Déri múzeum - Debrecen 

     Közel 10 éves debreceni pályafutásom után, végre eljutottam a Déri Múzeumba. Annyiszor terveztem már e látogatást, de mindig volt valami, ami közbejött. Míg nem múlt hét pénteken felmerült a kérdés, hogy; 45 Celsius fokban mégis hova menjen az ember?! Kirándulni túl meleg van, strand zsúfolt és 10 perc alatt leégnék, naptejjel mondjuk, 1 órába is beletelne, valahogy nem vonzott ez a lehetőség. Így került szóba a múzeum. Klíma van, művészet van, mi kell még?

      Megvettük a belépőket, és elindultunk felfedezni a különféle tárlatokat. Első állomás a halál volt, na nem szó szerint. Egy régészeti kiállítás közepébe csöppentünk, ami a különféle temetkezési szokásokat mutatta be. Érdekes volt, hogy mennyiben különbözött régen a törzsi vezetők és az alacsonyabb rangú emberek temetése, az előbbieknél ugyanis a koronként legfejlettebb, mondhatnám úgy is, hogy legmenőbb ékszerek, használati tárgyak kerültek a sírba, míg utóbbiaknál jóval egyszerűbb eszközök. Érdekes volt a kurgán, a zsugortemetkezés, hamvasztás, és ami leginkább megfogott a sámán kultusz. A Honfoglaló kori magyar sámánok, azaz Táltosok hiedelemrendszere szerint a világ három részre osztható; a felső rész az Istenek és szellemek otthona, a középső az embereké, míg az alsó a kígyók, békák és az elkárhozott lelkek otthona. A szinteket az öröklétű életfa köti össze. A táltos mester az, aki képes ezen világok között átjárni, sámándobja és kántálás segítségével. Emellett komoly gyógyító feladatokat is ellát a társadalomban. Had térjek ki itt a koponyalékelésre, mely elég komoly agysebészeti beavatkozásnak minősül, ők képesek voltak jobb túlélési arányt produkálni, mint a XX. században az agyműtéteket végző orvosok.

      Következő állomásunk az ókori Egyiptom volt. A falakat végig korhű életképek és hieroglifák díszítik. A különféle ereklyék, mellett két szarkofág is kiállításra került, továbbá van egy interaktív képernyő, ahol több információt kaphatunk az Egyiptomi halotti kultuszról, temetkezésről, múmiákról.

     Folytatva utunk a szamurájok kultúrájához  is közelebb kerülhetünk, illetve egy fegyvertörténeti tárlat, és egy képtár is vár ránk. A fegyverarzenál közt egy érdekes 3 funkciós díszfegyvert, a topor ismerhettünk meg. Először nem értettük, hogy mi ez, mert úgy néz ki, mint egy kis kopja, látszik, hogy lőni is lehet vele, mivel a vége a cső, és van elsütő szerkezet is rajta, sőt egy kihúzható szurony is található benne.

      Legnagyobb durranás mégiscsak a Munkácsy trilógia volt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindhárom képet láthattam; Krisztus Pilátus előtt, Ecce Homo, Golgota . Nem gondoltam volna, hogy ennyire lenyűgöző lesz. Hihetetlen részletességgel dolgozta ki a festő a műveit. A ruhák anyagai, az előkelő selyem, a poros ruha a szegényeken, a redők és gyűrődések. Az emberek arcai, a piszkos meztelen lábak, az ég színei, a tömegben alig látszódó lovak. Csodálatos! Nem vagyok nagy szakértő, de a hosszú percekig történő ámulás és bámulás elég jól ment. Vitathatatlan mesteri triumvirátus.

       Időszakos kiállítás - Ősi arany és ezüst kincsek Romániából; ha őszinte akarok lenni, nem nagyon sikerült meghatni, nem igazán vagyok nagy ékszerpárti. Egy ásványbörzére azonban bármikor kapható vagyok.Ennek ellenére még itt is akadt pár szemrevaló ereklye.

      A sok egyéb kiállítás mellett, nagyon tetszett a Múzeum a múzeumban, - a különféle régiségekkel berendezett szoba, a kézműves műhelyek, és a Nagyerdőt bemutató tárlata. Az utóbbi erősen vitte a mezőnyt. Nem hiába imádom a természetet. Jó volt felfedezni az itteni, - halandó szemek elől jobbára rejtett élővilágot. Különféle madarak, rágcsálók, növények, és a megfigyelésükkel rendszerezésükkel foglalkozók eszközei találhatóak itt.

      Mindent összevetve kellemesen elfáradtunk, jól éreztük magunkat, sok szépet jót, és érdekeset láttunk. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, megéri betérni.