Többen kérdeztétek, hogy mi a helyzet azóta Zselével, kibékültünk e, hogy vagyunk.

     Nos, a baleset után hetekig nem találkoztunk, ő visszakerült a kertes házba Ágiékhoz. Én meg nagyrészt a lakásban szenvedtem életem első varrataival, és az épp rossz helyen lévő sebecskével. Utólag belegondolva egy kényszerpihenő volt ez nekem, az akkor túlzásba vitt edzés és kutyázásra válaszul leültettek a kis padra, ülj le egyes alapon.

    Nem mondanám, hogy jól esett, vagy könnyű volt ez a kis büntető. A kezemmel való kínlódás mellett, nem szívesen maradtam Zselével sem kettesben. Akaratlanul eszembe jutott, hogy mi van ha újra megharap, vagy ha egyszer épp rosszat álmodik és álmában kap meg. Olykor flashback-ként lezongorázódtak előttem újra a történtek. Azt hiszem volt bennem egy belső félelem.

     Ő is emlékezett arra, hogy mi történt, meg persze érezte rajtam a bizonytalanságot, tudta, hogy rosszat csinált, büntiben van, és mindig olyan bűnbánó kutyafejet vágott, hogy az ember szíve megszakadt tőle. Minden egyes alkalommal mikor otthagytuk a házban kérdőn nézett ránk, hogy nem visszük magunkkal. Gonosz mód néha emlékeztettem rá, hogy miért is nem. Idő kellett, hogy lenyugodjon a kis háborgó lelkem, és helyreálljon a bizalom. De a végtelenségig mégsem drámázhattam ezen az ebadta ügyön.

     Ahogy gyógyult a seb, úgy gyógyult, úgy jött helyre a kettőnk kapcsolata is. Igazából valahogy még nagyobb lett a szeretet és a kötődés köztünk, mint korábban. Sőt ismét csak elrontottam a kutyát, aki azóta is mindig csak engem vár, hogy mikor megyek már, és mikor simogatom szét és szeretgetem meg. Akkor nyugszik meg igazán, ha én is ott vagyok. Ilyenkor nagy levegőt vesz, hangosan kifújva azt rátelepszik egy végtelen nyugalom, és jóízűen hortyogva pihen a kanapén mellettem. Észrevehetően sokkal óvatosabb velem, akkor is igyekszik vigyázni rám, mikor épp őrült hangulatában van és az udvaron rohangál, vagy szívesen játszana.

     A szerelem néha fáj, és véráldozattal is jár, de ettől még szerelem. Nem múlik el egyik napról a másikra. Nem tudod a másikat csak úgy nem szeretni, mert egyszer fájdalmat okozott neked, és megszívtad emiatt. Zselét sem lehetett nem szeretni, egyszerűen képtelenség lett volna. Túlzottan beleette magát a szívembe a kis kutyafül. Olyan ő valahol nekem, mint egy gyerek. Egy szőrös nagy gyerek, aki a családunk része. Történt, ami történt hibázott, nem csak ő, én is hibáztam, de túl vagyunk rajta, és az élet megy tovább. 

2019.04.05