Szép jó reggelt!

     A hogy vagyok kérdésre nem igazán tudnék most még magam számára sem kielégítő válasszal szolgálni. Kavarognak a dolgok bennem. De nem az a sima kis kutyurászós fajta kavargás, hanem amikor úgy Isten igazából örvénylik középen az a spirál alakú izé, mint a lefolyóban a víz. A tenger szintén jó hasonlat lenne a lelkiállapotomhoz, egyikszer sima, nyugodt és békés, sunshine hawai, minden jó, majd olyan szilaj hullámokat vet, hogy magam sem bírom követni és fennmaradni rajtuk. Mint egy rossz szörfös, újra meg újra a víz alá bukom, olykor azt sem tudom merre van a felfelé, süllyedek le a mélybe.

      Millió kérdés van, amire nem tudom a választ. Rengeteg hogyan és miért. Igazából csak egy dolgot tudok biztosra, hogy változtatnom kell. Változtatnom az életemen, a gondolkodásomon, a napirendemen, rendszert kell vinnem az életembe. Felhagynom az aggódásaimmal, elengedni az összes fojtogató legyűrő félelmemet. Hinnem kell végre magamban, és hinni abban, hogy minden rendben van és rendben lesz, hisz segítenek fentről az égiek.

     Az ilyen padlón fetrengős helyzetekre mindig azt mondja az Ildó, hogy nem fáj még eléggé. Vagy megkérdezi, hogy nem fáj még eléggé??? Mert ha eléggé fáj, tudhatod jól, hogy rossz irányba mennek a dolgok, fogod magad és változtatsz. De min? És hogyan?

     A változás, és a döntések mindig is kikészítettek, azt hiszem, túl komolyan veszem őket, és rettegek attól, hogy rosszul döntök, ezért beindul az egyhelyben való toporgás, és önmarcangolás, para hegyek. Holott csak ki kéne mozdulnom a komfort zónámból hinni abban… hinni a saját erőmben. Egyszer valaki, - Ildó a legelső találkozásunkkor, - azt mondta nekem;

„Zita, ha hiszel magadban, hegyeket mozgatsz meg!”

     És belegondolva tényleg, akkora erő, lendület és lelkesedés, szeretet, ragyogás lakik bennem, hogy ezek segítségével valóban képes vagyok bármire. Bummm most hirtelen leesett a tantusz. Saját állításaimon át meg is kaptam a választ; egyetlen egy dolgon „szeretnék” változtatni (Louis miatt nem írom azt, hogy KELL, mert szerinte gyilkos ez a szó, és törölné a szótárból is). Pofon egyszerű a receptem;

Hinni önmagamban!

     Gratulálok három év alatt csak eljutott a tudatomig ennek a fenti mondatnak a lényege. Míg nem hiszek magamban, és nem kelek fel mindennap úgy hogy; Hiszek bennem! Addig b@szhatom az egészet. Mert ugyanoda csúszok vissza, és kezdem elölről. Miért? Mert még mindig nem tanultam meg.

     Végül is, jobb későn, mint soha. A feladat adott! Azt hiszem a mai nappal egy új mantra született!