Január valahogy nem az én hónapom. Ez a harmadik év zsinórban, hogy több hétnyi betegséggel töltöm az első hónapot. Mintha így zárnám le az előző évet, mintha ez az év eleji betegeskedés készítené elő az újjászületésem, a feltámadásom. Tavaly covidos voltam, tavaly előtt szintén, idén pedig valami torokfájásos nyavalyát nyeltem be.

    Ez a beteges időszak egy az egybe kivágta a kukába a nagyratörő és fennkölt újévi fogadalmakat. Mi kapcsán egy dolog bizonyosodott be teljességében, bármit eldönthet, megfogadhat az ember az égvilágon, ha azt nem követi aktív cselekvés, ha nem annak megfelelően teszünk és élünk, az egész csak üres szavak halmaza.

   Az elmélet könnyű, annyira jól tudom én is fejben, hogy mit hogyan kéne, de valahogy mégsem így teszek. A jó öreg berögzült szokások és minták a régi berögzült utak felé vezetnek.

   A kétségbeesett változási és változtatási kisérletek sorra megbuknak.

   Szomorú, de ez a fájó igazság. Hogy akaraterőből kellene több, igyekezetből, szorgalomból, tudatosságból vagy mi a nagy recept, töredelmesen bevallom még nem sikerült megfejteni.

  Tamás szavai szólaltak meg a fülemben; szándék, őszinte kíváncsiság, akarat és törekvés.

Talán valóban ez a kulcs. Az emberi gyarlóságomon való felülemelkedés kulcsa.

   Vagy csak elfogadni, hogy semmi sem megy egyik percről a másikra, nem lehet teljesen átalakulni máról, holnapra, s az irracionális, világmegváltó önelvárások helyett, inkább értékelni kellene az apró lépéseket is. Nem baj, ha kettőt lépsz előre, majd egyet hátra, mert összességében még mindig egy lépéssel előrébb jársz.

    Hogy honnan jött újfent ez a fene bölcsesség? Who knows? Számít egyáltalán?

Talán nem. Egy dolog viszont igen! Mindenképp számít és számottevő; elkészült az új oldalam, és a fogadalom azon részét, hogy sűrűbben írok innentől, teljesen komolyan gondolom.

   Black Jane Világa Megújul – facebookon és az életben mindenképp  

2023.02.07