A szerelem néha fáj... de vállalnunk kell a kockázatot, még akkor is ha komoly, maradandó sérüléseket okozva, darabokra szednek minket...

       Akik most szerelmi bánatos, sírós történetre várnak sajnos csalódniuk kell, mert nem erre gondolt a költő. Hanem, arra amikor, egy kis karmolászó, harapó szőrös dög miatt vérzik a szívem, akarom mondani a kezem… Igen, már megint a csacska macska!

       Az előző bejegyzésemben azt írtam, Deni a kis cicaszerelmem. Bizonyára sokan hülyének néznek eme kijelentés kapcsán, de mi tagadás sosem voltam normális. És szó, ami szó valóban elég szenvedélyes viszonyunk van ezzel a macskával. Szenvedélyek viharában! – Azért nem éppen a Brad Pit féle, bár Deni egész jóképű kis kandúr. Itt inkább arról van szó, hogy egyik percben romcsi-bujcsi van, dorombolás, simogatás ezerrel, kezes bárányok vagyunk és jófiúk, együtt alszunk a kanapén. Aztán meg beindul a bolondóra és a cicó játszana, karmolva, harapva szót nem fogadva csinál mindent, amit nem szabad. Oda megy oda ugrik, és bizony odamászik.

      Most erre jön az okosak felismerés, hogy; "Dehát macska!" Kösz, vazz, nekem is feltűnt az elmúlt pár hónap alatt, hogy nem plüss és nem hód. De az, hogy ő az Úr a házban, te meg az alattvaló, azt azért nem szeretném bekajálni még egy jóízű rizspudinggal sem. A macska, egy macska, imádom és bizonyos tekintetben ki van nyalva a segge, pl.: külön főzök a kis szarosnak. Nem azért mert a mama főztje, vagy mert válogatós, megeszik ez mindent. De sajnos a mai macskakaják, - száraz és nedves tápok is, - tele vannak műdolgokkal, amire nincs szüksége; cukor, gabona, ízfokozó, stb. A barf-os nyers etetés jósága is hamar megdőlt a szememben (bocsi Barf-olók). Egyik állatorvosnő kifejezett javallata, hogy mindeneképpen főzzük vagy süssük meg a húsokat egy szintig, mert ennek hiányában elkerülhetetlenül maradhatnak különféle, baktériumok, vírusok, paraziták.  Így, ha már hússal etetem a macskát, inkább úgy teszem, hogy elkerülök minden rá és ránk irányuló esetleges fenyegetést.
      Nah de kicsit sikerült elkanyarodni a szenvedélytől. Bár ha azt nézzük a főzés és az evés is lehet az.

      Szóval a macska külön koszton van, de mégsem ő az úr  a házban. Akkor van ébresztő, amikor mi felkelünk, és enni is akkor kap,a mikor eljön az ideje, nem pedig amikor ő szeretné. És azt eszik, amit kap, nincs a la carte étkezés nálunk.
      Apropó étel, néha azért felmerül bennem, hogy macskapörkölt lesz ebédre, vagy sült macska vacsorára. Majd lehiggadok és rájövök, hogy ehhez azért még hízlalni kell. Viccet félretéve, néha tényleg folyt a vér nálunk. Hamar rájöttünk, hogy le kell vágni a macskát…. pontosabban a körmét. Azóta viszonylag kevesebb a sérülés, de még így is akad némi sebtenger a karunkon.

        Nehéz közös nevezőre jutni abban, hogy nem szeretgethetem és gyomrozhatom minden pillanatban őt büntetlenül, ahogy neki is nehéz megérteni, hogy az én karom kevéssé bundás és ellenálló a karmolászásnak és a tűhegyes fogaknak. Játszunk már - játszunk már - De ne véreset! Denevéreset?!

      A visszavág a macskakarma-karma mellett, a nem fogadok szót és csak azért is magatartással tud még kihozni a sodromból. Mikor már ötödjére kergetem körbe a szobán, vagy le az íróasztalról, vagy épp ugrik nekem játékból, olyan sík ideg szintig jutok, amikor úgy érzem, hogy tényleg vér fog folyni, de ezúttal nem az enyém. Mikor már legszívesebben megnyúznám, inkább elkerülöm kicsit, 10 perc múlva odajön és dorombolva, befekszik az ölembe. Ilyenkor meghatódva nyugtázom, hogy ő a legédesebb kis szőrgombóc a világon.

      Szóval egész jó kis tanítómester Deni, nyugalomra, türelemre int. De be kell valljam, ez nem mindig megy. Egós emberi lényként azt szeretném, ha az én akaratom érvényesülne, ezért felcsesz, ha nem így van. Sokszor olyan, mint az eleven gyerek, amikor már fáradt, akkor pörög be leginkább, majd hirtelen lecsukódik a kis szeme és kidől.

       Mind ezek mellett szavam nem lehet panaszra, mert igazán kis cuki cica, de tényleg. Hisz macska létére, többnyire még szót is fogad. Igaz, hogy olykor felmegy az asztalra, széktámlára, de ha rászólok, hogy Deni, Nem! Sicc, Menj onnan stb… akkor egyből odább megy. A kisszobából is távozik, ha elég határozott vagyok. Alakul a cica-molekula.

        Az igazság az, hogy idegbaj, és sebek ide, vagy oda, semmi pénzért nem cserélném el a cukizós, bújós, dorombolós, simogatós pillanatainkat. Még akkor sem, ha a cica szerelem néha fáj, és maradandó sérülésekkel jár <3