Az talán még nem lenne szembetűnő, hogy a macska is épp olyan éhenkórásszá vált, mint egy kutya, és minden egyes falatot igyekszik kinézni a szánkból. Elfogadom, a macskáknál is van ilyen. De mikor elkezdett apportírozni a cukorka papírjával; - eldobtam ő meg folyton visszahozta a kanapéra, arra várva, hogy újra dobjam el neki, - kezdett gyanússá válni a dolog.
    Legújabb mutatványa, hogy parancsszóra ül, mint egy engedelmes eb. Ági műve.
Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt leginkább potya kajáért képes elkövetni, és etetés előtt, de akkor is. Hihetetlen.

    Azt hiszem a macskánk egy kicsit elkutyult. Ha a harapásaira gondolok, akkor talán nem is kicsit. Néhanap ez a macska egy igazi véreb. Olyannyira, hogy lassan már a hasvakargatást is megszokja. Az ülés mellett egy-egy jobb falatért pitizni is képes. Ezzel azért igyekszünk nem visszaélni, bár kétségtelenül vicces tud lenni.

    Ha ez még nem lenne elég bizonyíték, az erkélyre is hámmal és pórázzal járunk. Ezt persze nem a macska találta ki, de így valahogy biztonságosabbnak érzem, sosem tudni mikor repül arra egy kósza galamb vagy kamikaze bogár és készteti Denit bungee jumpingra. Fő az óvatosság, csak oda ne égjen. Nem sűrűn látni macskát pórázon, nálunk viszont ez már csak így megy.

    Macska ültetés az erkélyen;

    Emellett szépen fejlődünk, jókat játszunk és durmolunk együtt. Sosem gondoltam, hogy ennyire lehet szeretni egy macskát. Egészen jól tűri az állandó szeretgetést és puszilgatást. Sokat játszunk és ökörködünk együtt. Ha felveszem az ölembe és éneklek vagy táncolni kezdek vele meglepő módon csóválja a farkát, mint, aki élvezi, nyalogatja a kezem. Ami még meglepőbb, hogy nem akar elmenekülni, sőt ha leteszem, néz, hogy most vége? Abbahagytad? Szóval igazi bolond macska, épp, úgy mint a gazdája.

    Van hogy szólok neki, és vissza purrog, azaz válaszol. Nagyon cuki, ennivaló egy dög. Igazán egymáshoz nőttünk az elmúlt hónapok során.

    Viszont az tény, hogy az elkutyulás nyomait mutatja a papucsom is. Megrágta a lelkem. Igazából kicsi kora óta rájár. De még mindig inkább azt rágcsálja, mint a lábujjaimat. Újabban szoktam neki, mondani, hogy csípd meg, kapd el anyát, és olyankor rohan Ági után, a másik helyiségbe. Kicsit kezdünk elfajulni.

  Mikor nagyon vadulni támad kedve, és úgy érzem mindjárt szétszedi a kezem, ahogy egyre mélyebbre mélyül a foga a bőrömbe, azt szoktam mondani neki, hogy;

- Deni ereszd! Ereszd! Deni, puszi! Puszi!

    Jobbik esetben ilyenkor elenged, és aranyosan elkezdi nyalogatni a kezem, vagy hajthatatlanul belém mar, mint egy véreb. Olyankor el kell kapnom a grabancát, és kicsit elbeszélgetni vele.

    Így állnak nálunk a Cica-dolgok manapság. Néha kicsit megkutyulódik a macska. De amúgy egy igazi bújós kis szörgombóc. Imádom mikor a lábamra telepszik a kanapéra esti filmezés idején. Vagy este bebújik a lábamhoz az ágyba. Reggelente a jóga párnámon szokott aludni, míg én a gyakorlatokat végzem. Ez amolyan napi rutinná vált, míg én jógázom, ő jóllakottan pocol a párnámon. Valahogy így;

       Bár a kapcsolatunk olykor még most is tud viharos lenni, nagyon sokat fejlődtünk és csiszolódtunk. A cica-szerelem a tafthoz hasonlóan még mindig tart, esőben, szélben, Londonban, Párizsban, de leginkább nálunk.