Immár 2021-et írunk. Élénken élnek előttem a burjánzó facebook posztok arról, hogy végre véget ért a 2020-as év, kidobjuk a kukába, megszabadulunk tőle és hasonló mémek. Nem igazán értettem ezt az attitűdöt. Ez is csak egy év volt, nem mondanám, hogy hű de fényes, de túléltük.

    Mégis ki mondta, hogy a 2021-es év egy szálat is jobb lesz? Talán kicsit messzemenő következtetés ez. Mindössze 12 nap telt el az évből, és hogy mit hozott eddig nekem 2021? Covidot, fejfájást, taknyolást, legyengülést, néhány sírógörcsöt a munka miatt. Szóval semmi felemelőt.
     Eddig valahogy nem zengenék ódákat róla.

   De elkezdtük az életmódváltást, csináljuk a diétát, igaz jógázni egyszerűen nincs se erőm, se kedvem felkelni reggelente. Alapból nincs erőm és kedvem felkelni, 7 órakkor alig bírok kimászni az ágyból, hogy elkezdjek dolgozni. Hol van már az, hogy 5 kor keltem és jógával kezdtem a napot, illetve lefekvés előtt jógával fejeztem be. Akkor valahogy minden jobb volt.

   Persze rajtam múlt ez akkor, most is rajtam múlik… De mégis miért ilyen nehéz ez? Nem igazán bírok magammal, nem tudtom magam megerőszakolni és rávenni ezekre, hiába tennének jót. Csak telnek múlnak a napok, én pedig csak túlélek, haldoklom a mókuskerékben. Néha van egy kis öröm, egy kis boldogság, de az idő nagyja csak úgy eltelik.
     Hát ez van…

2021.01.12

   Szerzői jegyzet;

    Valóban nem az idén Január volt életem legjobb hónapja. Öszeszedtem valamit még tavaly karácsony után. Azt gondoltam szokásos megfázás lesz. Szilveszterkor vettem észre hogy nem úgy érzem az ízeket és az illatokat mint korábban. Az év első hónapja kb erről szólt; fáradtság, kimerültség, fejfájás, arcüreggyulladás, taknyolás ezerrel. Hogy covid volt vagy sem, a jó ég tudja. De én kerültem mindent és mindenkit, nehogy átadjak bármit is.
     Csak néhányszor mentem le sétálni. Boltost sem láttam vagy egy hónapig. Nem mondanám szociálisan aktív időszaknak.
    Még kicsit dugul az orrom, de már jól vagyok. 

    A dolog pikantériája az volt, hogy hajtás volt melóban ezerrel. Nem tehettem meg azt, hogy eljövök egy hétre táppénzre, mert a többiekkel bántam volna ki. Azt pedig nem akartam. Így gyakran úgy telt a nap, hogy felkeltem dolgoztam, majd visszafeküdtem aludni, hogy pihenjek gyógyuljak és túléljem a következő napot.
    Jól jött volna egy hét pihenés minden szempontból. De tudtam, hogy a következő héten nem lehet, és az azt követő héten sem és még az azutánin sem... Február közepéig csinálni kell, nincs mese.
   Hogy ne szépítsem és igazán őszinte legyek volt úgy, hogy dühromat vagy sírógörcsöt kaptam munka közben. Ahogy olyan is, hogy ebédidőben le kellett feküdnöm egy fél órára (1 pont a Home Office-nak) hogy kibírjam valahogy a napot. 

     Nem volt egy szívderítő időszak. Az utóbbi cikkeim alapján jól látszik a hónapokra visszamenő belső vívódás, és lelki hullámvasút nyoma is. Bizonyára ez generált a betegségem.

     Remélem, hogy az idei év ennél csak jobb dolgokat tartogat számomra! :)