2017 végéhez közeledvén úgy döntöttem összegzem az elmúlt esztendőmet. Mi más is lehetne jobban segítségemre ebben, mint a jól ismert; arcok könyve, közösségi oldal. Lássuk mik is történtek velem;

 Január

     A szorgos kezeknek hála, - itt külön kiemelném, Laci, Ági és az én kezeimet, - végre a lakásfelújítás végéhez értünk. Nem kis meló, nem kevés veríték, de annál nagyobb öröm és annál csodásabb volt az eredmény. Beköltöztem a saját önálló, csinos kis lakásomba. Milyen egyszerűen hangzanak ezek így, lakásfelújítás, költözés, - korántsem fedi le egyikük sem azt a sok pakolászást, cihelődést, agyalást és idegeskedést, szenvedést és kínlódást, ami mögöttük volt. Ahogy annak az örömét sem, hogy életem első húslevesét már a lakásban fogyaszthattam. Jól eső érzés, hogy a sok befektetett munka, a közel 10 évnyi spórolásnak meg lett az eredménye. Emlékszem eleinte a - Hahó lakás megjöttem! - és - Szia lakás elmentem!, - mondatokkal köszöntettem.
     A nagy Ági átlépte a bűvös 50-est, amit hatalmas világvége bulival ünnepeltünk. Megismertem Erikát, aki ugyanaznap született, így dupla szülinap volt.
     Megérkezet ebay-ről a trónok harca pólóm, - ezt feltétlenül bele kellett venni a sorba.

 
Február

     Elsején az én ajtómon is kopogtatott a tripla x. Sajnos nem Vin Diesel személyében :( Azért kicsit megdöbbentő volt a tudat, hogy harmincas éveimbe léptem. Bár azt mondják a szülinapok úgy jók, ha minél több van belőlük. Nagy szép kerek számhoz hűen, rendesen megünnepeltük több fronton is; Ágiéknál, ahol a sok kedves ajándék között a legszívdobogtatóbb mégiscsak a becsomagolt purhab volt. Megvendégeltem a kollégáimat egy jó hangulatú kis pizzázásra. Nővérem Böbe, és a családja is felköszöntött, hihetetlen milyen finom tortákat tud sütni, simán maga mögé utasítja az összes cukrászdában készültet. Három plusz egy ráadásként Eni és Kriszti barátnőmékkel is megemlékeztünk öregedésemről, Eni kisfia Botika annyira édes zabálnivaló volt már ekkor is.

 
Március

     A születésnapok sora Márciusban is folytatódott, mikor is kedves Kriszti barátnőm betöltötte a „18-at”. Természetesen az ünneplés most sem maradhatott el, Erika barátnőjével a Hódos presszójában tartották a hajnalig tartó neves ünnepélyt, mit igyekeztünk Ági lufialkotásaival megspékelni.    
    Édesanyám 65 éves lett, amit egy kisebb családi bulival koronáztunk meg.
     Vettem egy TV-t, a nappaliba, aminek nálam 100x nagyobb arca, izé képernyője van, majd hősiesen megküzdöttem a tv szekrény összeszerelésével.
     Nőnapon elsajátíthattam a virágok szálas csomagolásának csínját-bínját.
     Hogy legyen miről TV-zni kellett egy kanapé is, minek az összerakása újabb haditudományokat igényelt.
     És ahogy látom még autót is szereltünk, nah jó nem, de rendületlenül tartottam a zseblámpát a szakembernek. Természetesen talpig puccban, zakóban kell ilyesmit csinálni.
       Ami késik nem múlik alapon Solyáékkal is megünnepeltük a bűvös 30ast. Sose gondoltam volna, hogy liszt nélkül is lehet ilyen finom tortát sütni. Köszönet és pusszantás érte!

 
Április

     Sikerült megsütnöm életem legszörnyűbb pogácsáját, azóta sem próbáltam újra ezt a műveletet, azt hiszem nem kelt meg eléggé a cucc.
     A legózás folytatódott a fürdőszoba szekrény, állólámpa és a várva várt forgószékem összerakásával.
     Szerelembe estem egy szőrös hímneművel! Előnyös tulajdonságai közzé tartozik, hogy végtelenül hűséges, keveset beszél, az összetűzéseink többségében én nyerem a vitát, sosem beszél vissza, nem iszik, csak vizet, mindig igazat ad nekem, éjjelente közel bújik hozzám, úgy melegít, a hasán keresztül könnyen megfogható, imádja az ölembe hajtani a fejét, sosem unja meg a simogatást. Nem vitás az igazi nem más, mint Zselé, a kőkemény amstaff.
     Húsvét; ez az ünnep sajnos számomra már rég elveszítette a gyerekkoromban érzett varázsát, az emberek sem járnak már úgy össze, mint régen. De az általunk készített süti-halmaz mindenért kárpótolt. Elmentünk a Debreceni Állatkertbe és a Vidámparkba, az utóbbit leginkább Marci, Ági unokaöccse élvezett. Az állatkertbe viszont igen bensőséges kapcsolatba kerültünk az egyik tevével, és a tigrissel. Lenyűgöző volt, ahogy kiszemelt minket magának, millió látogató volt, de folyamatosan minket nézett, sőt követett bennünket.- Élvezd a szabadságod, élvezd ki, hogy szabad vagy, élj, én nem tehetem, tedd hát helyettem, - sugallta.
Felültünk valami magasba emelkedő akármire, amin jobban féltünk, mint a kisgyerekek, egymás kezét fogva visítottunk, s rájöttünk, hogy ez annyira mégsem volt jó ötlet.
     Cirkuszoltunk egyet a Magyar Nemzetivel, imádtuk a kutyás attrakciókat, és pislogtunk, amikor berobbantak egy motorral a sátorba s szaltóztak vele egyet a porond közepén.

Május

     Buliztunk egy jót Droplexen, és voltunk Margaret Island koncerten is.
     Újra elkezdtem vezetni, ezúttal Gulyás Ágnes oktatónál. A kezdeti nehézségeket, jó ideig nem követték töretlen sikerek. A vezetésemre rányomta a bélyegét a múlt, és az előző oktatónál szerzett tapasztalatok, akarom mondani, félelmek. 
    Voltam Soulwave koncerten a víztoronynál,
    Egy 80 lovas fekete paripa érkezett az életembe; táltos, a kis 2002-es fiat puntom. Jogosítvány híján csak ritkán és lopva vezethettem az én kis lovamat, de nagyon büszke voltam rá.
    Miskolctapolcán kirándultunk; boboztunk, csónakáztunk, sétáltunk, kacsákat és hattyút etettünk. 
    Ellátogattunk Lillafüredre is vízesést és kastélyt lesni

Június

         Egy fantörpikus csapatépítő kereteiben végre eljuthattam a Hármashegyaljához. Már ezer éve terveztem, hogy elmegyek oda, de valahogy sosem jött össze. A közös főzés s egyebek mellett, bebarangoltam a környéket, megnéztem a tavat és a kilátót, feltöltődtem a természetben.
     Elindítottam egy gastro blogot, amit a kezdeti sikerek és lelkesedés után abbahagytam. Meg is mondom miért, egyszerűen nem éreztem hitelesnek. Nem csak amiatt, hogy szubjektív, hisz mindent egy, azaz az én szemszögemből néz, hanem azért is, mert egy ételünk sem sikerül minding ugyanolyanra. Képtelenség mindig ugyanazt a minőséget hozni, mind pozitív mind negatív értelemben. Erre akkor jöttem rá, mikor egekig magasztaltam az egyik helyet majd a következő látogatáskor ugyanaz az étel meg sem közelítette az előzőt.
     A volt főnökasszonyommal végre Máriapócsra is eljutottam. Igazi szentség vett minket körül a kegytemplomban. Hosszú percekig ültünk ott néma csendben, hálát adva, mindenért, amink van. Gyerekként játszottunk, önfeledten a templom melletti játszótéren. Megcsodáltuk a fatemplomot. S elballagtunk az emlékparkon át egészen a horgásztavakig.
     Június végén hihetetlen dolgokban volt részem, eljutottam egy csoda táborba, ahol találkozhattam az igazi önmagammal. Életem egyik legmeghatározóbb eseménye volt ez a pár nap, és az itt megéltek. Megtapasztalni milyen a határtalan szeretet, legyőzni minden félelmet, félretenni minden rosszat. Rengeteg csodás emberrel ismerkedtem meg, kapcsolódtam össze. Mai napig hiányzik a tábor.

 To be continued....