Leánybúcsú
-----------------

A Campus után sikeresen megfáztam. Annyira, hogy kedd este már lázas voltam, így szerdán és csütörtökön otthonról dolgoztam. Csütörtöki program leánybúcsú lett volna, de szerdán már erősen gondolkoztam rajta, hogy lemondom. Amilyen állapotban voltam, annak is örültem, hogy élek, napközben is lázas voltam szinte végig. Aztán egyszer csak meguntam, erőt vettem magamon, tudva tudván, hogy ha megadom magam ez csúnyán el fog húzódni, és csak rosszabb lesz. Így szuggeráltam és kezeltem magam, hogy jól vagyok. Csodák csodájára nem jött vissza a lázam.

A délután rohanósra sikerült, meg kellett még venni pár dolgot az estéhez. A fénypont az volt, mikor bementünk a nagykerbe óvszert venni. Önmagában az, hogy két csaj óvszert vesz, illetve a kosár többi tartalma; borotvahab és eldobható borotva. Így lenéztem a cuccra és a tucat óvszerre és elkezdtem röhögni, hogy kicsit sem gáz ez így. Igyekeztünk meggyőzni az eladó csajt, hogy ez mind a leendő arára vár, nem tudom mennyire vette be. De nekünk is leesett az állunk mikor közölte, hogy a kotont csak 48 csomagos gyűjtőben tudjuk megvásárolni, ami összességében 144db óvszert jelentett. Pislogtunk vagy kettőt, majd kis teketória után rájöttünk, hogy a csomagonként 67 Ft-os gyűjtős óvszerrel még mindig jobban járunk, mint pár csomag durexel. Így elhoztuk az összest. Életemben nem vettem még gumit, azt hiszem ez most sokszorosan be lett pótolva. Vihogva jöttünk ki az ajtón, égett az arcom, de hát a „jó cél érdekében” mindent. Mindeközben a drága aránk nem is sejthette, hogy mik várnak még rá.
Otthon gyors pakolás, fürdés, készülődés. Mire felöltöztettem Clustert, a plüss kutyát, mint az est főszereplőjét, lefőttem, mint a kávé. A nyakkendőjét az istennek nem tudtam megkötni rendesen, de a T-s póló menőn mutatott rajta.

Meglepő, de sikerült időben odaérni, és felszedni a lánybúcsú fő áldozatát, a menyasszonyt is. Aki nagyon ügyes és tettre kész volt, igazából nem volt olyan idióta kitalálmányunk, amiben ne lett volna benne. Énekelt, táncolt, szavalt, rajzolt, írt szerelmi vallomást, evett tejszínhabos banánt hátrabilincselt kézzel, meglovagolta a plüss ebet, lovaggá ütött mindenkit a Főutcán a lila fallosszal, akarom írni jogarral, megivott mindent, amit elétettek. Minden kérdésre őszintén felelt, magához bilincselt embereket, drámázott a békának, ki nem változott királyfivá, kis kacsa fürdiket énekelt a főtéren, eladta az összes petrezselymet és óvszert, leborotválta a lufit. Szóval tényleg mindent bevállalt. Jár neki a keksz és a taps. Nála készségesebb asszonykát nem is kívánhatna a férjura. Bár nagyon készült és számított az estére, azért párszor csak sikerült meglepnünk őt. Megfizethetetlen volt, amikor leesett az álla egy-egy feladatnál  Időközben hozzánk csapódott egy Norvég lányka is, akit azt hiszem kellőképpen sikerült sokkolnunk a feladatainkkal, szegény végig meg volt győződve róla, hogy ez, amit mi összehoztunk, minden hülyeségével és perverziójával Magyar Tradíció. Mi pedig meghagytuk őt ebben a hitében.

Mindent egybevetve elég jó kis leánybúcsú volt ez, mindenki jól érezte magát, még én is a gethelésem ellenére. Az ara pedig méltón kiérdemelte a házassági engedélyét és az oklevelét. Innen is gratula neki, amiért ilyen ügyesen és méltóságteljesen állta ki a próbákat!