Lecsó Fesztivál – Esztár

      Szombaton ellátogattunk a Pocsaj melletti Esztárba, a lecsófesztiválra. Úgy képzeltem el az egészet, mint egy falunapot, sosem gondoltam volna, hogy ilyen nagy területen van, ahogy azt sem, hogy ennyi ember lesz majd ott. Egy-két óra között érhettünk ki. A forgalmat polgárőrök szabályozták, ahogy ők vezették el a népet a parkolóhelyekig is. Az egész sporttelep, több focipálya parkoló autókkal telt meg. A belépő 500Ft volt, kaptunk karszalagot is. Meglepően szervezett volt az egész. Szerencsére még időben érkeztünk és mi is meg tudtuk kóstolni a Benke Laci bácsi és segítői által készített 1,5 tonna mennyiségű gigalecsót.

       Be kell valljam, számomra a lecsó, rizses, tojásos vagy tarhonyás, anyukám mindig a felsoroltak egyikével készítette el, igencsak ízletes módon. Épp ezért a „pucér lecsó” nekem nem nyújt különösebb élvezetett, túl erős a paprika, hagyma, nincs, ami felszívja a sok fűszert, zsírt és ízt. A paprika amúgy sem tekinthető a legkönnyebben emészthető ételnek. A fenti köreteken túl azért egy kis kolbász sem árt bele. Az Esztári lecsó, valójában csülkös lecsó lett volna, de ekkora mennyiségnél, és mivel a végére érkeztünk csak elvétve találtuk benne egy két húsdarabkát. Nem volt rossz, megeszegettem kenyérrel, fűszeres volt, enyhén csípős, de egy kis kolbász és rizs ráfért volna azért. Világrekord és Laci bácsi ide vagy oda, anya főztje, mégiscsak az anya főztje.

      A rendezvény a város templomától egészen a Berettyóig húzódott. Gyakorlatilag egy fesztivál utca nyílt meg a látogatók előtt, melyből jobbra – balra különféle udvarok nyíltak, az utat kirakodó árusok sora díszítette. Volt itt minden, mi szem szájnak ingere; Vintage udvar, romos házzal, raklap és szalma kanapékkal, vintage bárral. Mese udvar a kicsiknek; Masa és a medve fa házikóstól, Shrek és Fióna, kalózhajó, labirintus, Szépség és a szörnyeteg. Cívis udvar, ahol lehetett házasodni, részt venni különféle foglalkozásokon, pózolni az abroncsokból készült pálmafákkal, énekelni, olvasni vagy épp állást keresni. A lecsón túl ternészetesen lehetett vásárolni egyéb ételeket is; megtalálhatóak voltak gyors kaják; hot dog, hamburgerm gyros, és különféle grill ételek is. Az eszem iszom, dínom-dánom után, egy camping adott menedéket a sátorozóknak.

      Több színpad is volt állítva, ahol különféle fellépők szórakoztatták a nagyérdeműt; Beatrice, Bangó Margit, ESSEM, Horváth Tamás, DJ Szatmári, Kocsit Tibi, Bye Alex, Rúzsa Magdi. Elég sok műfaj keveredett, így mindenki megtalálhatta a számára megfelelőt, a két napos rendezvény alatt. Emellett folyamatosak voltak a kiegészítő és gyerekprogramok is.

      Az utca legvégén a Berettyó mellett helyet kapott egy nagyszínpad, melynek jobbján körhinta, dodgem, céllövölde, balján pedig quad és motorozás várta a vállalkozó szelleműeket.

      Ahogy járt kelt az ember mindig talált, magának valami új, érdekes, felfedeznivalót. Az utca mentén lévő festett kapuk és, épületek, pet palack fa, kupak kép, lampionok, millió színes esernyő a fejünk fölött az égben. A sok-sok kirakodó és portékájuk. Kb mindent meg lehetett itt találni, szőnyegek, kerámiák, fa áruk, emléktárgyak, hűtőmágnesek, esztári befőttek, kulcstartók, csokis méz, játékok, fagyi, főtt kukorica és sorolhatnám még. Volt egy stand ostorokkal, - Nyugodtan ki lehet próbálni, - mondta a mit sem sejtő eladó. Nekünk sem kellett ám ennél több, rávetettük magunkat a lehetőségre. Vicces volt, hogy épp két lány kezd el csergetni a tömegben, mit ne mondjak volt hangja, az emberek csak úgy kapkodták a fejüket. Azt hiszem meghoztuk az ingyen reklámot a férfinek, hirtelen megnőtt az érdeklődők, és nézelődök száma.

      Bár csak néhány órát töltöttünk itt, és a koncertekről is lemaradtunk, de nagyon jól éreztük magunkat, csodálatos ez a hely, a közösség, és az, hogy ennyire kitettek magukért. Sem Debrecenben sem máshol nem láttam még ilyen színvonalas mégis családi rendezvényt.

       Úgy döntöttünk jövőre is jövünk, és talán még sátrat is állítunk.