Április végén gondoltunk egy nagyot, s kivettünk egy koliszobát két napra a Miskolci Egyetemnél. Áginak épp vizsgája volt, így kapóra jött az apropó egy kis kiruccanáshoz. Már máskor is volt, hogy vele tartottam Miskolc citybe, de a slussz poén az volt, hogy ezúttal én vezettem. Élveztem a nagyobb kanyarokat és felüljárókat. Ez volt az eddigi leghosszabb táv, amit levezettem, de egészen jól ment. A navigátorom segítségével teljes tepsi épségben és időben érkeztünk az egyetemre.

     Imádom azt a környéket, annyira szép a parkja, tele fákkal, madarakkal, s ha szerencsés az ember egy-egy kis cuncimókust is el lehet csípni itt. Az itteni legnívósabb kollégium az Uni, az alatta lévő kávézóban, alias uni caféban nagyon finom ételeket lehet fogyasztani elég baráti áron. Mi egy távolabbi koliban szállásoltuk el magunkat, hisz ez a hétvége nem egy wellness érzésről, mindinkább a kirándulásról szólt.

      Az Egyetemben a legjobb, hogy csak pár percnyire van tőle a barlangfürdőjéről elhíresült Miskolctapolca. Ahogy beérünk Miskolcról Tapolcára, bal oldalt van egy nagy ingyenes parkoló, [legalább is akkor még az volt], ott célszerű megállni autóval, mivel bentebb már nem nagyon van erre lehetőség, csak fizetős helyeken. Innen a patak mentén egy pár perces sétával el lehet jutni a parkba, ahol van egy kis aranyhalas tavacska, sok pad, cuki madarak,millió virág és ha jó időben megyünk mókusok is vadásznak dióra, s minden féle földi jóra. Be kell valljam, oda meg vissza vagyok a kis rágcsávókért. Órákat el tudok tölteni a figyelésükkel, etetgetésükkel. Igazi kis nyugalom szigete ez a környék, harapni lehet a jó levegőt, mindenhol madárcsicsergés vesz körül.

     Tovább haladva a híres neves barlangfürdőhöz jutunk, innen kívülről is megkukkolhatjuk a kinti medencében pancsolókat. A bejárat mellett van egy rom is, a hajdani Bencés Apátság romja. Mellette balra van a csónakázó tó, ahol lehet vizibiciklizni, csónakban evezgetni. A tónál lehet kacsákat és hattyút etetni is. Mindig élvezettel etetgetem őket a part mentén erre a célra kihelyezett automatából vett eleséggel. Az itteni hattyú a csónakázó tó hófehér ékszere, a maga kecses mozgásával, bár már számtalanszor találkoztunk mégis újra meg újra képes bűvöletbe ejteni.

      A csónakázó mellett lehet bobozni is, ami minden korosztálynak hatalmas élményt nyújt. Célszerű több körre befizetni, mert elsőre hajlamos az ember túlóvatoskodni a dolgot, de aztán belejön és csapatja neki a száguldást. Persze ésszerű keretek között. Az is nagy élmény, ha úgy bobozol, hogy a másik irányít, így nem kell aggódnod a fékezések miatt. Igazi sztárfotók is születnek itt menetközben.

      A bob szomszédságában egy kalandpark is található, kicsiknek és nagyoknak, illetve egy modern masszív játszótér. És persze a hangulatos falatozók sora, ahol minden kapható mi szem szájnak ingere; fagyi, gofri, vattacukor, palacsinta, halászlé, babgulyás, hekk, gyros, hambi, rántott tálak, csak hogy néhányat említsek az igen széles repertoárból.

      Miskolctapolca az egyik kedvenc kirándulóhelyem, s bár mindenkinek a barlangfürdő jut az eszébe róla, számomra az itt folydogáló patak, a hatalmas mókusokkal teli park, a csónakázó tó, bob pálya, a hegyes-dombos környék, és a büfésor adja meg a hely igazi feelingjét. Bármikor szívesen visszajönnék ide. Csak ajánlani tudom, annak, aki egy kis kikapcsolódásra, feltöltődésre vágyik.
      Ha mindez nem lenne elég, még mindig túrázhatsz egy nagyot a környéken, hisz több túraútvonal is indul innen.

      Cikkem megírásába fogva nem éppen a marketingszerű kedvcsinálás volt az apropóm…. de ha már így alakult remélem meghoztam a kedveteket egy kis hétvégi kiruccanáshoz ;)