Észrevehetően hallgatásba burkolództam az utóbbi időben. Ezen hírzárlat oka az lehetett, hogy mindvégig egy igazi nagy durranás volt készülőben az életemben. Egy hatalmas lépésre szántam el magamat, és minden időmet ennek a szervezése kötötte le...

    Már néhány éve mocorgott egy gondolat a fejemben, mégpedig az, hogy mi lenne, ha Budapesten élnék?! Mi lenne, ha nem csak néhány napos kirándulásokra futná itt, az időből és a pénztárcából? Milyen lenne felfedezni ezt a várost? Mi lenne, ha felfedezhetném az egész környéket a főváros körül? Annyi szép hely, annyi látnivaló van erre. Egy-egy hétvége erre édes kevés.

    Pár évvel ezelőtt Budapesten töltöttem egy hetet egy szakmai tréning alkalmával. Emlékszem mennyire lenyűgözött a város; a régi épületek és az újak, az izgalmas, - tátott szájjal végig bámult, - közös éjszakai séták a srácokkal. A Duna feledhetetlen képe az őt átölelő hidakkal, csodálatos volt éjszakai fényekben úszva és nappal egyaránt.

Budapest, Budapest Te Csodás! :)

    Ha visszaemlékszem arra, amikor életemben először metróztam Budapesten, és egész úton fülig ért a szám, - akkor még nem volt kötelező maszk, ami elfedje. Nem is értettem, hogy miért nem mosolyog rajtam kívül senki más. Annyira élveztem, hogy itt vagyok a fővárosban. Az egész maga a csoda volt nekem.

    Az is szuper élmény volt mikor először jártam 20 évesen a parlamentben és a Magyar Nemzeti Bankban, s láthattam az Magyar Tudományos Akadémiát a Duna partján. Vagy amikor egy barátnőm idegenvezetésével végig járhattam és felfedezhettem a belváros színe javát.
   Mikor először jártam a Budai vár, Budai Sikló, Halászbástya, Mátyás Templom - környékén, vagy a Bazilikában, a Margit-szigeten. Számomra mind-mind hatalmas nagy csoda volt.

   De valahogy sosem esett le a tantusz, hogy nem véletlenül tetszik ez ennyire, nem véletlenül áll el tőle újra meg újra a lélegzetem.

    Ildó barátnőm már hat évvel ezelőtt is mondogatta nekem, hogy költözz fel Budapestre, itt a helyed, de nem hittem neki. Az utóbbi évek során egyre többször beszéltünk erről otthon. Olyannyira, hogy tavalyelőtt már felmerült a költözés gondolata. Tavaly már eléggé elszántak is voltunk hozzá, de jött a covid, és vele együtt az ellenérvek. Mindig volt valami jó kifogás.
   Míg Februárban született egy végső  elhatározás, hogy itt az ideje ezt valóban meglépni.  Volt egy nagyon komoly megerősítő beszélgetés, amikor már fentről az égiek mondták azt, hogy odatesznek engem, ahol nekem a legjobb, higgyek ebben, és ne kételkedjek tovább.

    Szép lassan elkezdtünk kutakodni megfelelő lakóalkalmatosság után. Talán nem véletlenül volt már nekem beállítva egy hirdetésfigyelő bő fél évvel azelőttről, amire olykor-olykor rásandítottam, hogy hogyan is alakul a kínálat errefelé.

   A célkerület adott volt, már csak egy jó kis lakot kellett találnunk. Fogtam és pontonként összeírtam milyen kritériumoknak feleljen meg a leendő otthonunk, mintha csak egy rendelést adtam volna le az univerzumnak. Hiszitek vagy sem, ezek a dolgok nagyon jól működnek. Igazából életem párját és az én drága jó macskámat is pont így vonzottam magamhoz. Hihetetlen de ezúttal is működött a dolog.

   Ahogy megszületett a döntés, - ha jól emlékszem egy csütörtöki napon, - hogy megyünk Budapestre, még azon a héten vasárnap rátaláltunk a nekünk tetsző lakásra. Azon nyomban egyeztettünk is a tulajdonossal, akivel nagyon hamar sikerült megtalálunk a közös nevezőt. Az ominózus vasárnap a felhőkben járva telt. Olyan izgatottak voltunk mindketten, mint az öt éves korú gyerekek karácsonyi ajándékbontás előtt. Egyszerűen nem tudtunk másra sem gondolni, csak arra hogy megyünk Budapestre. Teljesen elvarázsolódtunk a jövőbeli életünk tervezgetésében.

   Hétfőn Dávidéknak hála meg is nézhettük a lakást az online térben. Mi mindenre nem jó, a mai modern technika?! Bár fizikailag nem voltunk jelen a szemlénél, mégis mindent jól láthattunk. Minden szép és jó volt, mígnem átsétáltunk a felhőkből a realitás talajára, és végig gondolva a dolgokat rájöttünk, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak, mert mindent összevetve jócskán túlmutat a kereten.

    Mint akiket jól pofán vágtak egy betonfallal, vagy akiket elütött egy tonnás kamion, úgy éreztük magunkat. Teljesen letörtünk, mint a bili füle. Nehéz szívvel, de megírtam a tulajdonos hölgynek, hogy mégsem tudjuk megfizetni ezt a lakást. Szépen lassan elengedtük az álmokat.

    A durva az, hogy annyira szimpatikusak voltunk egymásnak, és olyan jól elbeszélgettünk, hogy legnagyobb meglepetésünkre megkérdezte, mennyi lenne a számunkra elfogadható ár, míg végül sikerült megeggyeznünk a számokat illetően. Mondanom sem kell, hogy a tengernyi lelkesedés és a rózsaszín köd egyből visszaszállt ránk, hatalmas adagnyi lelkesedéssel és izgalommal együtt.
   Olyanok voltunk hetekig, mint akik be vannak sózva.

   Minden olyan hirtelen és gyorsan történt, hogy szinte fel sem tudtuk fogni és már kezdhettünk is neki a csomagolásnak, hisz ott álltunk, hogy 3-4 hét múlva felköltözünk Budapestre.

 Folytatása következik...

Képek forrása az internet...