Mi van akkor, ha elvesztem? Ha letértem az útról? Úgy érzem belesüllyedtem a hétköznapok semmilyenségébe, és én magam is semmilyen lettem, sehogy vagyok, csak vagyok, de semmi sem jó, folyton mindennel elégedetlenkedek, mintha elvesztem volna teljesen. És elveszett volna az is, ami a táborban voltam, mindaz, amit ott kaptam...

   Jól figyelj rám gyermekem! Ahhoz, hogy megtaláld magad olykor el kell veszned, ahogy azt a kapott jel is mutatta neked. 

„Bámennyire messze vagy Istentől, mindig csak egy lépés visszatalálni hozzá.”

Félsz meglépni ezt, pedig a válasz ott van benned, ahogy a kérdés is;

"Mit cselekedne a szeretet?"

   Ne szenvedj, nem kell szenvedned. Pontosan tudod, hogy mit kell tenned, mégis meghátráltál, állj meg itt, ahol most vagy, és ne hátrálj tovább, csak lépj egyet előre, itt vagyunk veled, nem vagy egyedül fogjuk a kezed.
    Ne félj! Olykor hatalmasnak tűnik ez a lépés, de egyszerűbb és könnyebb, mint gondolnád. Az előtted lévő akadály, bár óceánnak, mély széles ároknak tűnik, de valójában csak egy kis pocsolya, egy picike gödör. Ne felejtsd el mi mindenre vagy képes, pontosabban, hogy mindenre képes vagy! Higgy magadban! És ne fektess különféle akadályokat a saját boldogulásod elé, már most kész vagy bármire, mindenre.

     Ne halogasd, ne tűzz ki feltételeket, tudd, hogy megvan benned minden, ami a továbblépéshez kell. Rázd le végre azokat a béklyókat, törj ki a kalitkádból, verd szét az önmagad által felhúzott rácsokat, és élj. Nem arra születtél, hogy sanyargasd magad, nem arra születtél, hogy aggódj és félj, hogy küzdj és szenvedj. Arra születtél, hogy szeress, hogy élj, hogy boldogulj, hogy árasszd szét a szereteted a világban. De te félsz szeretni, ideig, óráig megy, aztán újra bezárod magad a kis kalitkádba, mert azt hiszed, az úgy biztonságos, ott senki sem bánthat majd, úgy nem ismétlődhet meg a múlt.

     Tévedsz, ha azt hiszed ily módon megóvod magad, ellenkezőleg ez a legrosszabb dolog, amit tehetsz és teszel. Törj ki a fényre, és hagyd hogy átjárjon az! Ha megteszed csodák várnak. Tudod az élet szeret téged, hát szeresd te is az életet! Ne féld, öleld át jó szorosan, hagyd lenni a dolgokat, hagy magadat is lenni, élni, terjedni, szeretni. Elég volt már a rabságból, vesd el ezeket a mintákat örökre. Tudod, jól, hogy mindez hova vezet, láthatod… 
   Nem azt a sorsot szántam neked. De a választás a tiéd, hisz te alakítod az életed, te döntöd el, hogy merre mész!

 2020.06.30