Jóga órán a következő sankalpat tanultuk;

„A bölcs úgy fogadja hibáit, mintha kincseket lelne.”

    Hát ööö, azt hiszem a héten igazi "Kincskereső kisködömön" voltam; hibát hibára halmoztam. Egy két lábon járó stresszbombára, időzített tiktakkoló bolondériára tudnám leginkább hasonlítani magam. Persze nem minden ok nélkül, mert sorra megvoltak a kiváltó tényezők. De azt, hogy ne reagáljak, legyek jelen, kontrolláljam magam és az érzelmeimet, a gondolataimat az egyáltalán nem működött.
    Igazából, ha őszinte akarok lenni úgy viselkedtem mint egy idióta. Minden tanult viselkedésmintát forgatókönyvszerűen követtem. Ha ez lenne a cél, még büszke is lehetnék magamra. De épp ennek az ellenkezője lenne a kívánatos.

    Az emberek folyamatosan reagálnak az őket ért ingerekre, és ha a dolgok rosszra fordulnak, nem úgy alakulnak, ahogy szerették volna, akkor kétségbe esnek, aggodalmassá, feszülté, idegessé, ingerlékennyé vállnak. Ez a felfokozott idegállapot, ez a kőkemény stressz, rendkívül kimerítő. Engem is teljesen kifacsar és kiveszi minden erőmet. Volt, hogy olyan voltam munka után, mint egy zombi. Hogy kedves párom vicces megjegyzését idézzem;

„Elég rád néznem, és menten öngyilkos leszek.”

     Talán kicsit szigorú vagyok magamhoz, és mégsem volt a dolog ennyire fekete vagy fehér. Az elején például, sikerült nyugodt, és higgadt maradni, és egész jól ment egy pontig. Még büszke is voltam magamra. Aztán valahogy mégis elvitt a rámzúdúló szartenger magával. Megfogalmazhatnám szebben is, de tényleg nagy kaka-lavina volt, ami elsodort. Gondolom ez egy szép próbasorozat volt.
   Mondhatnám azt, hogy ülj le egyes!

  Úgy is fogalmazhatnék, hogy kincskeresés közben egyenesen az aknamezőre tévedtem.

  Bár próbálkoztam jól venni az akadályokat, végül mégis totálisan megbuktam. De legalább azt belátom, hogy nem a körülmények, emberek, helyzetek áldozata vagyok, hanem a saját hülyeségemé, az egómé, a fájdalomtestemé, a tanult mintáimé, tudatosságom és jelenlétem teljes elvesztése okán.

    Lassan azt is megértem, hogy nem tanácsos és nem elég elnyomni, a dühömet, a haragomat, a feszültségemet, mert az úgyis újra felbukkan. Muszáj levezetnem ezeket, mert ha nem eluralkodnak rajtam és maguk alá gyűrnek. Teljesen kifordítanak magamból. Erre lenne megoldás a jóga, csinálni kellene minden reggel és este. Kellene… De egy pár hónapja, egyszerűen nincs erőm felkelni időben, és este sem tudom rávenni magam. Így kb. napi átlag egy jógára redukálódik a dolog, - van hogy teljesen kimarad egy nap, és van hogy tolom reggel és este is.
     Sajnos a home office sem sokat segít. Van hogy napokig nem megyek levegőre, így hogy hidegebbre fordult az idő, és már kora délután alkonyodik még kevesebb kedvem támad kimozdulni. Hisz még az sincs, hogy beülsz valahova munka után meginni, vagy megenni valamit. Vagy, hogy összefuthatnék a kollégákkal, barátokkal.
    Szociális kapcsolataim minimálra redukálódtak az elmúlt egy év során. Az hogy egy jó koncerten vagy fesztiválra sem lehet elmenni, ahol kitombolhatnám magam szintén nem kedvez a felgyűlt feszkónak. 

    Ott tartottam, hogy nem jött össze a önuralom a héten. Nagyon nem. Ma például rengeteget küzdöttem azzal, hogy netet csiholjak valahogy és dolgozni tudjak wifi nélkül. A jól megtervezett reggeli bevásárlást anyukámnak teljesen keresztülhúzta az idősáv, amiről teljesen megfeledkeztem. A terv az volt, hogy 11-ig mindent elintézek, igen ám, de 11-ig nem mehettem sehova. Így ebédszünet alatt oldottam meg full izgalomban és stresszben a dolgok beszerzését. Hogy miért izgultam szét az agyam ezen? Fogalmam sincs. De hogy azt sem tudtam, hogy hol vagyok, csak a rohanás, kapkodás, haladjunk már rész pörgött az holt biztos.
   Igen… ma olyan voltam, mint egy kapkodó idegbolond. Holott lehetett volna ezt másképp is, higgadtan, koncentráltan, türelmesen…. Igen….

    Vezessük vissza, hogy mégis miért vagyok én ennyire kapkodó, és heves. Nézzük a tényeket;

   1, Vannak ugyebár a minták a felmenőktől;  mindent gyorsan azonnal, és persze mindent az utolsó pillanatban.

   2, Emellett a név is kötelez, a keresztnevem jelentése, gyors és sebes. Innen is jön az, hogy gyorsan gondolkodni, cselekedni, nem tökölni, haladni.

   3, Harmadik faktor a DISC modell, sárga-piros színei, - egyszer ígérem majd kifejtem ezt részletesebben, - amik szintén egy igen impulzív, sürgő, forgó, pörgő viselkedés mintát festenek.

   4, A vízöntő nem számít éppen a legnyugisabb vagy legösszeszedettebb jegynek.  

 Miután ezt így megvitattam magammal, világossá vált, hogy azért fel van adva a lecke, innen szép nyerni, és elérni valahogy azt, hogy nyugodt, higgadt, megfontolt, kontrollált, jelenlevő maradjak.

    Megsúgom, ez nem fog menni egyről, a kettőre, és bizonyára sok-sok "kincsre" bukkanhatok még időközben magamban. De talán a fenti felismerések is haladásnak számítanak.
 
 Ahogy bölcs barátnőm tanította nekem;

„A bátorság olykor csak egy csendes mondat a nap végén; holnap újra megpróbálom.”

 2020.12.11