Írni, de miről?
Máról?
Drámáról?
A szokásos fámáról?

Csak hagyd folyni
Had folyjon, mint a folyam
Sok gondolat kavarog
A víz hullámaiban

Se széle, se hossza
Se eleje se vége
Mégis ha áramlik
Könnyebb lesz végre

Előttem a fehér
Tollam vár
Míg elér
A gondolat ár

Nem jön a szó
Épp oly fakó
A kép
Mint orcám
Semmi vér
Nem áramlik belém

Elfulladt a szó
Ki nem mondható
Le nem írható
Színtelen, fakó

Színek kellenek
A szívem teljen meg
Élettel és képekkel
Csúnyákkal és szépekkel

Megfakult, fakó
Ráhullott a hó
Színtelen rideg
Szívem sebzi meg

Fekete és fehér
Mint a régi képek
Kellene bele s belém
Némi élet

A régi tűz
A régi vágy
Mi egyre űz
A remény táncot jár

A szív dalol
És valahol
Újra életre kél

Feltámad, mint egy főnix
Hamuból
Porból

Feltámad, mint egy főnix
Tűzzel és lánggal
Égi világgal

Újra él
Hisz s remél

Újra menni
És tenni
Erősebb lenni
Élni
Nevetni
Mindig
Szeretni
S sosem feledni
Hogy ez a lényeg

2022.02.13