Jesszus Egy Szőrős Vadállat van az Ágyban, - Igen, valahogy így kezdődött az egész Zselés történet. Nem mondanám, hogy szerelem volt első látásra/szaglásra, épp az ellenkezője. Kutya a házban? A kanapén? Az ágyban? No way. Ráadásul szőrözik, nyáladzik, ugrál össze vissza, és egyfolytában nyalogat és molesztál, vagy épp nem hagy enni, mert kaját kunyerál, és mindig elviszi és eltünteti a papucsom. Rosszalkodik, morog, ugrál, Istenem, ez egy vadállat, és még a gazdájára sem hallgat. Ez a kutya kajak egy idióta, hogy lehet ilyen vérebet tartani, szeretni? - Ilyen és hasonló gondolatok cikáztak a fejemben a kapcsolatunk elején.

      Alapjáraton nagyon szeretem a kutyákat, de Zselé más volt, ő adta a kemény macsót, meg kellett mutatnia, hogy ki az úr a háznál. Kellett egy kis idő, hogy megtörjön a jég, és én is megtanuljam kezelni őt.

      Bizony nem volt egyszerű, mert mégis csak egy makacs staffiról beszélünk. A robosztus véreb külső igencsak megtévesztő tud lenni. De azért mégsem egy palotapincsiről beszélünk, akit alkalomadtán a hóna alá csap az ember. Szép hegyes, éles fogsora van és izmos kis teste. Nem szívesen dugtam volna a kezemet a szájában. Pedig olyan cuki módon képes rágcsálni azt, mint a kisgyerek a cumiját. Szóval a sok nyalogatás, ugrálás, én vagyok a Jani után, meg kellett tanulnom felülkerekedni rajta és megmutatni, hogy ki a főnök. Nah igen, ehhez azért nem ártott bedobni rendesen magam, párszor le kellett nyomni a kis csávót, hogy érezze a törődést.

         Ekkor még nem sejtettem, hogy így indul majd meg a kettőnk közti románc. Amikor először ült szorosan mellém, szinte rám, és a lábaim közt aludt még nem gondoltan, hogy micsoda fordulóponthoz is érkeztünk. És hogy ez mind-mind a szeretet és ragaszkodás jele. Idő kellett, hogy megértsem őt, és a viselkedését. Ellenben annál nagyobb szerelem bontakozott ki kettőnk közt. Annyit simogattam és szeretgettem, puszilgattam, hogy az valami hihetetlen, szabályosan elqrvult a kutya mellettem. S ha nem kapta meg a napi adag simit, mert épp nem voltam ott, hát Áginak sztrájkolt érte.  - Elrontottad a kutyát! - Jött is a szemen szedett rágalom :D

      Mikor beteg voltam és napokig az ágyat nyomtam, Zselé egy tapodtat sem mozdult mellőlem, végig ott maradt és őrzött, akár ébren voltam, akár aludtam, csak pisilni és enni járt ki. Mikor ő volt beteg én ápolgattam. Sajnos problémás az egyik lába, műtve is volt, így ha nagyon megerőlteti, vagy rosszul ugrik, van hogy fáj neki. Volt olyan éjszaka, amikor végig nyüszített, olyan erős fájdalmai voltak, hogy nemhogy aludni nem tudott, de nem bírta. Azért azt tudni kell, hogy staffik fájdalomküszöbe iszonyat magas, szóval nem kis lábfájásról vagy hisztiről volt szó. Elővettem hát Reiki tudásomat és kezeltem az ebet, ami igen hatásosnak bizonyult, mert utána már aludni is tudtunk.

      Azt hiszem részben ez is volt a kulcsa, hogy egyre közelebb engedett magához. Volt, hogy aloe verát tettem a sebére, vagy first-el fújtam a rohangászás közben összeszedett felületi sérüléseit. Persze először nem tetszett neki a dolog, de mikor elmagyaráztam, hogy mit miért kell, hagyta és állta a dolgot. Képzelj el egy amstaff-ot az arcán egy nagy zöld aloe vera darabbal virítva. Vagy mikor begyulladt a szeme, kamillát csepegtettem bele, s ő nyitott szemmel némán tűrte a műveletet. Ilyen azért a kutyák nagyon kevés %-áról mondható el. Az ilyen kis egészségügyi ellátások csak még közelebb hoztak egymáshoz minket.

     Hihetetlen, hogy milyen okos ez a kutya, hogy mindent ért, sőt fülel és szedi össze az információt. Gyere Zselé menjünk fürdeni és rohan a fürdőszobába, pedig semmi ráutaló magatartás nem volt a nappaliban ülve ezt mondva. Értette, hogy mi az hogy fürdeni. Vagy mikor lecsesszük, hogy piszkos lábbal ne menjen az ágyra és elkezdi nyalogatni azt, vagy megáll a fürdő előtt hogy; nah lemossuk? Hihetetlen intelligens, teljesen megtanult emberül. Mikor „ő mesél” és én nem értem őt, szoktam is mondani neki, hogy nem értek kutyául, ő ekkor hatalmasat sóhajt és fúj, tudatván, hogy  tudom-tudom, te hülye vagy kisgazdám.

      Így lett ezen vérebből, számomra egy cukorfalat kutyafüli. Apropó igazi kutyafül fétisem lett menetközben. Folyton a fülét rágom, ami eleinte nem volt éppen hálás feladat, mert sokszor lefejelt meglepetésében. De ma már füle botját sem mozdítja a fülcsócsálásra ez lett a mi kis közös szeretet kifejezésünk , néha ő is megcsócsálja az enyém. Kívülről ez bizonyára betegnek tűnhet, ahogy az agyonszeretgetés is. És akkor a sok kutyafülés, és Zselés átköltött nótáról még nem is beszéltem. Karácsonykor minden dalt átZselésítettem, Hulla pelyhes Kutyafül…. Kutyafül, Kutyafül Cuki kutyafül….  vagy az örök klasszikus szerelmes szonett szerzeményem;

Zselé
Szeretlek én
A kis pofádat
Te szőrös állat

    Ehhez hasonló kényszerzubbony gyanús jóságokkal fárasztom olykor az ebet és a környezetem. Olyannyira, hogy karácsonyi sütkérezés közben is ezt nyomattam, és a kutya tisztes távolból figyelt, nem mert magamra hagyni, érezte, hogy itt már komoly gondok vannak….
    
     Azért amikor sorozatban velem akart aludni, és pucsítva jött puncsolni, már Ági agyára mehettünk. -Elloptad a kutyám szívét!!!! El hát, de ő is az enyémet! Annyira szeretni való, okos egy dög. Úgy imádom, hatalmas a szerelem köztünk. Imádja, ahogy masszírozom a kis testét, simizem, bujcsizunk meg minden. Még akkor is cuki, amikor durcizik és hátat fordít, mert nem volt eléggé meggyomrozva vagy nem kapott a kajából, vagy épp le lett szidva valami miatt. Ilyenkor azért megy a seggel forgolódás. De annál jobbak a kibékülések.

     A kezdeti nehézségek után hamar megtörtük a macsó rosszcsontot, és szófogadó jóarc eb lett belőle. Én pedig második gazdivá, kettesszámú anyukává léptem elő. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire fogok ragaszkodni egy lihegő, szőrős, vad, férfi-állathoz!