Ma aktív főzőcskézésbe kezdtem, és úgy döntöttem írni fogok róla. Mióta anya először bekerült a kórházba nem nagyon írok, elkezdtem megírni az ő sztoriját, de nem haladok vele túl gyorsan. Elég felkavaró visszaemlékezni és újraélni a történeteket, még úgy is, hogy tudom, hogy ez mind a feldolgozás…

  Ez a comig out vers úgy 2 éve született kb, és kikerült facebook-ra is, ám mikor munkahelyet váltottam inkább leszedtem, féltem otthagyni. Sőt igazság szerint még ide sem tettem ki, de most megtaláltam és közkincsé teszem :)

Ma reggel eléggé beforgattam magam, erre ez az üzenet talált meg;Miért kínzod magad? Nem kell szenvedned Nem azért mentem el, hogy te szenvedj, hanem hogy az én szenvedésem véget érjenNem kell minden nap vagy minden percben rám gondolnodNe érezd magad rosszul azért mert nem teszedAz élet megy…

Tiéd a csendTiéd a békeEltávoztálAz örök fénybe

Leírnám, de erre nincsenek is szavak... Te elmentél, de a hiányod itt maradt Végig bátor voltál és iszonyat erős Sosem láttam még a Földön ekkora hőst! Igyekszem követni, s én is helytállni De a könnyeknek nem tudok ellenállni Újra meg újra hullanak arcomon Nem enyhít semmi az érzelmi…

Ma reggeli pár soros csak úgy;Lassan rájövök, hogy az élet túl rövid Így mikor nevetni kell nevetek, amikor sírni kell sírok Sajnos az utóbbi időben igen ritkán írok Még mindig sok időt pazarlok a lázadásra A megváltoztathatatlan ellenS túl kevés hitem van magamban,Hogy megtegyem, amit kell  De…