Mi is az az EGO?!

      Ha egészen őszinte akarok lenni veletek, életem java részében fogalmam sem volt erről. Nem tudtam mi az az EGO, úgy voltam ezzel kicsit, mint Szalacsi bácsi, hallottam egoizmusról, de - „Kizártnak tartottam, mert nem tudom!”. Majd ahogy 30 felé kissé jobban felcserepedtem két jó mesteremtől Ildótól és Tamásra megtanultam.

      Az ego nem kérdés, nélküle nem létezünk Ego maga az öntudatunk, mely lehetővé teszi a Földi életünk, azt, hogy különbözzünk másoktól. EGO = ÉN, az én énem. Magában foglalja mindazt, akikké fejlődtünk gyerekkorunktól kezdve. Tulajdonságaink, viselkedésünk, átvett, megtanult normák. Elsődleges célja a túlélés. Egyfajta védelmi mechanizmus, mely az évek során folyamatosan programozódik bennünk. Elraktározza például a gírzesebb helyzetek megoldását is, és ha legközelebb újra szembesül, hasonlóval előveszi a talonból azt, ami már bevált. Így alakulnak ki bennünk a berögzült sémák.

      Én például, ha valaki szembesített a negatív tulajdonságaimmal, hibáimmal, csípőből visszavágtam, és valami ütősebbet vettetem oda. Akadt egy az egóm által veszélyesnek ítél helyzet, s próbálom megvédeni magam és fölé kerekedni. Mivel ez sok ideig jól bevált, így mindig így reagáltam ilyen esetekben. Míg nem szembesültem önmagammal, és rájöttem, hogy nem kell félnem, és védekezni, ha valaki olyat mond, ami nem tetszik. Nem feltétlenül bántani akar vele. Felesleges keresztbe lenyelnem érte, akár még tanulhatok is belőle. Ma már nem minden esetben nyer az egóm, mert tudom tudatosan is kezelni.

      Az ego végsőkig küzd az életben maradásért, emellett birtokol, irányít, hatalomra éhes. Az ÉN. ENYÉM, NEKEM, ENGEM mondatok, és gondolatok mind-mind az egónk szüleményei.

 - NEKEM van igazam! ÉN előre megmondtam. ÉN jobban tudom.

- Az ÉN házam, autóm, életem, gyerekem, barátom, kacsám, libám, tulajdonom. ÉN rendelkezem felette, nem adom másnak, nem nézhet rá más. ÉN vagyok a legjobb, legokosabb, legviccesebb, legszebb, legügyesebb, legmenőbb, legsukárabb.

     Ugyanakkor előszeretettel szenved és panaszkodik. Igazi mártír tud lenni;

 - ENGEM mindenki csak kihasznál. ÉN mindent megtettem értük. Utálnak ENGEM. ÉN nem ezt érdemeltem tőlük. ÉN vagyok a legbetegebb, legszerencsétlenebb, legostobább, legeltiportabb, legkihasználtabb, legkevésbé értett, legkissebbrendűbb.

      Az előbbi esetben az egó túl nagy, azaz túlműködik, míg az utóbbiban túl kicsi, alulműködik. De mindkét esetben el akar érni valamit, boldogulni akar, a „Menő Ego” akit bálványozni, csodálni, elismerni kell, és a ártatlan „Mártír egó” akit sajnálni, vigasztalni, simogatni kell.

Mint látjuk itt is az arany középút lenne a cél, egy kiegyensúlyozott énkép, ego alakjában.

      Az ego, mint már írtam védelmi mechanizmus, egy jól megírt szoftver, mindenáron meg akarja védeni a lelket, és a testet. Mivel a túlélésre játszik ő felelős a félelmeinkért, hiedelmeinkért, a határainkért is.  Megvéd, de ugyanakkor meggátol, nem enged tovább a falakon, egyfajta komfort zónában tart minket. De hát az új dolgok, a csodák a komfortzónánkon túl vannak! Mégis hogy juthatok el oda, ha az egó véd-köre fogva tart?

     Talán nem tudjátok, de, mint hű és jó programot, egónkat át lehet írni. Amikor is a megerősödött lélek veszi kezébe az irányítást. Eleinte makacskodik, és védi a falakat, mert azokat tartja biztonságosnak, de ha megtanítjuk neki, hogy pl.; a vízbe nem csak belefulladni lehet, a víz kellemes, és csodálatos, lehet benne úszkálni, millió élőlénynek ad otthont, vízben lenni felszabadító és csodás, akkor előbb utóbb belátja, hogy nincs értelem tovább félni a víztől, és bátran beengedheti a testet pancsolni.

      Ugye milyen egyszerűnek tűnik? Nem is lehetetlen. Hányszor volt olyan életed során, hogy teljesen tisztán láttad mit kellene tenned, mégsem úgy jártál el? Hányszor, és hány dologban gátolt meg az egó? Hiába tudtad, érezted, hogy épp az ellenkezőjét kellene cselekedned? Ugye te is érezted már ezt a dualitást? Elhatároztad, hogy lefogysz, egészségesebben élsz, sportolsz, új dolgokat tanulsz, társaságba jársz, türelmesebb leszel, hűségesebb, jobb barát, jobb gyerek, jobb társ, nem iszol, nem dohányzol, sorolhatnám még. Ám nem voltál elég kitartó és visszaestél oda, ahonnan elindultál, hiába tudtad, mit és hogy kellene, a megszokások, a napi rutin felülkerekedtek. Egód megszokott valamit, és nem csapkodtad eléggé az entereket a ego program futtatása közben, hogy ne jobbra, hanem balra vedd az irányt.

      Legalább 30 nap szükséges, hogy egy szokás kialakuljon, ez alapján egónkat is legalább ennyi időbe kerül adott témakörökben a jó útra irányítani, hogy megszokja, hogy számodra sokkal jobb, ha gyümölcsöket és zöldésgeket fogyasztasz, egészségesen élsz, rendszeresen a mozogsz, nem dohányzol stb.

     Soha sem késő felülírni a dolgokat, változtatni az életeden, csak elég kitartónak és tudatosnak kell lenned. Vannak szokásaid, hiedelmeid, berögzött dolgaid, de sose hidd el azt, hogy mindennek így kell lennie, csak azért mert eddig így csináltad, így gondoltad, így volt. Bármikor bármint képes vagy változtatni, amit a fejedbe veszel.

Az egó jó szolgálóddá válik, ha megtanulod kezelni, és irányítani őt.

Ps.: Köszönet Ildónak és Tamásnak! <3