ittam már Leffét, a barna változatára esett a választás. Jól emlékszem életemben először a legeslegelső IT Pub-on ittam ilyen sört a Belgában a régi IT-s bandával. S bár nem voltam nagy sörös, ez mégis nagyon bejött, és emlékezetes maradt. Most sem csalódtam az ízében. Ahogy belekortyoltam a sörbe éreztem, hogy hujjujj, ha én ezt megiszom dalolva megyek haza. Második korty után ez az érzés, még erősebb lett.

  Becsíptem két apró korty sörtől, hihetetlen, hogy van ilyen. Ági csak nevetett rajtam. A céges bulikon nem ütött így a whiskey kóla, mint most ez a kis csekélység. Bizonyára nem mindegy az ember milyen lelki állapotban van, mennyire fáradt, mennyi stressz érte, mennyit és mikor evett.

  Apropó evés, muszáj volt valamit ennem is a sörike mellé, úgy tömtem magamba a sült virslit, sült hagymával és kenyérkével, némi mustár társaságában, mint aki még soha nem evett. Egyből jobb lett minden.
  Maga a hely nagyon hangulatos a felszolgáló hölgyek kedvesek és figyelmesek. Bárcsak nagyobb hely lenne, hogy több asztal is elférjen. Jót beszélgettünk sörözés közben. Sikerült teljesen kikapcsolni és megfeledkezni mindenről az égvilágon. Csak menet közben esett le, hogy elég rendhagyó módon ünnepeltük meg, azt, hogy immár 6.5 éve vagyunk egy pár. Nem semmi, gombócból sem kevés. Néha magam sem tudom, hogy tud szegénykém ilyen hosszú ideje elviselni, minden hisztimmel és hülyeségemmel együtt.
  Összességében egy remek kis spontán este volt, sikerült kikapcsolni, kiengedni, s felfedeztünk egy jó helyet.

  Hazafele jól esett a séta. Bár nem lett melegebb kint az idő, szerencsére mégsem fagytunk kockásra. Viszont olyat tettünk, amit már nagyon rég nem; csókokat loptunk egymástól hébe-hóba, mint az ifjú tinédzserek. Ez annyira izgalmas, meghitt és egyben vicces volt, főleg mikor elindult felénk egy úr az egyik lépcsőházból, ki tudja látott e? Majd a sétány közepén táncoltunk, zene nélkül, ütem nélkül a megfagyott földel a talpunk alatt.
   Így lett a világvégésből, egy varázslatos és emlékezetes világbékés est :)

 2023.02.09