Az előző két évhez hasonlóan idén is Campusoltam egyet. Az idei azonban merőben más volt, mint az eddigiek. Egy kósza ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy vigyünk ki sátrat is magunkkal, így belevágtunk a szerdán kezdődő 4 napos nomád élet projectbe.

Előre féltem, hogy mekkora sor lesz a karszalag beváltásnál, de némi égi segítséggel, nagyon hamar megkaptuk a szalagocskánkat. A bejáratnál volt egy felületes csomagellenőrzés, de kb bármit bevihettünk volna, legyen az tömény alkohol, sör, 4t0mb0mba, vagy egy zsák kiscica.
Persze szerencsénkre vagy pechünkre, ilyeneket nem tartogattunk a tarsolyunkban.

Igazából meglepően egyszerű és nagyszerű volt felállítani a sátrunkat. Egy kétszemélyes kis sátrat vittünk magunkkal, 2 polifoam, és két hálózsák kíséretében. Próbáltunk hangya és göröngy mentes helyet találni több kevesebb sikerrel. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi is volt a sátor egész szépen elfértünk benne, a magunk 3-4 hátizsákjával, cipőkkel, és minden cókmókunkkal együtt. A sátorozás szerep igazából csak annyi lett volna, hogy ha fáradtak lennénk legyen hol ledőlni, este ne kellejen azon aggódni, hogy hogyan jutunk haza, legyen egy hely a váltóruhánknak, s egyéb praktikumok. 
Ehhez képest, mint a négy este kint aludtunk. Bár két nap után muszáj volt kivinni 1-1 strand matracot, mert nagyon nyomtak a göröngyök, de így már teljes volt a luxus, kényelem.

A camping a zuhanyzó és a mosdókat tekintve hagyott némi kívánni valót maga után. Tekintve, hogy az egész koedukált volt, bár volt két külön vizes blokk konténer, zuhanyfülkékkel és csapokkal, nem volt külön felcímkézve a női és férfi rész. Olyan pára volt bent, hogy az ember a zuhanyzás végére újra lefőtt. Nem lett volna nagy dolog tenni egy függönyt a bejárathoz, hogy kissé megoldható legyen a szellőztetés, és ne lássa a kint ácsorgó telibe a bent törölköző testeket. Piros pont, hogy kb mindig volt WC papír, és igyekeztek sűrűn takarítani, bár volt aki ezt telibe sz..ta.

Legnagyobb pozitívum, a természet közelsége, az hogy az allergiám messze nem jött elő a négy nap alatt. Kint voltunk a szabadban, élveztük a nomádkodást.

Legnagyobb negatívum; legkésőbb reggel 5-6 között, mindig akadt valami észlény, aki hangosan ordibálta, hogy "Gerappa", "Ébresztő" és egyéb finomságok, vagy épp elfelejtette kikapcsolni a telefonja ébresztőjét és percekig azt hallgattuk.

Volt egy ritka nagy paraszt, aki vagy fél órán keresztül ordibált miközben körbejárta a campinget, de a végén már én is kiordítottam neki, és elküldtem melegebb éghajlatra.

Mindent egybevetve úgy döntöttünk veszünk egy nagyobb sátrat és máskor is nomádkodunk.