Ahogy látom egy jó hónapja nem jelentkeztem már, így talán épp itt az ideje a helyzetjelentésnek. Ilyenkor mindig az okoz fejtörést, hogy hol is kezdjem. In medias res;

      Szeptember elején indult a Debreceni Jógaegyesület kezdő jógatanfolyama. Azóta reggel és este napi szinten jógázom. A mester Zoltai Miklós, egy közel 80 éves vérprofi Jógi. Ha azt mondom jóga, mindenki az ugrabugrára asszociál, de ez teljesen más. Itt azt tanulod meg, hogy hogyan kell élni. Teljesen az alapokról indít; légzőgyakorlatok, testgyakorlatok, energetizáló ászánák. S emellett betekintést nyújt az élet rejtelmeibe, hogy mit hogyan kellene csinálnunk, hogyan fejleszthetjük személyiségünket, hogyan álljunk az élet dolgaihoz. Nagyon jó!
      Miklós 67 éve jógázik és 45 éve tanítja az ősi Himalájai jógát, maga is a legnagyobb mesterektől tanult. Ahogy ő mondaná; a jóga az élet élésének tudománya és művészete. Valóban „Jó cucc”

      Úgyhogy újabban 5:00 -kor vagy 5:30-kor ébresztő, és jógával indul a reggel, illetve este lefekvés előtt is jóga van terítéken. Előfordult már, hogy olyan jól sikerült feltöltődni esti gyakorlattal, hogy alig tudtam elaludni. A napokban arra is rájöttem, - két gyakorlás ellógós, inkább alvós este után, - hogy sokkal merevebb a testem reggel, ha nem gyakoroltam előző este, és sokkal rosszabb a hangulatom, egyszerűen hisztisebb, rosszkedvűbb vagyok. A testem viszont annyira látványosan átalakult az elmúlt hónapok alatt, hogy azt szavakkal le nem írható. Persze a rám jellemző vagányabb bő pólók alatt aligha látszik belőle bármi, de én érzem mennyivel feszesebb és izmosabb vagyok mindenhol.
       Nagyon jó hatással van rám, fizikai, szellemi és lelki síkon is. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy kezdj el jógázni és az majd megváltja az életed. Hiszen az életed egyedül te vagy képes megváltani, de a jóga egy iszonyat jó, egyedülálló eszköze annak, hogy fejlődj, és boldog, egészséges életet élj.

        Azért ne gondolod kedves olvasó, hogy. Nah vazzeee ez jógázik két-három hónapja és máris minden fenékig tejfel!” Hisz emellett küzdök önmagammal, a hétköznapi teendőkkel, a mókuskerékkel. Újabban leginkább a rám nehezedő feladatok súlya alatt kezdtem roskadozni. Oké, az a szemlélet, hogy nincs jó vagy rossz, csak feladat van. De ha minden feladat, és nagyon sok feladat van az is egy nagy szenvedés, hogy nem látom a végét. Szóval most azt kell megtanulnom, hogy ne vegyem komolyan ezeket a mindennapi feladatokat. Élvezzem az életem, és tudjam minden rendben van, segítenek fentről. De hát mindig tanul az ember. Most épp szabin vagyok, és azt tanulom, hogy jól érezzem magam. 

     Nemrég estem át egy nagyüzemi szanáló és rendrakó projekten. Ezt mind úgy képzel el, hogy az egész lakás a feje tetején áll, a nappali beterítve a szanálandó, kacatokkal, ezer éve nem használt dolgokkal, emlékekkel. És órák telnek el azzal, hogy mi marad, mi megy, és jajj Istenem ezt hova tegyem. Ha igazán erős lennék a dolgok 70%-át kivágnám a fenébe. Nem is értem miért gyűjt az ember ennyi mindent. Ajándékok, képeslapok, levelek, bigyók, díszek, kulcstartók, promós cuccok, napszemüveg hegyek, nyakpasszok, iskolai emlékek, oklevelek, és még sorolhatnám mi mindenek. És a ruháimhoz most még nem is nyúltam… bár azok is túlestek már két hullám szanáláson az idén. De még mindig el lehetne zsákolni a gönceim felét egy szeretetszolgálatnak. Csakhogy sajnálom „kidobni” őket, hisz még jól jöhetnek majd egyszer. Tipikus…   

      Egyébként minden okés. Legnagyobb izgalom mostanság, hogy kisállat projektbe kezdtünk. De ennek részleteiről, majd a következő cikkben ;)