Guano Apes
A Guano Apes fiatalkorom meghatározó zenekara volt. Középiskolás éveim elején szerettem meg őket. Ők amolyan igazi odab@szós rockbanda, nincs aki ne ismerné Lords of the borads című számukat. Emlékszem milyen nehéz volt megszereznem az albumukat; unokatesóm egyenként szedte le DC-ről a számokat, s úgy írta lemezre nekem. Aztán egy jó ideig minden nap az ő cd-jükre keltem. Mennyit sírtam a Rain-re, s mennyit énekeltem az Open your eyest…
Aztán 2009-ben, tudomásomra jutott, hogy fellépnek a SZIN-en, Szegeden. Nekem sem kellett több, elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én ott leszek a koncerten. Ekkor már a dolgozó nők táborát erősítettem, de a fesztiválok világa még elég távol állt tőlem. Pláne az, hogy átszeljem az országot egyedül egy rockbanda kedvéért. Sosem voltam igazán a meggondolatlan őrültségek híve, de ebbe mégis belevágtam. És milyen jól tettem, hatalmas volt élőben látni őket, tombolni a zenéjükre. Életem élményei közt szerepel ez a koncert. Mindent megért, hogy a részese lehettem. Bár a koncert utáni éjjel, akkora vihar kerekedett, hogy csak imádkozni tudtam, hogy ne fújja a sátram a Tiszába a szél…
Mikor Berlinben jártam, lévén Német zenekar azon reménykedtem hátha újra találkozhatom velük egy kocerten, de sajnos nem volt ilyen szerencsém. Közben az énekesnő Sandra Nasic szólókarrierbe kezdett. Kicsit lágyabb poposabb stílus dominált az új zenéiben. Egész jó számok születtek, bár a korábbi keménység azért nekem hiányzott belőlük. Később újra összeállt a banda, legnagyobb örömömre.
Majd 2006-ban újra Magyarországra jöttek. A székesfehérvári Fezenen léptek fel.
- Guano Apes koncert az országmásik felén >> pipa.
- Újabb fesztiválon egyedül >> király.
- Őrültség? >> Minden bizonnyal.
- Belevágok? >> Naná
S bár fehérvár a világ (ország) másik végén volt, de jól tudtam, hogy nincs mese; ott a helyem. Így jutottam el 2006 Augusztus elején a második Guano Apes koncertemre.
Ugrás a jelenbe, 2022-őt írunk, s nem hiszitek el ki lépett fel pénteken a Pesti Akváriumban?! Bizony a Guano Apes. Most viszont nem kellett átszelnem az országot azért, hogy ott lehessek.
Ismét nagyon nagy élmény volt élőben látni őket. Végig ugráltam és kis túlzással végig énekeltem, - valójában inkább torkom szakadtából végig ordítottam, - a koncertet.
Nem tudom megvan e az az érzés, amikor annyira jól érzed magad, és annyira hihetetlen, hogy ott vagy, s annyira átéled a zenét, hogy a meghatottságtól és jelenléttől teljesen átszellemülve folyik az arcodon az örömkönnyek tengere. Nah hát a Guano Apes koncert nekem ilyen élmény. Náluk sosem lehet tudni, hogy lesz e még következő koncert, egyrészt mert ritkán jönnek erre, emellett nem ma kezdték az ipart, harmadrészt pedig már legalább kétszer feloszlott a banda korábban, - így pláne minden koncert ajándék.
Egy Guano Apes koncert maga a csoda számomra. Elvégre mégiscsak a kedvenc külföldi rock bandámról van szó. Felszabadult, örömzene és tombolás a négyzeten.
Képzeljétek idén megkaptam a színpadra ragasztani szokott számlistát, illetve sikerült lencsevégre kapni magam Dennissel a dobossal és Henningel a gitárossal.
Guano Apes Forever!
2022.12.04
