Hogy mi mindenek történtek még velem az utóbbi időben? 

    Február közepén valami őrült ötlettől vezérelve belevágtam a konyhafelújításba. Az egész úgy kezdődött, hogy egy kolléganőm hirdette Facebookon a konyhabútorát, ami nagyon megtetszett nekem. Egy nagy adag lelkesedéstől vezérelve, centit, tollat és papírt ragadtam. Miután utánakérdeztem a pontos paramétereknek, magam is nekikezdtem a méregetéseknek. Lemértem széltében, hosszában a konyhát, s összevetettem ezt a kinézet bútor adataival. Legnagyobb meglepetésemre stimmeltek az eredmények. Olyannyira, hogy papíron még a mosógépem is befért az ő mosogatógépüknek a helyére.
      Mivel a két konyha szinte teljesen kompatibilis volt egymással, gondoltam egyszer élünk, most vagy soha. Amúgy is ráfér a konyhára egy alapos vérfrissítés. Veszek egy nagy adag bátorságot is belekezdek a projektben. Ekkor még nem sejtettem, hogy mi minden vár rám. Körülbelül röpke két hetünk volt mindent összehozni, a kigondolástól, a megtervezésen át , a szakember toborzáson és a különféle munka fázisok kivitelezéséig.
       Hogy sikerült e időben elkészülni? Hol voltak a dolog buktatói? 

Az egy dolog, hogy megvan a szekrény De azt március elejéig el is kell hozni és be kell építeni. Vagyis;

• Ki kell pakolni mindent a konyhából
• Ki kell bontani a régi ezer éves beépített szekrényt és a mosogatót
• Le kell szedni a régi tapétát
• Majd lekaparni a zománc s egyéb festékmaradványokat
• Leburkoltatni a padlót és a fal egy részét
• Le kell glettelni a fal bizonyos részét
• Ha megköt a glett, le kell csiszolni azt
• S mielőtt ideérne a szekrény és az asztalos ki kell festeni a konyhát
• De a sütő ki/be kötéséhez, és ha szeretnél pár konnektort netalán világítást nem árt egy villanyszerelő sem

      Azért ez így első hallásra sem tűnik sétagaloppnak, nehogy másodikra. Aki részt vett már felújításban tudja jól, hogy miről beszélek Egy felújítás minden csak nem egyszerű. Ennek ellenére úgy éreztem ez egy jó lehetőség, amit meg kell ragadni. Hát fejest ugrottam bele, mint egy vak bálna a víz nélküli medencébe.

      A kipakolás része még ment is a dolognak. Bár mire minden kacatot, edényt, konyhai eszközt, poharat tányért, evőeszközt, lábast, serpenyőt, fűszert, élelmiszert kihord az ember a konyhájából, és megtalálja azoknak az új, ideiglenes helyét, beletelik egy napba legalább.
      Konyha kipakolva, szekrények üresek, remek. De a java még hátra. Mégis hogy a csodában bontjuk ki a konyhabútort és a beépített szekrényt?
Első lépésként felfedeztem hogy körbe van csempézve a szekrény szuper szexi szürke szegőcsempével. A jogos kérdés, hogy mégis miért szürke, hiszen a konyha burkolata narancsos vörös az egy örök talány. Valószínűleg az előszobából megmaradt csempe került ide lábazatnak. További rejtély hogy miért csempézték körbe a beépített szekrényt és a tűzhely mögötti részt? Sok értelme igazából nem volt maximum az, hogy a falba verjem a fejemet, mire megszabadulok tőle. Fogtam a vésőt és a kalapácsot, s szép lassan leveregettem. Hát a harmadik-negyedik csempénél már nem hogy a szomszédok, de már az én tököm is ki volt az egésszel. De azért erőt vettem magamon és végig kopogtattam. Majd leszedtem az ajtókat és kiszedtem a polcokat

      Ez mind szép és jó, de hova tovább? Most légy okos Domokos mégis hogy fogjuk kibontani a szekrényt, ami csavarokkal, szögekkel és egyéb rögzítő elemekkel fixen áll vagy 40 éve a konyhában? Közben felhívtam Ágit, és tudósítottam a fejleményekről. Ő erősítésként megjelent és hozott magával egy lapfűrészt. Itt jött a girl power.
     Amit mi szenvedtünk, az megért volna egy kandi kamerát. Csak képzeld el, ahogy két csaj egy fűrész lappal és egy kis vésővel próbál, bazi csavarokat és szegeket fűrészelni, s átvágni a szekrényt. Tragikus, komikus, vagy letargikus kép, azt döntse el ki-ki magának. Ahhoz képest még haladtunk is vele egy kicsit, az egyik oldalát le tudtuk szedni; végső elkeseredésemben lerúgtam, az meg eldőlt. Mivel csak este hétig lehet zajongani, fáradtan dőltünk ki, de nem a nevetéstől.

      Másnap jött a felmentő sereg Tibi barátom személyében, aki egy villanyszerelő ezermester. Hála az ő erejének és leleményességének, némi feszítővas, flex és egyéb toolok segítségével sikerült kiszabadítani mind a beépített szekrény mind a mosogatót. Öröm boldogság! Sanyi és Ági lehordták a szétvágdosott öreg szekrény maradványait. Béka poraira jó lesz tüzelőnek.
     Tibi pedig kikötötte a tűzhelyet és a páraelszívót, majd különféle spéci cuccok segítségével kivéste a falat a vezetékeknek. Lehetővé téve ezzel, azt hogy a leendő L alakú konyhaszekrény mindkét oldalán legyenek majd korrektorok. Egyébként ez a fal vésés dolog elég brutál meló, mondta is, hogy ezt másnak nem vállalta volna. Öröm az ürömben, hogy végül a szomszédnál lyukadtunk ki, de szó szerint. Valami okos betonnal öntötte be hajdanán a vezetékek helyét műanyag toboztető helyett, s ez a kerek beton rész, sajnos a szomszédnál landolt. Szegények egy hónapja festettek, de megbeszéltem velük,,hogy kifizetem a javítás költségeit. Szerencsére megértőek voltak.

      Szekrény kibontva, vezetékek a helyén, jöhet a fal. Lekaparni a falat nem kis falat volt ám. Le kellett kaparni a tapéta darabokat, korábbi javítási hibákat, valamint a beépített szekrény teljes területén lévő zománcfestéket. Utóbbi befedte a szekrény helyén lévő mennyezet és a fal részeit. Ez volt a felújítás legnehezebb része. Spakli és egy falkaparó segítségével, Ágival felváltva vakartuk izomból a falat és a plafont. Ha valami izzasztó és kemény munka, akkor ez az volt. Nem beszélve az ezzel járó porról és koszról. 

    Közben próbáltam asztalost, és burkolót szerezni. Előbbit neten találtam, utóbbit egy barátnőm ajánlott. Hátra volt még a csempe kiválasztása. Dönteni, hogy mégis melyik lenne jó szintén elvitt pár napot. Az még hagyján, de mire az anyagot felcipeltük a lakásba. Iszonyat nehéz önmagában egy köteg padlólap is, nem hogy több csomag, a 25 kilós csemperagasztóról nem is beszélve.  De ezzel is megküzdöttünk. Igazából mire kész lettünk a falkaparással, már jöttek is a fiúk csempézni.
    Először felszedték a korábbi padlólapot, majd lecsempézték a falat s lerakták a járólapot A tervezett két nap helyett, három nap alatt sikerült leburkolni a konyhát. A művelet összesen kb 150 kiló csemperagasztót emésztett fel. Nem igazán tudták egyenesbe hozni a padlót és a falat. Elég kevés helyen lett egyenes a végeredmény. Ők is mondták, hogy nem tökéletes, de én csak azután láttam, hogy mennyire nem az, mikor elmentek. Panel, nem egyszerű küldetés, de az előző brigádnak mégis sikerült valahogy megoldania azt a problémát, mert a felvert csempe egyenes volt. Utólag már bánom, hogy nem hagytam meg az eredeti padlót.
     Épp ezért elég kettős érzés él bennem a burkoló fiúkkal kapcsolatban. Egyrészt örülök és hálás vagyok nekik, hogy ilyen gyorsan tudták vállalni  a munkát, jöttek és megcsinálták időre, hogy én is tovább tudjak haladni. Másrészt viszont annyira szörnyen néz ki a konyha padlója, annyira egyenetlen, hogy arra nincs is szó.

     Burkolás kész! Kitakarítottam utána a konyhát, amennyire lehetett, majd körbefóliáztuk a csempét, takarva, védve azt. S glettelésre fel! A fal glettelése szakavatott kezeket igényel, épp ezért mi is Laci barátunkhoz fordultunk. Ismét ő volt a lakás megmentője, az ő kezének is köszönhető a konyha végeredménye. Pár óra alatt sikeresen megcsinálta a glettelni való részeket, amit másnap már csiszolhattam is. Falcsiszolás sem éppen tartozik, a gyerekjátékok közé. Közben bátran lehet köpni, nyelni az orrba-szájba szálló port. De ez a művelet elengedhetetlen ahhoz, hogy egyenletes festhető felületet kapjunk. E mellé akadt még egy kis plusz feladat is, mivel a burkolók nem fugáztat ki a lábazat tetejét így azt is glettel kellett javítani.
     Be kell valljam nem volt móka és kacagás. Sőt volt egy pont, amikor besokalltam. Lerogytam a padlóra és zokogtam az előttem terülő egyenetlen, kesze-kusza padlózat láttán. Kitört belőlem a kétségbeesés, hogy erőn felül izzadok, dolgozom, keményen csinálom mindent beleadva, hogy jó legyen és akkor mást meg így elcseszi a konyhámat. Nagyon elkeseredtem. De miután kisírtam magam újult erővel folytattam tovább. Ha már maradt ki glett anyag lejavítottam vele az előszobát is

      Nem maradt más hátra, mint a festés. Ágival lefestettük az egész konyhát először fehérre, hogy fedje és takarja az előző falszínt és a glettet. Majd másnap kikevertünk egy tök jó halvány sárgás, vajkrém jellegű színt, s ezzel is lefestettük a falat. Itt már trükkösebb volt a helyzet, vigyázni kellett, hogy ne színezzük be a fehér mennyezetet. Minket sem kellett altatni a művelet végére. Nagyon szép lett az eredmény.

        Másnap elhoztuk az asztalos srácokkal a bútort, és ők beépítették azt. Mákomra az új tűzhely is épp aznap érkezett meg. Nagyon ügyesek voltak a fiúk, precíz, szép munkát végeztek. Bár három csempét le kellett verni, mert rosszul mértük ki a helyet a sütőnek és páraelszívónak, illetve a fürdőben egy csempe is a fúrás áldozatává vált. De a többi része egészen remekül ment. Szerencsére passzolt a bútor. Végre gyönyörködhettem a kis konyhácskámban. Bár a történet itt még nem ért véget.
      Tibi pár napra rá felugrott mikor épp akadt egy szabad órája és bekötötte a tűzhelyet, megnézte mi minden csinálni való van még.  Tudni illik nekem Tibi az örök Joker mindenesem, ha villanyt szerelni, fúrni, faragni, szerelni kell, őt hívom segítségül. Csak sajnos nagyon elfoglalt és 50 km-rel messzebb lakik, így nem olyan egyszerű a dolog. De ő csinálta meg a napokban a páraelszívó bekötését, kicserélte a konyha világításban a spotokat, meghekkelte a befejezetlen díszlécet, felfúrta a fürdőszoba polcot, kivezette a páraleszívót. Ha férfiembereknek a nevét keretbe kéne foglalni a lakás felújítás kapcsán, két név lenne abba a keretbe foglalva; Laci és Tibi. 

     Még mindig nem vagyunk teljesen kész. Van egy kis küzdelem a mosógép bekötéssel, egy-két részen ki kell javítani a festést is. De el kell mondjam gyönyörű, csodálatos a kis konyhánk.
Ezúton is köszönet és hála minden közreműködőnek!

     Külön köszönet Edinának, a bútor előző tulajának,aki nélkül tutira nem kezdtem volna bele ebbe a projektbe!