A napokban volt egy belső számvetésem, új évet kezdtünk, nemrég volt a születésnapom, és mindez elindított egy kisebb önleltárat. Rájöttem, hogy mindenem megvan, amit szerettem volna elérni, de nem csak úgy a közelmúltban, hanem úgy harminc éves koromra. Sikerült összehozni és felújítani a lakást, megszerezni a jogosítványt, szép autóm van, jó munkám, rendesek a kollégáim, jó fej a főnököm, szerető családom van, van egy külön élő kutyám, egy macskám, egészséges vagyok, és mind ezek mellett boldog párkapcsolatban élek.
   A világ legszerencsésebb emberének mondhatom magam. Mégsem vagyok maradéktalanul boldog. Vannak napok, amikor igen; mosolygok, ragyogok és szárnyalok ezerrel, más napokon viszont magamba zuhanva keresem az életem értelmét, a tébolyult hétköznapok forgatagában. Sokszor tudom jól, hogy mit kellene tennem, mi tenne boldogabbá, mi töltene fel, de valahogy mégsem azt teszem.

    Elgondolkodtam azon, hogy bármit akartam ebben az életben, azt mindent elértem, ha nagyon akartam valamit, és hittem benne, az megvalósult, valóra vált. Ne értsd ezt úgy, hogy az ölembe hullott. Tévedés ne essen. A sok jó eléréséért keményen dolgoztam, mind fizikai mind lelki síkon. Megvívtam a saját csatáimat, - az önmagunkkal vívott csaták a legkeményebbek, - de átléptem a falaimon és végül sikerült. Minden kitűzött célom elértem, szinte mindenem megvan.

   Akkor mégis miért ne? Miért ne lehetne az új célom, az, hogy boldog legyek? Hogy élvezzem az életem? Miért ne mosolyoghatnék, önfeledten mindennap? Miért is ne élhetnék szabadon,  boldogan?

   Úgy döntöttem ez az új cél!    

   A dolog vicces része, hogy tegnap volt idén az első jóga órám, immár a második évfolyamban. Tudni illik December közepe óta szünetelt a dolog. Nem találjátok ki, hogy mi volt a téma; életcél, céltudatosság. Micsoda véletlen egybeesés…

    Ez a Himalájai jóga tényleg jó cucc. Rávilágít a lényegre, mégpedig arra, hogy mennyire céltalanul élünk, és mennyi energiát pazarolunk egy csomó felesleges dologra. És valóban! A saját kis visszatérő depim is ebből fakad. Nincs célom. Ha van is, az általában anyagi javak megszerzésére irányul. Attól pedig sosem leszek boldogabb, max ideig óráig. Ez immár személyes tapasztalat. De ha, azt a célt tűzöm ki, hogy jól érzem magam?! Az csak rajtam múlik, nem egy megvásárolható dolog, vagy elérendő eredmény, ez egy olyan cél, amiért nekem kell tennem minden egyes nap. A kulcsa a kezemben van, nem a pénztárcámban, és nem is mások irányítják, nem egy verseny, díj, vagy pozíció. Nem külsőségekből áll.

 A jóga iskola mottója; „Egészséges, szenvedésmentes, boldog életet élek!”

    Az elmúlt pár hónap alatt rengetegszer mondogattam ezt, és más szankalpákat is. De azt hiszem igazán mély értelmet csak most nyert ez számomra.

    A dologhoz jött egy másik felismerés is, miszerint az erő bennem van! Egyedül én vagyok képes változtatni az életemen. Én irányítom a sorsomat, én felelek magamért, a tetteimért, az életemért. Olyan könnyű a végzetre, Istenre, ördögre, a szüleimre, a páromra, a szomszédra, vagy mindenki másra fogni mindent, de a szomorú valóság az, hogy mi csináljuk magunknak szinte mindent. A dolgok, események 90%-át mi teremtjük meg, vonzzuk be, mi produkáljuk.

   Nem mártírok, elszenvedő áldozatok vagyunk. Persze az a szerep jóval könnyebb. Van kit okolni, hibáztatni, sajnáltathatjuk magunkat. Ez nekem is über királyul szokott menni. Aki ismer, tudja mekkora rebellis lázadó, örök panaszkodó, szenvedő tudok lenni. De azért már eljutottam addig, hogy egyre többször felismerjem, hogy részben vagy egészben az én hibámból alakultak a dolgok úgy ahogy, illetve azt is, hogy a hozzáállásomon van a kulcs. Mindent lehet jobbról és balról is nézni. Ha sajnálom magam, és a körülményekre, vagy más emberekre vagyok dühös, csak magamnak ártok. Felesleges sztrájkolni az ellen amin nem lehet változtatni.

   A mi saját kezünkben van életünk kulcsa. Bennünk van az erő, sokkal erősebbek vagyunk, mint gondolnánk, bármire képesek vagyunk. Arra is, hogy boldogok és egészségesek legyünk! De ezt az erőt fel kell ismerni, meg kell tanulni irányítani, kontrollálni. Ahogy önmagunkat is.

Azt hiszem ez az út, is egy izgalmas utazás, mint maga az élet is.

 2020.02.04