Reggeli lelki csemegém

      Ma reggel kicsit korábban ébredtem, így elhatároztam, hogy ágyban maradva meditálni fogok. Valahogy nem akart összejönni a dolog, inkább hajazott a bealvásra a dolog, az egómat sem tudtam kizárni. 20-30 perc után, kipattantam az ágyból, és kerestem egy irányított meditációt. Így már mindjárt jobban ment.

     Maga a hanganyag mindössze húsz perces volt. Egy erdőn keresztül egy patakhoz vezetett ahol találkozhattam önmagammal, a tükörképemmel, ahol a felvételt követve, csupa pozitív megerősítést mondtam magamnak. Ezt követően a vezetőm egy valós vagy elképzelt otthonba, majd munkahelyemre kalauzolt. Az álom farmom kivetülése mellett, kicsit sikerült elkalandoznom, láttam egy őzikét, aki számomra a tábor óta Nikit szimbolizálja, majd egy fekete ló és egy sas jelent meg, akik a táborban erőállataimként bukkantak fel. Miután visszatértem a valóságban, sokkal jobban éreztem magam.

     Gondoltam nem volt elég a jóból, így betettem a „101 pozitív megerősítést” míg készülődtem munkába. Mindezt megfejeltem még a Gayatri mantra hallgatásával és éneklésével.

      Az eredményük tapintható volt a levegőben. Sokkal jobb kedvvel, tele életerővel vágtam neki a napnak. Amikor minden a helyén van, és minden úgy jó, ahogy van. Megálltam a buszra várva és élveztem a friss levegőt, a szikrázó napsütés melegét a bőrömön, ahogy felmelegít sugarával. Mintha kicseréltek volna. Hamar jött a sugallat;

 „Minden napodat így kellene kezdened. Szakíts időt rá, hogy napi háromszor meditálni tudj.”

     Nah igen, most lép be a képbe az előző, egót taglaló cikkem a gyakorlatba. Vajon képes vagyok átprogramozni magam? Képes vagyok rá, hogy azt csináljam, ami valóban jó nekem? Át tudom írni az egóm, és a megszokásaimat? A lecke adott.