Én naivan azt gondoltam az egész felújítás projekt elején, hogy majd én lépésről lépésre leírom szépen bejegyzésenként a műveleteket. Hát…. ez…. nagyon nem jött össze. Igazából most jutottam oda, hogy közzétegyem ezt a cikket, amit még augusztus közepén a beköltözéskor írtam!

  Mit ne mondjak nem volt ez olyan sima liba. Jöjjön a renováló hullám hegyek és völgyek meséje.

   Volt itt minden kérem. De leginkább izgalom, hogy kész leszünk e időben. Nem igazán volt megállás az elmúlt hónapokban, mindig volt valami intézni való, menni, tenni, venni valamit. Néhány apró anomáliát azért megemlítenék, a teljesség igénye nélkül, csak ami így utólag eszembe jut.

  Tapétaszedés áldoztának esett a nappaliban levő boltív, utólag kiderült, hogy ezzel csak jól jártunk, mert megnőtt a tér.

  A vízszerelő, aki kijött lekamuzta a csillagokat is az égről és horror áron csinált volna bármit, mázlink volt, hogy a kivitelező brigádunk egyik tagja ehhez is értett, és bevállalta csak nekünk, csak most, csak féláron. Ez hatalmas mázli volt, ellenben, - valamit valamiért alapon, - a vizes munka nagyon sok időt elvitt, több napot.

  A csempét a fürdőben nagyon nehezen és lassan sikerült felépíteni, így hogy ki akarták hozni egyenesre a panel sajátosságaiból adódó nem éppen derékszögű fürdőt. Azt hittük sosem lesz kész, vért izzadtak vele, de csak jóra jött.

Fürdő előtte, közben és utána

  Az ajtókból, bár annak ellenére, hogy azt mondták van készleten, csak kettő érkezett meg a parkettával egy időben. Majd kiderült, hogy rosszul lettek lemérve az ajtók méretei. Nagyobb ajtót rendeltünk, mint, ami befér a fürdő, wc, kamra helyiségekbe. Így körbe kellett vágni flexel a betont az ajtók körül.

  És az ajtóknak még nincs vége…

   A nappaliban volt egy dupla ajtó, ilyet viszont nem igazán gyártanak manapság, erre azt találták ki a fiúk, hogy az egyik oldalát begipszkartonozzák, így a két ajtóból egy ajtó lesz. Elég hamar rábólintottunk a frappáns megoldásra. Ám ez sem ment olyan könnyen, kiderült, hogy az ajtót átfogó tok, egy a falból kiálló betonnyúlványon pihen. Ergó, ha ide ajtót akarunk építeni, le kell vésni ezt a betoncumót.

   Van itt még, ahonnan ez jött!

   Az első kör festés után megrepedt a fal a régi ajtó helyén. Slussz poén, hogy a wc-n, fürdőn és hálón, a mai napig nincs ajtó, (Most, Október elején már van :)) szóval elég nyitott és szabad világ van itt, kérem szépen. Mondhatni naturalista. Reménykedem, hogy egyszer ideérnek a hiányzó ajtók, és sikerül őket beépíteni, illetve megoldani a szintkülönbségeket valami küszöbszerűvel.

  Azt még nem is említettem, hogy a hálószoba ajtajánál felül egy üveg volt, amit megszüntettünk, helyét gipszkarton fedi. Illetve a konyhán és a nappalin lévő két ajtót szintén megszüntettük, viszont itt is ugyanaz a kiálló betonizé éktelenkedett az ajtótok alatt, így bontás helyett úgy döntöttünk, hogy inkább körbe gipszkartonozzák, és leélvédőzik a fiúk.
   Csak szólok, hogy a 3m-es élvédő sehogy sem fér be a kocsiba, legalább is az enyémbe. 

  A parkettázás előtt a dolgozóban aljzatkiegyenlítőt kellett leönteni, ami olyan jól sikerült, hogy az alsó szomszéd is kapott belőle. Volt valami repedés a plafonjukon és lefolyt a kötőanyag az ágyukra, ágyneműre. Nem kicsit nyugtalanító tényállás forgott fenn. Az hogy ezt, hogy sikerül rendezni a biztosítóval még most sem tudom, pedig a fiúk felajánlották a szomszédnak, hogy kijavítják a plafont és a festést, de ők nem hagyták, inkább a biztosítójukhoz fordultak, valószínűsíthetőleg még előnyösebb kártérítés reményében.

  Emiatt a folyosón, és a hálóban meg se mertük kockáztatni a hasonló hadműveletet, így elég egyenetlenre sikeredett a parketta.

  Az az igazság, hogy szinte mindig volt valami, rengeteget rohangáltunk mikor mit beszerezni. Ám ha ezeket az izgalmakon a megéltnél még nagyobb idegbajt kaptam volna valószínűleg most nem ülnék és írnék már itt, hanem agyvérzést vagy infarktust kapok az idegtől.

   Hát mit mondjak, egy felújítás sosem sétagalopp és nyugis menet, még akkor sem ha jó szakemberekkel van az ember körbe véve. Egyszerűen azon okból kifolyólag, hogy mindig jön valami váratlan, újabb dolog, amit meg kell oldani, meg kell ugrani. És én még hallgassak, mert a körülményekhez képest nem kis mázlim volt mindennel. Végül minden jól alakult.

  Egy jó tanács; ne hordj 20 kilós csempecsomagokat, mert megérzi majd a derekad Illetve ne te hord le/ki a sittet és egyéb hulladékokat, mert azt is megérzi a hátad, lábad, és tested minden apró porcikája. Itt is megemlíteném, hogy kifizettem majd 25 rugót 40 zsák sitt elhurcolásáért, ám minden másra ott a lomtalanítás, ami épp jókor jött.

  Vért izzadva lehordani az ilyen jellegű cuccokat és egyéb maradványokat szintén kimondhatatlan élmény. De mondom, mákunkra legalább beleesett az egész hóka-móka a nagy nyári lomtalanításba. Amit nem tudtunk a ház elé levinni, mert 1 héttel később bukkant elő, azt el tudtuk vinni pár utcával arrébb a soron következő lomtalanítási napon. Persze Ágival kettesben, verítékben úszva.

   Hatalmas hajrá volt a felújítás végén, hogy minden meglegyen időre, még hétvégén is dolgoztak a fiúk. Elég idegtépő volt a véghajrá, de sikerült minden lényeges dolgot befejezni időre. A mosdó csapja és a zuhany eresztett kicsit, plusz a mosógép bekötés váratott magára, de a beköltözés utáni héten visszajöttek és megcsinálták a fiúk. Így annál nagyobb öröm volt, mikor ez is meglett.
Wc előtte, utána

    A villanyszerelés volt még egy olyan, hogy azt hittük sosem lesz meg, hatalmas hajrá volt a végén, de Dávid és Johnny segítségével, aztán ez is még időben jóra jött. Nélkülük nem tudom mire mentünk volna... Valószínűleg tökre tönkre.

  Ha már villany, a digis úgy kötötte be a TV-t és a netet, hogy be se regisztrálta a központba, pár napra rá javították a kollégái. 

   Nah de a költözés se maradjon ki. Napokon át dobozoltunk látástól mikulásig, mint Tóthék abban a bizonyos novellában. Voltak pillanatok, amikor jobb, volt, hogy nem volt margóvágó kéznél. Drága jó barátainknak hála annyi dobozt kaptunk a költözéshez, mint égen a csillag, így aztán volt mibe pakolni bőven. Az albiban kb csak egy jártányi út maradt a sok doboz és csomag közt. A mit hova raktam kérdéskört igyekeztünk feliratokkal ellensúlyozni több, kevesebb sikerrel.

   Hát mit mondjak, nagyon húzós összepakolnia az embernek mindenét. Sőt ekkor jön rá igazán az ember, hogy mennyi cucca is van. Tömérdek! És mikor azt hiszed, hogy már jól haladsz és mindjárt meglesz, rájössz, hogy nem, nagyon nem, még nagyon sok van hátra. És ez így ment, doboz, hajtogat, ragasztószalag, olló, pakol ragasztószalag, lezár, ráír, újabb doboz…

   A bútorokért és egy adag pakkért le kellett menni vidékre. Szerencsére sikerült találni barátok által valakit, aki elvállalta, hogy segít a szállításban. A két költöztető közül az egyik gyomorrontást kapott az előző napi kajától. Egy szerencsénk volt, hogy Dávid és Johnny a célállomáson vártak minket, és mindenben segítettek. Ők hordták fel a bútorok javát, persze mi sem tétlenkedtünk, sőt még a gyerekek is mind beálltak a sorba és pakoltak, nagyon ügyesen felhoztak egy-egy dolgot. 

  Persze a legnagyobb melegben sikerült mindezt összehozni, patakokban csorgott az izzadtság az emberen. Igazi kis csapatmunka volt! Teljesen kidöglöttünk, mire az albérletből is áthoztunk mindent.

  Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett a költözésben!
Segítség nélkül ez nem jöhetett volna össze!

 KÖSZÖNÖM!

  A történetnek még mindig nincs vége bármily hosszúra nyúlt is. Költözés utáni napon jött a takarítás és az elpakolás, ergó a becsomagolás után a kicsomagolási hadművelet. Megsúgom; még költözés után is volt 3-4 kör autónyi csomag, TV, mikró, hűtős és fagyasztós dolgok, ruhák, a macska ez-az-amaz.
   De lassacskán minden átkerült, még Denicica is! És együtt aludhattunk az újdonsült kis kuckónkba a saját lakásunkban, a saját ágyunkban.  

Otthon, édes otthon! Mégsincs lehetetlen :)

2022.08.16