Nemrég felkeresett az egyik Csodatáboros társam, Pintyő, és megkért, hogy meséljem el neki, hogyan is zajlik a fákkal való meditáció. Megosztottam vele, amit Tamástól tanultam, illetve, amit a saját tapasztalataim szültek, és megígértem, hogy írok róla egy kis összefoglalót.

   Vágjunk is bele a közepébe. Kezdjük azzal, hogy mindennek lelke van a Földön, nem csak az embereknek, de az állatoknak és a növényeknek is. Az erdőknek, mezőknek, fáknak is van lelkük. Nem hiába tölti el az embert olyan gyakran a nyugalom a szabadban pihenve. Gyakorta érezhetjük, hogy a természetben eltöltött idő révén lelassulunk, megnyugszunk, feltöltődünk energiával. Mintha kicseréltek volna minket, jobb kedvünk lesz, elszállnak negatív érzelmeink, gondolataink, enyhülnek fizikai fájdalmaink, szorongásunk, megszűnik a nyomás, a stressz, a frusztráció.

   A természetnek gyógyító ereje van. A jól ismert régi magyar mondás szerint "Fűben fában orvosság van." ezt általában a gyógynövényekre szoktuk érteni, de ennél tágabb értelemben is megállja a helyét ez az ősi bölcselet. A természet örök mankónk, nem csak külső testünk táplálja élelemmel, nem csak a tüdőnket látja el levegővel, nem csupán talajt vet a lábunk alá, és árnyékot a fejünk felé, segít lecsendesednünk a zajos, rohanó, nyughatatlan világban. Igazi lelki békére lelhetünk egy fa tövénél ücsörögve, vagy a fűben hemperegve. A legjobb az, hogy mindezért nem kell semmit tennünk, nem kerül pénzbe. Sőt, még azt sem mondanám, hogy sok időt igényel. Mégis sokkal többet ad, mint bármi, ami pénzen vásárolható; jelenlétet, életerőt, egészséget, energiát, nyugalmat, csendet, boldogságot, teljességet.
   Persze mindehhez nem árt, ha át tudjuk magunkat adni az érzésnek, a pillanat csodájának, és elcsendesíteni zakatoló elménk. Egy a kulcs; jelen lenni.

De hogy hogyan is zajlik a fákkal való meditáció?
Elmesélem nektek röviden, hogy mit tanultam Tamástól;

   "Az erdős, fás területeknek megvannak a maguk szellemei, azonban nem minden fában lakik külön szellem. A fák egymással összekapcsolt hálózatban élnek, - a gyökereik is összekapcsolódnak, - ennél fogva bármelyik fán keresztül tudunk csatlakozni az adott területhez.
   Ha összhangban élünk a természettel az nagyban elősegíti a fejlődésünk. A természeti lények nem felejtenek, tudják, hogy hogyan bánunk a környezetünkkel. Viszont nagyon sok mindent tudnak tanítani nekünk, tudnak segíteni minket.
   Maga a természetben levés is átalakító erejű."

   És most jöjjön a fákkal való meditáció tényleges, gyakorlati része;
Bármikor megtehetjük, hogy kimegyünk a szabadba fákat ölelni. Válasszunk egy számunkra szimpatikus egészséges fát, lépjünk közelebb hozzá. Én első körben köszönteni szoktam őket, elvégre az illem is úgy kívánja. Mi magunk sem szeretnénk, ha valaki csak úgy ukk-mukk-fukk belépne a testünkbe, vagy energiát szeretne nyerni belőlünk. Mégiscsak udvariasabb előbb köszönni neki. Megfoghatjuk, megsimogathatjuk, átölelhetjük a fánkat.
   Ahhoz, hogy lecsendesedjünk és koncentrálni tudjunk figyeljünk a légzésünkre, ez nagyban segít megérkezni a gondolatok nélküli, gondtalan jelenbe. Majd szimplán adjuk át magunkat a pillanatnak. 

   A fák ölelésén és az eközben való légzésünk folyamatos figyelésén túl csakráinkon keresztül is képesek vagyunk kapcsolódni a fákkal. Ehhez két csakrát használhatunk a homlok csakránkat, és a szívcsakránkat. Ha hallottál már energia légzésről könnyebb dolgod van, ha nem, akkor sem bánkódj, roppant egyszerű a dolog. Első körben tudnod kell, hogy hol van ez a két említett csakra. Ehhez vettem netről némi segítséget;


   A képen látható, hogy hol helyezkedik el a homlok és a szívcsakránk. Az energialégzés pedig abból áll, hogy elképzeljük, hogy aranyszínű fényt lélegzünk ki és be a csakránk egyikén. Például, elképzelem hogy a homlokom közepén kilégzéskor aranysárga fény áramlik ki, belégzésnél pedig aranyszínű fény áramlik be. Lazán, erőlködés nélkül célszerű ezt, végezni.
   Ugyanúgy működik ez a szívcsakránkkal is.
    
Ezt a csakralégzést szabadon kipróbálható akár itt és most is.

   Majd ezt a légzést összekötjük a fákkal. Öleljük át a fánkat, hozzá is érhet a homlokunk vagy a mellkasunk, amelyik csakránkkal szeretnénk dolgozni. És most ismét képzeljük el az választott csakrán át áramlik a fény lélegzetvételre. 
    Homlok csakkrával inkább a gondolati síkhoz, míg szívcsakránkon át az érzelmihez tudunk csatlakozni.
Belégzéskor beáramlik a csakrán keresztül a fény, kilégzéskor kiáramlik a csakrán keresztül a fa irányába a fény. Ezt lehet szépen próbálgatni. Fontos, hogy lazán tegyük, ne erőből, ne kifulladásig végezzük ezt. Csak szépen nyugodtan, belelazulva.
    Ha szédülést éreznénk álljunk meg inkább egy picit, az energia furcsa módon megdobhat minket.

   Kipróbálhatjuk azt is, hogy egy kilégzés alkalmából elképzeljük azt, hogy belépünk magába a fába. Természetesen nem fizikai értelemben rontunk szegénynek neki, az kissé fájna, hanem vizuális képességeink, képzelőerőnk segítségével tudjuk megtenni mindezt.
   Elképzelem, hogy egy kilégzéssel belépek a kiválasztott fácskába. A fán belül gondolatban vándorolhatok le a gyökérbe, a törzsébe, vagy akár fel a koronába, esetleg egy levelébe.
    Hangsúlyozom, hogy ne akarattal, vagy erőszakkal tegyük ezt, inkább csak engedjük történni a dolgokat.
Ha semmi más nem történik az egész művelet alatt, csak megöleltünk egy fát, az is nagyon jól eső érzés tud lenni. Ne legyenek túlzó elvárásaink, ezt is gyakorolni kell.
   A fában való vándorláson túl, jöhetnek képek, gondolatok, érzések, érzetek. Sőt igazából szóba is elegyedhetünk a fákkal. Megkérdezhetjük, hogy szeretne e megosztani valamit velünk. Lehet kérni és kérdezni is tőlük. Nem garantált, hogy biztosra kapunk választ, de egy próbát megér. Illetve a válasz, ahogy már említettem, nem várt módon is érkezhet tőlük; pl.: egy érzés, gondolat, bevillanó kép, illat formájában.
  Búcsúzásként mindig mondj egy röpke köszönetet a fának. Megköszönheted akár a nyugalmat és a békét, amit magából áraszt, az árnyékot, amit nyújt, az oxigént, amit termel. 

  Fontos, hogy Tamást idézve "Őszinte kíváncsisággal álljunk ehhez az egész dologhoz hozzá!" 

  Elképzelhető, hogy cikkemet olvasva azt mondod, hogy ez a fa meditációs, vizualizációs dolog neked túl sok, ez teljesen rendben van. Elsőre bizonyára furcsán hangozhat ez az egész, de valójában nincs benne semmi ördöngösség, csak játékosan kell hozzáállni. De, teljesen oké, ha te inkább maradnál a fa ölelgetésnél vagy szimplán a természetben levést szorgalmaznád. 
   
   Ha érdekel a Fás téma van egy korábbi cikkem, ami kevésbé megy bele a csakrás dogokba, és a fába :) Talán egy fokkal emészthetőbb :)

Korábbi cikk a Fákról

Szeretettel ajánlom elolvasni!

2021.07.09
Képek forrása az internet